Fametszetektől a misszióig: négy évtized Gy. Szabó Béla örökségének szolgálatában

A beszélgetés során kiderült, hogy első személyes találkozása Gy. Szabó Bélával 1956 őszére nyúlik vissza. A művész éppen kínai útjáról tért haza, amikor részt vett Ferenczy Gábor és felesége aranylakodalmán. A kisfiú számára a találkozás maradandó élményt jelentett: Gy. Szabó egy különleges játékot hozott Kínából, amelyet Ferenczy Miklós ma is őriz.

Ferenczy Miklós szerint Gy. Szabó Béla művészi fejlődésében Kós Károly szerepe megkerülhetetlen volt. A fiatal művész kezdetben rajzokat és pasztelleket készített. Az áttörést az jelentette, amikor Kós Károly egy 1932-es kiállítás után megkérdezte tőle: „Miért nem mászik fára?” A tréfásnak tűnő megjegyzés valójában arra ösztönözte, hogy a fametszet felé forduljon. Ettől kezdve ez lett legfontosabb műfaja, amelyben nemzetközi hírnevet szerzett.

A lelkipásztor felidézte Gy. Szabó korai alkotói korszakát is. Az 1935-ben megjelent Liber Miserorum a kolozsvári szegénynegyed világát örökítette meg, amelyet a művész saját munkanélküliségének élménye tett különösen hitelessé. Később megszületett a Liber Vagabundi, amely mediterrán utazásainak fametszeteit foglalta össze, majd a Homokvilág, amely a bugaci pusztán készült tusrajzokat tartalmazta.

– idézte fel Ferenczy Miklós, aki szerint a művész ilyenkor arra kérte őket, hogy udvariasan tartsák távol a kíváncsiskodókat.

Később kapcsolatuk még szorosabbá vált. Teológushallgatóként egy időben Gy. Szabó Bolyai utcai műtermében lakott, a művész külföldi útjai idején pedig rábízta lakását és teljes hagyatékát. Hazautazásai előtt ő csomagolta össze ruháit, intézte mindennapi ügyeit, bevásárolt számára, később Pusztakamarásról is rendszeresen visszajárt segíteni.

Ferenczy Miklós egyik legmeghatóbb emléke a művész utolsó éveihez kapcsolódik. Elmondása szerint Gy. Szabó Béla mindig rendkívül fegyelmezett, erős tartású ember volt. Egyetlen alkalommal látta igazán megtörni: mielőtt marosvásárhelyi műtétjére indult volna, végignézett műtermén, majd rövid időre elsírta magát.

Felidézett egy kevéssé ismert történetet is. A műtét előtt a számára előkészített vért végül egy súlyos állapotban lévő szülőanyának ajánlotta fel azzal az indokkal, hogy ott két élet megmentéséről van szó. Később egy másik vérátömlesztés során hepatitis C-fertőzést kapott, amely hozzájárult egészségi állapotának végzetes romlásához: 1985. november 30-án hunyt el.

Református gyülekezeti házakban, templomokban, később galériákban és múzeumokban is rendszeresen rendeztek kiállításokat. A bekeretezés költségeit nagyrészt saját családja vállalta, hogy egyre több alkotás válhasson bemutathatóvá.

Az elmúlt három és fél évtized alatt 178 kiállítást szervezett Erdélyben és Romániában, mintegy ötvenet Magyarországon, de a gyűjtemény eljutott Stuttgartba és az Európai Parlament brüsszeli épületébe is. Tapasztalata szerint mindenütt nagy érdeklődés fogadta Gy. Szabó művészetét, különösen örült azonban annak, amikor fiatalok fedezték fel a fametsző alkotásait.

A kolozsvári Bánffy-palotában látható kiállítás ötlete már egy évvel korábban megszületett. A tárlat azért különleges, mert Gy. Szabó Béla és Ferenczy Júlia művei hosszú évtizedek után ismét együtt szerepelnek. A válogatás a művészek korai korszakát helyezi előtérbe: olajfestmények, pasztellek és fametszetek mutatják be, hogyan indult pályájuk, és miként alakult ki sajátos művészi világuk. Több nagyméretű fametszet most először került közönség elé.

Ezzel párhuzamosan a válaszúti Bánffy-kastélyban is nagyszabású Gy. Szabó-kiállítás látható Vákár István kezdeményezésére. A mintegy 160 alkotást felvonultató tárlaton számos olyan rajz, pasztell, tusrajz és fametszet szerepel, amelyet korábban még soha nem állítottak ki. A válogatást – akárcsak minden korábbi kiállítás esetében – Ferenczy Miklós személyesen állította össze.

A tárlathoz készült albumot pályafutása egyik legjelentősebb kiadványának tartja, mert szerinte sem a művész életében, sem halála után nem jelent meg ennél teljesebb áttekintés munkásságáról. Hasonló nagyszabású kiállítás és album készül idén Ferenczy Júlia életművéből is Nagyváradon.

Ferenczy Miklós számára a hagyaték gondozása ma már több mint művészettörténeti feladat. Úgy fogalmaz: ugyanúgy missziónak tekinti Gy. Szabó Béla és Ferenczy Júlia életművének bemutatását, mint lelkipásztori szolgálatát. Célja, hogy a művek ne raktárak mélyén porosodjanak, hanem újabb és újabb nemzedékek fedezhessék fel bennük Erdély tájait, az emberi sorsokat és azt a lelki gazdagságot, amelyet alkotóik hagytak örökül.