A román hatóságok árgus pillantásai mellett kezdődött el idén májusban az 1849-es fehéregyházi csatatér pontos beazonosítása és feltárása, ahol 170 évvel ezelőtt esett el Petőfi Sándor. A szakemberek szerint a költő születésének 2023-ban esedékes, kétszáz éves évfordulójára tervezett emlékhely felavatásához román–magyar államközi megállapodás kellene.
2019. augusztus 04., 08:152019. augusztus 04., 08:15
2019. augusztus 04., 11:592019. augusztus 04., 11:59
Százhetven éve, 1849. július 31-én a Segesvár melletti Fehéregyházán zajlott a csata Bem József és Lüders orosz tábornok csapatai között. A magyar irodalom költőóriását és szabadságharcosát, Petőfi Sándort ezen a napon látták utoljára életben a csatatéren. Eltűnése nemcsak költészetének kedvelőit foglalkoztatja, hanem a történelemtudomány világát is.
Ennek jegyében írtak alá idén februárban megállapodást a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának vezetői, Demeter Szilárd, valamint Kovács Vilmos. Erdélyi viszonylatban a Maros Megyei Múzeum is bekapcsolódott az együttműködésbe. Soós Zoltán, a közgyűjtemény igazgatója a Krónikának elmondta, hogy az együttműködés két okból is fontos. Romániában csak engedéllyel rendelkező személyek használhatnak fémdetektorokat – a Maros Megyei Múzeum mind technikai felszereléssel, mind szakemberekkel rendelkezik –, másrészt Maros megyei településről lévén szó, fontosnak tartották, hogy a kutatómunkából ők is kivehessék a részüket.
„Eddig két rövid, fémkeresős terepbejárás zajlott. Ezek a kutatások a csata feltételezett tüzérségi gócpontjaira és az orosz ágyúkat átkarolással támadó magyar csapatok mozgásának feltérképezésére irányultak. Mivel szerény létszámmal és két-három fémkeresővel dolgozhattunk, a cél azoknak a területeknek a kijelölése volt, ahol intenzív leletanyag várható” – számolt be lapunknak az eddigi munkálatokról Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Az erdélyi származású intézményvezető szerint a fehéregyházi terepmunka során világosan kirajzolódott a becsapódó, illetve a mozgás közben elejtett lövedékek két területe.
A kutatás részeként kezdetben műszerek nélkül járták be az úgynevezett Csonta-kert területét, ahol 1849 óta folyamatosan kerülnek elő emberi maradványok a földművelés során. 2004-ben a területre már született egy erdélyi kutatási program, de különböző okok miatt ez nem indult el. Demeter szerint itt földradaros eljárással lehetne megtalálni és feltárni a tömegsírt vagy tömegsírokat. „Ez a terület olyan távol van a csatatértől, hogy minden bizonnyal egyesével vagy kisebb csoportokban temették el az elesetteket. Itt kisebb szelvényeket lehetne nyitni” – fogalmazott Demeter. A kutatás további terveiről szólva arról is beszélt, hogy
Az intézményvezető ezen a területen a honvédelmi minisztérium hadisír gondozó részlegének szakembereire támaszkodna, akik már részt vettek hasonló magyarországi projektben, például a mohácsi csata tömegsírjainak feltárásában. „Antropológiai bázis, labor, szakember mind az MTA Régészeti Intézetében, mind az ELTE Régészettudományi Intézetében, illetve a Magyar Természettudományi Múzeum antropológiai osztályán van. Ez utóbbi képes arcrekonstrukcióra is a koponya adatai alapján” – fogalmazott lapunknak a PIM vezetője.
Noha mindenki Petőfi földi maradványaira lenne kíváncsi, ennek felkutatását Soós Zoltán szinte lehetetlennek tartja. A három tömegsír – amelyet a következő időszakban szeretnének talajradar segítségével azonosítani – egy utólagos temetkezési hely, amelynek területét a Haller család adományozta emlékhely létrehozása céljából jóval messzebb a csatatértől. Az eredeti tömegsírból kihantolt csontokat utólag temették ide, így sok csont összekeveredett.
– fogalmazott érdeklődésünkre a Maros Megyei Múzeum vezetője. Soós biztatónak tartja eddigi terepmunkájukat, hiszen a fémdetektoros kereséssel elég sok apró tárgy, elsősorban régi ólomgolyók kerültek elő. Nem csak az 1849-es csata emlékeire bukkantak, hanem római ruhatű, középkori kés is a „hálójukba” került. Szerencsésnek tartja, hogy a csatatér mellett egy középkor óta használt út vezet el, ennek és környékének kutatása további biztató eredményeket hozhat.
Demeter Szilárd szavaiból az is kiderül, hogy a romániai régészeti kutatásokhoz távolról sem elengedők a magyar állami forrásból elkülönített pénzösszegek.
„Látszólag minden hatósági papír megvolt a LIDAR-felvételhez, mégsem érkezett meg a végső jóváhagyás” – magyarázza Demeter egy helikopterből készítendő légi felvétel előkészítésének kudarcát.
A többi EU-s országok gyakorlatától eltérően a romániai régészeti feltárások azért is haladnak vontatottan, mert máshol a régészek 20-30 fős amatőr fémkeresős csapatot vonnak be, amely a kijelölt feladatra tökéletesen megfelel. Az ő munkájukat felügyelik a régészek, illetve esetenként a hadsereg tagjai. Mivel Romániában ezt törvény tiltja, minden ilyen munkálat lassabban és vontatottabban halad, hiszen a fémdetektoros feltárásra névre szóló engedélyt állít ki a hatóság a múzeumok alkalmazásában álló régészek nevére.
