Rendőrségi vizsgálat a nagybányai ezüstbélyegző eltűnése ügyében

„A lopást pénteken jelentette a múzeum igazgatósága, miután észrevette, hogy hiányzik az 1362-ből származó, ezüstből készült pecsét. A bélyegző a nemzeti örökség részét képezi. A vizsgálatot rögtön elindítottuk, és már van néhány gyanúsítottunk, akik a lopás napján a múzeumban tartózkodtak” – nyilatkozta Gabriela Leahovici, a Máramaros megyei rendőrség szóvivője. „Nem tudjuk, hogyan történhetett a lopás. Múlt csütörtökön 15–17 óra között volt egy látogatócsoportunk, akiket körbevezettek idegenvezetőink. Ők többek között részletesen beszéltek a később eltűnt pecsétről és nyomójáról, amelyeknek felbecsülhetetlen kulturális értékük van, annak ellenére, hogy anyagi értékük nem olyan nagy” – számolt be Oana Leşiu múzeumvezető. Ő azt hiszi, hogy a lopás csakis a nyitvatartás idején történhetett, ugyanis a terem bezárásakor aktiválódik a riasztóberendezés.

A Máramaros Megyei Történelmi és Archeológiai Múzeumnak mintegy 3500 középkori, a 14–18. századot felölelő darabja van. Ezek mindegyike a város és környékének középkori fejlődését jelképezik. Közöttük megtalálhatók Nagybánya valamennyi céhének bélyegzői is. Nagybánya pecsétjét 2004-ben állították ki a múzeumban.

A bélyegző történetéről többet tudtunk meg Balogh Béla nyugalmazott levéltárostól, helytörténésztől. „A 14. század vége felé készített, gót stílusú, nyolcszögletű, nagyságánál és nyolcszögleténél fogva nagyon ritka pecsét volt, ami Nagybánya tulajdona volt. Híres és mesterségéhez nagyon értő ötvösművész készítette. Schönherr Gyula nagybányai akadémikus a bélyegző lenyomatai alapján a magyarországi pecséttani közleményekben, a Turulban cikkezett a bélyegzőről és annak jelentőségéről, és összehasonlította az akkor ismert ritka híres pecsétekkel. Ebből vonta le a következetést, hogy mennyire ritka és minőségi kivitelezésű lehetett a nyomója” – részletezte a Krónikának a helytörténész. A pecsétnek amúgy nem először kel lába. A 16–17. században többször elveszett, 1904-ben találtak rá a mostani tüdőszanatórium háta mögött, a Décsény nevezetű szőlősben. A terület tulajdonosa ültetés közben bukkant rá.

Megtalálásának pillanatáig csupán a lenyomatai alapján ismerték a pecsétet. Középpontjában Szent István alakja látható, jobb kezében a jogar, bal kezében az országalma a dupla kereszttel. Alatta egy bányabejárat, benne egy bányász és mellette egy vincellér, amely feltehetően a Nagybánya körüli szőlőkre utal. A két alakot körbevonja mindkét oldalról szabályosan két faág, amely az erdőket jelképezi. Jelmondata „Sigilium de Rivulo Dominarum. Mutuus amor civium optimum est civitatis firmamentum – A polgárság egymás iránti szeretete a város legnagyobb erőssége.”

A pecsét nagyított mását a város régi főterén lehet megnézni. Mint arról lapunkban beszámoltunk, a sokat vitatott alkotáson államalapító szent királyunk arctalanul jelenik meg. Szent István azért arctalan, mert a kulturális minisztérium a 2008-as év folyamán csak úgy bocsátotta ki az engedélyt, ha a művész magyar szimbólumok nélkül alkotja meg Szent István alakját. A szoborcsoportot máig sem avatták fel hivatalosan.