Önvédelem vagy önkény?

Székelykeresztúr lakosságát ugyanis azóta is lázban tartja az esemény, és általános az a nézet: a rendõrségnek is van takargatnivalója az üggyel kapcsolatban, az esemény nem éppen úgy történt, ahogy annak idején közölték.

Három héttel ezelõtt a megyei rendõrség közleményben tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy egy parkettlopás közben tetten ért fiatalember a rendõrautóban késsel támadt az elsõ ülésen ülõ rendõrökre, mindkettõjüket megsebesítve. Egyikük önvédelembõl használta a fegyverét; a tüdõlövést kapott fiatalember a helyszínen meghalt. Néhány órával az esemény után Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendõrség szóvivõje el is magyarázta: nem volt indokolt, hogy megbilincselve ültessék be a rendõrautóba az elõállított fiatalembert, akit korábban megmotoztak. Valószínûsítette, hogy akkor vett kést magához, amikor az irataiért hazaszaladt. Székelykeresztúron azonban a hajnalban munkába sietõk közül többen is látták a lelõtt fiatalember holttestét az út szélén, és állítják, meg volt bilincselve. Hogyan sebezhette meg a rendõröket, ha bilincs volt a kezén? Ha pedig nem volt, miért kellett a holttestet megbilincselni? – tevõdik fel természetszerûen a kérdés. A helyszínre kiszálló újságíróknak is feltûnt, hogy nem a rendõrautóban, hanem az út menti porban láttak vértócsát. Feltételezésüket, hogy a lövés nem a rendõrautóban dördült el, a szóvivõ cáfolta.

Ellentmondó részletek

„Eltemettem a férjemet, de a mai napig nem tudom, miért kellett meghalnia\" – mondja az özvegyen maradt fiatalasszony, Kerestély Annamária. A Virág utcai, szépen berendezett házon látszik, hogy a fiatal házasok otthonteremtését törte meg a váratlan esemény. Kerestély Levente halálával egy ötéves kisfiú és egy kétéves kislány maradt árva. A kislány csintalankodásaival igyekszik kitölteni édesanyja napját, ottjártunkkor folyamatosan rajta csüngött, állandó figyelmét követelve.

„Tudom, nem látszik, hogy ki vagyok borulva, de már hetek óta ebben élek, ez jár a fejemben, már nem tudok folyton sírni. Tudom, hogy hibázott a férjem, de nem ezt érdemelte\" – meséli Annamária, miközben folyton megpróbálja elkerülni, hogy kiejtse a meghalt szót. A megözvegyült aszszony szerint is ki kellett szállniuk az autóból, és valószínûleg vitára, verekedésre került sor. „A férjem arcán ütésnyomokat, horzsolásokat láttam, a testén azonban nem látszott verés nyoma – magyarázta. – Fényképem is van róla, de még nem volt lelkierõm megnézni.\"

Hogy miért szálltak ki az autóból, ki támadt és miért, arról csak a két rendõr tudna mesélni, no meg Kerestély Levente tettestársa, Puiu Róbert. Együtt lopták ugyanis a 3000 lej értékû bambuszparkettet. „Én nem láttam semmit – válaszolta idegesen a telefonon elért férfi. – Én elöl mentem a szekérrel, õk meg mögöttem jöttek, nem láthattam, mi történik. Ha többet akarnak tudni, kérjék ki a rendõrségrõl a nyilatkozatomat\". A városban tudni vélik, azért nem beszél, mert a rendõrség megfélemlítette. Ezt a híresztelést nem kívánta kommentálni. Olyan hírek is terjednek Keresztúron, hogy a két rendõr önmagát sebesítette meg, és csak kitalálták, hogy a fiatalember támadott. Ez a változat kevéssé tûnik valószínûnek. Egyiküket ugyanis válságos állapotban szállították a marosvásárhelyi sürgõsségi kórházba.

