Pásztor Sándor vízügyi államtitkár: mindig két árvíz között vagyunk

– Az államtitkári tisztség nem összeegyeztethető jelenlegi váradi tanácsos funkcióival. Benyújtotta már lemondását?

– Április másodikán neveztek ki, harmadikától vagyok a minisztériumban államtitkári pozícióban. A Körösök Vízügyi Igazgatóságánál betöltött műszaki igazgatói tisztségemet már felfüggesztettük, a nagyváradi tanács soron következő ülésén pedig már nem veszek részt. Ezt az összeférhetetlenséget is megszüntetem, és a következő napokban, ahogyan azt a törvény kéri, lemondok az önkormányzati képviselői helyemről.

– Az elmúlt években is vízüggyel foglalkozott, nagyjából ismeri a romániai helyzetet. Milyen állapotok uralkodnak most az országban?

– Pár nap alatt erről még nem bizonyosodhattam meg teljesen, ugyanakkor huszonvalahány éves szakmai tapasztalatom van, mert az egyetem elvégzése után a vízügybe kerültem, és ott is dolgoztam kezdő mérnök koromtól mostanáig. Mindenféleképp látszik, hogy az ország nyugati részén annak idején még osztrák mintára kiépült egy olyan gátőrhálózat, amely akkoriban európai szinten modernnek számított, ehhez képest időben el volt csúszva az ország többi része, így nyilvánvaló különbségek vannak.

Ne felejtsük el, hogy a Tisza-szabályozások az 1860-as években kezdődtek, és az 1900-as évekre már szabályozták a Körösöket és a Marost is, míg ez az ország túlsó felén jó ötven–hatvan éves késéssel kezdődött meg. Valószínűleg a rendszer picit jobban rendbe van téve a nyugati részen. Ez onnan is látszik, hogy nemcsak időjárásfüggő, hogy az elmúlt pár évben árvízgondokkal találkoztunk a keleti régiókban. Amikor komoly árhullámok voltak jó nagy csapatlétszámmal mentek segíteni marosvásárhelyiek, nagyváradiak vagy kolozsváriak. Erre legutóbb négy éve volt példa Galacon, a dunai nagy árhullámkor.

Románia árvízvédekezése és vízügyi szférája nyilván komplex probléma, az ország nagyon gazdag vizekben. A vízügyi rendszer 11 vízügyi medencére van uniós szabályok mentén felosztva, így ugyanúgy néz ki egy vízügyi igazgatóság struktúrája Romániában, mint például Németországban. Egyre jobban sikerül érvényesíteni azt a stratégiát is, hogy kevésbé számítsanak az országhatárok.

– Vannak-e olyan konkrét projektek, amelyeket mandátuma alatt mindenképp meg szeretne valósítani?

– Folyamatban van Románia legnagyobb, Brüsszel által támogatott projektje, amit véghez kell vinni. Épp a napokban tárgyaltunk erről a kollégákkal a minisztériumban. A tizenegy nagy vízgyűjtő medencéből nyolcba, négyéves munka után sikerült feltölteni az árvízkockázati térképeket. A következő fázisban ezeket az adatokat a megyei tanácsokkal közösen át kell tárgyalni, és jönnek a jogi következmények.

Olyan egyszerű dolgok, hogy például árvízveszélyes területre nem fognak építkezési engedélyt kiadni. Ahol nagy a kockázat, nem biztosítják a házakat. Minden önkormányzat pontosan tudni fogja, hogy nagy mennyiségű csapadék esetén mi fog történni a területén, árhullám esetén hova kell menekíteni az embereket, illetve milyen településrendezési perspektívái vannak. Ezzel új dimenziókat nyitunk a vízügyben.

– Mi lesz azokkal az ingatlanokkal, mezőgazdasági telkekkel, amelyek már árvízveszélyes területen vannak?

– A legfontosabb mindig az, hogy emberélet ne kerüljön veszélybe, illetve épületekben, konglomerátumokban ne essen kár. Első lépésben tudatosítani próbáljuk majd az emberekben, hogy olyan területen építkeznek, amely veszélyes zónában van. A további lépések átkerülnek a megyei tanácsokhoz és a településrendezési, építészeti igazgatóságokhoz. A vízügy adja majd ehhez az adatbázist.

– Sok panasz hangzott el az utóbbi időben a székelyföldi törpe vízierőművek kapcsán. Hogyan látja, mennyire károsak ezek a létesítmények a hegyi patakokra?

– A törpe vízierőművek azt követően jelentek meg, hogy az Európai Unió részéről támogatási igény mutatkozott a zöldenergia-termelésre. Ezekhez megpróbálták lefoglalni a területeket, de rögtön több probléma adódott. Egy: a Natura 2000-es probléma, mert nyilván védett övezetben nem kellene módosítani az ökoszisztémát. Kettő: a vízügy nagyon jól leszabályozta, hogy az átvezetett vízmennyiség nem veszélyeztetheti az eredeti patakmedernek a vízellátását. Ez rögtön leszűkítette az építkezési lehetőségeket.

Körülbelül három-négy éve volt a csúcs, azóta csökken a tendencia, mert több szigorú intézkedést hoztak be. Például több tízezer eurós garanciát kell letenni ahhoz, hogy el lehessen kezdeni a beruházást. Számos engedélyre van szükség, nem veszélyeztethet ivóvízellátást, nem vehet el egy patakból annyit, hogy az a halak felúszását veszélyeztesse. Szükséges továbbá a területet kezelő civil szervezet írásos beleegyezése is, ez pedig újabb akadály. Ha most arra hivatkozunk, hogy tiltakoznak a törpe erőművek ellen, akkor a területet kezelő civil szervezet nem adja meg az engedélyt rá. Most én országos szinten láttam, hogy erősen csökkent ezeknek a területeknek a lefoglaltsága, illetve elég csekély számban sikerült létrehozni az erőműveket.

Optimális lenne olyan területen létrehozni ezeket, ahol nagy tározók vannak, de azokat mint állami cég, a Hidroelectrica foglalta le, így próbálnak olyan helyre mozdulni, ahol önálló patakok vannak, külön. De nagyon sok a megkötés, van, akinek a koncessziós szerződés ellenére stagnál a beruházása, mert nem kapta meg sem a vízügyi, sem a környezetvédelmi jóváhagyást. Ez folyamatosan vita tárgya. Úgy gondolom, hogy természetes viszonyokat nem szabad átalakítani, nem szabad erőteljesen beavatkozni a környezetbe.

– Mit lát a legégetőbb problémának?

– Pénz, pénz, pénz! Egy olyan rendszert veszek át, ahol megszavazott büdzsé van, és az nagyon vékony. Fel kell építeni egy olyan csapatot, egy olyan rendszert, hogy tudjuk lehívni a kinti pénzeket. Annak idején Váradon a Körös-part rendbetétele is projektpénzekből indult meg, azt tovább kéne vinni.

Rendezni kell a Bihar megyei Lesi vízgyüjtőtó helyzetét, továbbá országos szinten van tíz-tizenkét olyan nagy tározó, amely nagyon fontos az országnak mind vízutánpótlás, mind az energiatermelés szempontjából, de ott állnak szinte teljesen üresen, mert nem biztonságos a gáttestjük. Rendbe kellene ezeket tenni, mert valamilyen szinten ezek energiaforrások. Ezek az első lépések. És ahogy mondani szoktam: mindig két árvíz között vagyunk, várjuk a következőt.