Salat Lehel: az emberi kapcsolatok akkoriban mélyebbek voltak az egymásrautaltság miatt is
Fotó: Facebook
A romániai forradalom kerek évfordulója alkalmából sorozatot indítunk, melyben az 1989-es eseményeket 30 évesen megélő, idén hatvanéves erdélyi magyar közéleti személyiségek idézik fel emlékeiket. Interjúalanyaink azt is felvázolják, mit reméltek 30 évvel ezelőtt, és ahhoz képest szerintük hová jutott az ország. Sorozatunk első részében Salat Lehel színművész szólal meg.
2019. december 17., 15:152019. december 17., 15:15
2019. december 17., 15:342019. december 17., 15:34
„1989 decembere, a harminc évvel ezelőtti időpont az eddigi életemnek pont a felezője volt. Érdekes ebből a szemszögből nézve, hogy milyen volt az életem addig, és mi változott utána. Az a pár nap nagyon megmaradt, erős nyomot hagyott az emberben sok szempontból” – mondta el megkeresésünkre Salat Lehel színművész, aki harminc évvel ezelőtt a kolozsvári magyar teátrum színésze volt; pár éve a Miskolci Nemzeti Színházban játszik. Mint fogalmazott, a forradalom első napjaiban, amikor még nem lehetett tudni, hogyan alakulnak az események, furcsa élményekkel gazdagodott.
„Nagyon közel voltam a tűzvonalhoz akarva-akaratlanul: bár nem voltam soha forrófejű, aki közel merészkedik a veszélyes történésekhez, mégis részese lettem az eseményeknek. Ott voltam december 21-én a Kolozsvár központjában lévő egyetemi könyvesboltnál, ahol a tüntető emberekre lőttek, és ahol sokan meghaltak. Épp telefonálni szerettem volna Vásárhelyre, akkor központon keresztül lehetett beszélni. Ideges lettem, mert nem kapcsolták Vásárhelyt, nem tudtam, mi történik.
– emlékezett vissza a 60 éves színművész, akinek szerencséje volt, hogy a fal mellett maradt.
Salat Lehel is ott volt december 21-én a Kolozsvár központjában lévő egyetemi könyvesboltnál, ahol sokan meghaltak
Fotó: Răzvan Rotta/Ro.wikibooks.org
Közvetlenül a közelben lakott Nagy Dezső (kolozsvári színművész, 1941–2004 – szerk. megj.), bemenekült hozzájuk, és az ablakból nézték, mi történik az utcán. „Aztán a tévét néztük, úgy vártuk, hogy mi lesz. Másnap bizonytalan nap következett, nagy csend volt. Valakit ki kellett kísérnünk az állomásra, és eldugott utcákon mentünk, egy lélekkel nem találkoztunk, óriási csend honolt a városban. Amikor jöttünk vissza az állomásról, a rendőrségre autókkal vitték be az élelmet, be voltak zárkózva a rendőrök, biztosan várták az utasítást” – mondta el Salat Lehel. Felidézte, a következő napokban már bementek a színházba, ott nagy volt az öröm. Amikor kivégezték Ceaușescut, óriási felszabadultságérzés vett erőt az embereken.
Például azt is, hogy »Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra.« Ezek voltak a legeuforikusabb pillanatok, hihetetlennek, nagy fordulatnak hittük. Egy ideig reménykedtünk, bizakodtunk, aztán lassan mindenki lecsendesedett” – fogalmazott a színművész.
Fotó: Răzvan Rotta/Ro.wikibooks.org
Salat Lehel hozzátette, az események politikai részével nem foglalkozott akkor sem, ahogy most sem teszi. „1989 decemberét életünk végéig nem felejtjük el, ilyesmit egyszer él meg az ember. Mondhatni fél lábbal elmentem Romániából, hét éve Magyarországon élek, de az itteni dolgokra is van rálátásom. És azt éltem meg, hogy a demokrácia sajnos tág fogalom, mindenki kénye-kedve szerint értelmezi és értékeli” – mondta. Kifejtette azt is, 1989 előtt a közvetlen közelében szerencsére nem történtek erős atrocitások, de nyilván voltak pillanatok, amikor a hatalom próbálta megfélemlíteni az embereket: nem volt szép és jó az a korszak.
– tette hozzá.
Úgy fogalmazott: ahány ember, annyiféle szabadság van, és az ember most már csak nagyon ritkán tudja azt érezni, hogy együtt vagy hasonlóan gondolkozna másokkal, vagy lennének közös célok. „Vajon miért gondolják manapság az emberek, hogy valami mögé föltétlenül fel kell zárkózni, el kell köteleződni? Hiszen a szabadság nem erről szól, a szabadságot abban is meg lehet élni, hogy annak, aki harminc éve korlátok közt élt, megszűntek a korlátai. Egyébként a belső szabadságunk akkor is megvolt.
mert rengetegféle információ kering, erős összekuszáltság lakik az emberekben, akik gyakorta meggondolatlanabbak, felelőtlenebbek. És ezt nevezzük sajnos demokráciának” – fogalmazott Salat Lehel.
Harminc éve, 1989. december 16-án Temesváron a helyi lakosok élőlánccal próbálták megakadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását. Az élőláncból tüntetés lett, a katonaság a tömegbe lőtt. A megmozdulások átterjedtek egész Romániára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
„Ha elcsúszunk öt percet, az egész napunk rossz” – mondja Kovács Katalin, miközben a konyhán aznap 3600 gombóc készül.
Az RMDSZ soha nem támadta az AUR-t és a román embereket. Mi akkor reagálunk, amikor a magyarellenesek belénk állnak – jelentette ki Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Facebook-oldalán vasárnap este közzétett videós posztban.
Jóval fagypont alatti hőmérséklet volt vasárnap reggel Székelyföld több településén, a legalacsonyabb hőmérsékletet – mínusz 10,5 fokot – Csíkszeredában mérték.
Az épülő kolozsvári gyermekkórház körülbelül 200 millió eurós támogatást kap az egészségügyi minisztériumtól; a pénzt jövő év elején fogják elkülöníteni.
Vasárnap reggel megkezdődött a helyi konzultatív népszavazás a Szeben megyei Resinár községben arról, engedélyezzenek-e bármilyen bányászati tevékenységet a település közigazgatási területén.
Mintegy 250 évvel a felállítása és majdnem 90 évvel az eltávolítása után térhet vissza Máramarossziget főterére a pestisjárványok elleni isteni oltalomért emelt barokk Szűz Mária-szobor.
Nem ár-összehasonlításra, statisztikán alapuló elemzésre készültünk, inkább maguktól az érintettektől – a vásárlóktól – kérdeztük, hogy érdemes-e a szomszédban beszerző körútra indulni. Na és persze jövedelmekről és árképzésről is szó esik…
Havonta legfeljebb 600 lej állami támogatást kaphatnának kolozsvári albérletük kifizetéséhez azok a 18 és 29 év közötti munkavállalók, akiknek nettó havi fizetése nem haladja meg a 4000 lejt.
Nem fogadja el az RMDSZ a romániai kistelepülések kötelező összevonásának tervét, mert az a magyar közösségek önálló önkormányzatait, politikai képviseletét és anyanyelvhasználati jogait is veszélyeztetné. Horváth Anna beszélt erről a Krónikának.
Meggyőző ütemben halad az első Hargita megyei autópálya-szakasz építése: egyetlen hónap alatt 6 százalékos a fizikai előrelépés a Gyergyóalfalu és Ditró között létesítendő sztrádán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!