A rendõri jelentés szerint a rendõrök járõrözés közben állították meg a szekeret vezetõ fiatalokat. Az özvegyasszonytól viszont megtudtuk, férje már bejött a kapun a szekérrel, amikor a rendõrök érkeztek. Szerinte csakis úgy találhattak rá, hogy valaki tudott a tervérõl, és figyelmeztette, hozzájuk irányította a rendõröket. Az asszony szerint az udvaron legalább negyedórás éles szóváltásra került sor. Õ azonban a házban maradt a gyerekeivel, és a szavak bentrõl nem voltak kivehetõk. Aztán bejött a férje, elvette az igazolványát, közölte, hogy elkapták, és mennie kell. Ekkor látta utoljára életben.

Megkésett gyászhír

Kerestély Annamária azt is sérelmezi, hogy a rendõrök nem mondták meg azonnal, hogy meghalt a férje. Hajnalban két rendõr jött, hogy az õrsre hívja. Kérdésére azt mondták, a férje Székelyudvarhelyen van, holott akkor még holtan feküdt az utcán. Az asszony elutasította, hogy velük menjen. A rendõrök két óra múlva tértek vissza. Arról kérdezték, hogy hol voltak elõzõ nap. Annamária elmondta, nem sokat tudott a férje ügyeirõl. Levente csak este volt otthon, a gyerekek szinte nem is látták, mert már aludtak, mire hazaért. A rendõrök jegyzõkönyvet írtak, majd arra kérték az asszonyt, mutassa meg a ház késkészletét. „Észrevettem, hogy hiányzik két kés. Ezeket vették nemsokára elõ. Az egyik törött, a másik teljesen elgörbült\" – idézte fel az asszony. Csak miután elkészült a jegyzõkönyv, és a rendõrök távoztak, azután engedték be a házba az édesanyját. Tõle értesült arról, hogy meghalt a férje. Akkor, amikor a fél város már tudta.

Az asszonynak még a halotti bizonyítványt sem adták ki, így nem tudja kérvényezni az özvegyi nyugdíjat. „Kifutok a határidõbõl, mert nincs halotti bizonyítvány, nincs, aki beleírja, mi a halál oka\" – említette meg kérdésünkre. Amikor az utcában lakó rendõr ismerõsétõl kérdezte, mikorra várható az ügy lezárása, azt a választ kapta, idén ne számítson eredményre.

Névtelen rendõrök

A megsebesült székelykeresztúri rendõröket azóta hazaengedték a kórházból, de lapunknak nem sikerült õket elérni. A keresztúri rendõrségen elutasították a kapcsolatteremtésre vonatkozó kérésünket. Nem laknak a városban, a telefonszámukat pedig nem adhatják meg, jött az egyenruhás válasz. Gheorghe Filip, a megyei rendõrség szóvivõje személyiségi jogaikra hivatkozva utasította el, hogy közölje a rendõrök nevét. Megemlítette, nehéz pillanatokon mentek át, és pihenésre van szükségük. Hozzátette, még akkor sem látja okát a kollégák megnevezésének, ha a rendõrség büszkélkedhet azzal, hogy keresztúri tagjai az életüket tették kockára a vagyon védelmében. Megjegyzésünkre, hogy a titkolózással csupán a pletykák terjedését segítik, a szóvivõ kijelentette: a rendõrségnek nincs takargatnivalója, de a dosszié átkerült a Hargita Megyei Ügyészségre, és csak onnan szerezhetünk újabb információkat. „Ha lezárult a vizsgálat, ígérem, minden kérdésre szívesen válaszolok\" – tette hozzá.

Dana Maria Popa, az ügyészség szóvivõje elutasította azt a felvetést, hogy az információk visszatartásával a hatóságok voltaképpen a – sok esetben eltúlzott – feltételezések terjedését segítik. Megkeresésünkkor azonban nem tartózkodott a hivatalában. Az ügyész asszony idõt kért, hogy tájékozódjon az ügyben.

Székely Zita, Gazda Árpád