Plágiummal vádolják Gáspárik Attilát

A Mureşan álnevet használó személy Sorin Crişanhoz, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektorához fordult levelével. Ebben azt állítja Gáspárik Attiláról, az intézmény tanáráról és volt vezetőjéről, hogy a nyolc évvel ezelőtt a bukaresti ASA kiadónál napvilágot látott Catedra din scenă című szakkönyve számos olyan idézőjel nélküli szövegrészt tartalmaz, amelyek más szerzők szellemi termékei.

A sajtónak eljuttatott levelében a névtelenségbe burkolózó személy három szerzőnek a nevét is megemlíti: O. Şafran, Andrei Cosmovici és Ioana Petcu. A levélíró az állítólagosan plagizált szövegrészeket is bemutatja, párhuzamot vonva Gáspárik és a három román szerző munkái között. A szövegazonosság a kötet első 37 oldalán legalább kilenc helyen tetten érhető, ami a levélíró szerint a dolgozat 16 százalékát jelenti.

„Mureşan” néhány kérdést is feltesz Sorin Crişannak. Mindenekelőtt azt szeretné megtudni, hogy Gáspárik plagizált a három román szerző munkájából vagy fordítva? Továbbá az is érdekli, hogy amennyiben a vásárhelyi színidirektor a hibás, tettének milyen következményei lehetnek? Arra is kíváncsi, hogy milyen felelőssége van annak az intézménynek – ez esetben a jászvárosi Alexandru Ioan Cuza Egyetemnek –, amely doktori címet adományozott egy ilyen dolgozat megvédése után? Az „érdeklődő” arra is szeretne választ kapni, hogy a marosvásárhelyi egyetem, amelynek alkalmazásában Gáspárik áll, felelősséget vállal-e az ügyben?

„Ha tévedtem, nem szándékosan tettem”

Gáspárik Attila belátja, hogy a szellemi tolvajlás súlyos bűn, ugyanakkor mélységesen felháborítónak tartja azt a módszert, hogy névtelenségbe burkolózó személyek megpróbálják lejáratni az állítólagos plágiumügy miatt. Lapunknak elmondta, ha tényleg fennáll a szellemi lopás gyanúja, akkor semmiként nem egy, a sajtónak szétküldött névtelen levélben kellett volna ezt jelezni.

„Mit mondjak egy névtelen levélről, amit jó pár sajtóorgánum megkapott, de a küldője nekem nem juttatta el. Az egyetemen közelednek a választások, talán ezért mozgolódnak egyesek” – reagált megkeresésünkre Gáspárik. Kérdésünkre, hogy a leírtaknak van-e valóságalapja vagy sem, a színházigazgató leszögezte: „nem a sajtóban kell igazságot szolgáltatni, vannak illetékes fórumok, amelyek megvizsgálhatják az ügyet”.

„A dolgozatot én írtam, az biztos. Megtörténhet, hogy elfelejtettem kitenni az idézőjelet. Nem tudom, mert még nem vizsgáltam meg. Ha tévedtem, nem szándékosan tettem, de vállalom a következményeit” – fűzte hozzá Gáspárik Attila, belátván, hogy rendkívül kellemetlenül érinti a botrány.

Petcu dolgozata volt előbb

A levélben említett három szerző, O. Şafran, Andrei Cosmovici és Ioana Petcu közül lapunknak az utóbbit sikerült elérni. A jászvárosi költő és tanársegéd ugyancsak az anonim levélből értesült az állítólagos plagizálásról. A Statutul actorului de-a lungul istoriei teatrului (A színész státusa a színháztörténelem során) című írás szerzője leszögezte: nem ismeri Gáspárik 2007-ben leadott dolgozatát, de a saját munkájáról kijelentheti, hogy már 2006 végén, 2007 első napjaiban megszületett.

„Hogy Gáspárik úr plagizált vagy sem, nem tudhatom, mert nem olvastam a dolgozatát. Egy viszont biztos: az én szakdolgozatom, amit még egyetemista koromban készítettem, 2007 február eleje óta elérhető az interneten. Ezek alapján gyanítom, hogy előbb én adtam közre” – nyilatkozta lapunknak a fiatal irodalmár. Ioana Petcu szerint azonban óvatosan kell bánni az efféle kényes ügyekkel. Mint mondta, ha valaki csakugyan plagizált, azt az illetékeseknek kell szóvá tenni és vizsgálni, nem holmi álnév mögé rejtőző levélírónak.

A Kolozsváron bejegyzett Egyetemi Reform és Alternatíva Csoport (GRAUR) szellemi lopásokat monitorizáló plagiate.ro honlapján egyébként nem jelenik meg Gáspárik Attila neve.