Soós Zoltán szerint egyértelmű, hogy a román hatóságok részéről nagy az érdeklődés a fehéregyházi Petőfi-kutatással kapcsolatos magyar kezdeményezés iránt, azonban a marosvásárhelyi szakember úgy véli, hogy az aggodalmakat mára sikerült eloszlatni. A Maros Megyei Múzeum saját hatáskörben tudja a régészeti kutatásokat végezni, azonban Soós is elismeri, hogy a Petőfi-emlékhely hosszú távú rendezéséhez szükség lenne egy olyan román–magyar államközi egyezményre, mint amilyen az aradi Szabadság-szobor kapcsán született. „Ez jelentősen megkönnyítené mindannyiunk dolgát” – fogalmaz Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója.
A tovább élő barguzini legenda
Amióta 1989-ben a Megamorv-Petőfi Bizottság (MPB) bejelentette, hogy Petőfi Sándor sírját megtalálták a szibériai Burjátföldön, a Bajkál-tó közeli Barguzinban, véget nem érő vita övezi a történetet. Erről Demeter Szilárd azt mondta a Krónikának, hogy a PIM ezt mindig komolyan vette olyan értelemben, hogy feladatának tartja a nagyközönség tájékoztatását. A szibériai fogság legendája körülbelül öt hullámban van jelen a magyar emlékezettörténetben, a nyilvánvaló, szenzációhajhász hamisítások mellett eleven táplálója, érzelmi bázisa ennek a legendának a magyar történelemnek az a terhe, hogy valóban sokan és több hullámban raboskodtak orosz hadifogságban a világháborúk után” – közölte a PIM főigazgatója. A múzeum most megújuló kiállításában például lesz egy olyan alkalmazás, ahol a látogató kikeresheti Petőfi le- és felmenőit, egészen a ma élőkig. Demeter szerint a barguzini feltárás résztvevői vagy nincsenek már az élők sorában, vagy kiálltak mögüle. Ez is egy probléma, ami a 2015-ös „újratemetés” kapcsán merült fel, hiszen nem lehet tudni, ki a vitapartner, mik az állítások, ezért többnyire az interneten kerengő hírekkel vitatkoznak a történészek.
Soós Zoltán szerint ugyanakkor a szibériai leletek egy bizonyos kör „vágyát képezik le”, akiknek meggyőződése, hogy a forradalmár-költő nem halt meg 1849 júliusában Fehéregyházán. Az erdélyi történész szerint kizárt, hogyha Petőfi életben maradt volna, ne adott volna magáról életjelet, másrészt a barguzini csontvázról rég kiderült, hogy semmi köze a költőhöz, mert női csontokról van szó. „Azt a vágyat soha nem tudjuk eloszlatni, hogy Petőfinek élnie kellett volna 1849 után is” – összegzi a szibériai legenda utóéletét Soós Zoltán.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Fenntartja az Észak-Bihari Vízszolgáltatóról és az érmelléki RMDSZ vezetőiről tett kijelentéseit Csomortányi István.
A székelyudvarhelyi Vándor székely-szobor eltávolításáért pereskedő Bogdan Ionescu ügyvéd a Krónikának elmondta: három, Wass Albert néven látható „hasonmás” szobrot talált Magyarországon. Szakács-Paál István polgármester szerint az udvarhelyi az eredeti.
Az 1956-os forradalom erdélyi eseményeire és az utána következő megtorlásokra is emlékeznek a 70. évforduló alkalmából tartandó rendezvénysorozaton Székelyföldön 56-os elítéltek és volt politikai foglyok közreműködésével.
Több mint háromezer erdélyi magyar kisiskolás vesz részt az Iskola Alapítványnak a magyar kormány támogatásával működtetett délutáni oktatási programjában, mely hétfőn indult 14 romániai megyében – tájékoztatott hétfőn az RMDSZ sajtószolgálata.
Megújult a nagyváradi Szent László-templom és a Barátok temploma. Ekkora összeget magyar történelmi egyház 2022 előtt még nem kapott templomfelújításra a román kormánytól – közölte a fejlesztési miniszter.
Az évtizedekig eltűntnek vélt, de három éve előkerült alkotást a felújított templom udvarán kívánják felállítani a Magyar Szórvány Napján – mondta a Krónikának az egyházközség két lelkipásztora.
Elkészült a Mária-út Csíksomlyó és Máriapócs közötti szakasza, a két magyar Mária-kegyhelyet összekötő ötszáz kilométeres zarándokutat a csíksomlyói kegytemplom előtti téren adták át ünnepélyesen.
Fémtüskékkel felszerelt forgalomlassítót helyezett el a nagybányai önkormányzat a városi piac közelében, hogy megakadályozza az autósok szabálytalan behajtását.
Erdélyben egyedi kezdeményezésként egy székelyföldi unitárius templom kerítésére Jézus példázatait illusztráló rajzokat készítenek diákok.
Jelentős lehűlésre figyelmeztet az Országos Meteorológiai Igazgatóság (ANM) hamarosan akár 10 fokkal is csökkenhet a hőmérséklet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!