Nem játszanak a tűzzel – Elavult a rendszer a vásárhelyi színházban

Ennek ellenére – három-négy kisebb esetet leszámítva – a színház szerencsésen átvészelte az elmúlt több mint négy évtizedet. A megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU) is elégedett a színház tűzvédelmi rendszerével.

A kulturális minisztérium számos kérvény ellenére sem volt hajlandó támogatni a vásárhelyi színház biztonságosabbá tételét. Nincs ok különösebb aggodalomra, viszont egy negyven évnél is régebbi épület esetében, amelynek nézőtere estéről estére benépesül, ráférne egy kis korszerűsítés. „Van két vasfüggönyünk, villámhárítónk, tűzoltó-felszerelésünk, vízmedencénk, tűzvédelmi tervünk, biztonsági világításunk, de ez még nem minden. Évek óta kérjük a művelődési minisztériumot, hogy tegye lehetővé a pánikvilágítás beszerelését, illetve vásároljon egy dízelmotoros generátort a vízpumpákhoz, de még csak választ sem kaptunk\" – panaszkodik Gáspárik Attila.

A vezérigazgató szerint a színház még így is megfelel a tűzoltóság által támasztott követelményeknek. Erről tanúskodik a novemberi ellenőrzés jegyzőkönyve is, amikor a megyei katasztrófavédelemi felügyelőség szakemberei mindent rendben találtak. Gáspárik szerint nem is csoda, hisz az évi ellenőrzések során tapasztalt hiányosságokat a színház mindig igyekszik pótolni. Ezt Mihai Gagyi, az ISU sajtószóvivője is így látja, mondván, hogy a színház tűzvédelme soha nem okozott fejfájást a lánglovagoknak. Az elmúlt év tavaszán egy nagyszabású katasztrófaszimulálási gyakorlatot is elvégeztek, ahol az intézmény személyzete a nézőtér gyors kiürítéséből és mentésből jelesre vizsgázott.

Már a színpadon sincs dohányzás

Gáspárik Attila úgy tudja, az évtizedek során háromszor-négyszer történt kisebb baleset, ami azonban nem veszélyeztette a közönséget. „Legutóbb az 1993/94-es évadban, a Színművészeti Akadémia nálunk játszott. Tom Paine című előadásában gyúlt meg a függöny. A színház tűzoltói pillanatok alatt közbeléptek és eloltották\" – idézi fel a Victor Ioan Frunză által rendezett darabban történteket az igazgató.

„Nem akarom egyik rendezőnek sem a művészi szabadságát korlátozni, mert az már cenzúra lenne, de arra szoktam őket kérni, hogy csak a legszükségesebb esetben kérje a színészektől, hogy a darabban gyújtsanak rá. A pirotechnikai megoldások használatát is igyekszem elkerültetni\" – sorolja az elővigyázatossági belső normákat Gáspárik. Mint mondta, legutóbb a szilveszterre bemutatott Csárdáskirálynő is egy olyan operettelőadás volt, amelyben a rendező mellőzte a gyertyagyújtást. Nem is annyira tűzvédelmi szempontból, mint inkább a bürokrácia miatt. Az igazgató szerint oly bonyolult az engedélyeztetés, hogy egy gyufának az egyszerű meggyújtása is különleges tűzvédelmi procedúrát igényel.

Gondot okozhat azonban színház alatti parkolóban lévő, a kultúrintézményt és a nagyobbik Luxor áruházat ellátó víztározó. Amennyiben csökken a vezetékekben lévő nyomás, a színházban megszólal a vészjelzés. „Mivel a színházi tűzoltók helyisége a színpad közelében van, előadás közben sokszor hallottuk, amint elindul a riasztó. Valamikor huszonnégyből huszonnégy órán keresztül ott voltak a tűzoltóink, de egy ideje, a személyzetcsökkentés után, este 10 órakor befejezik a műszakot. Egy-egy előadás később végződik, és mit ad Isten, a riasztó is 10 után szólalt meg\" – meséli Kárp György nyugdíjas színész, az intézmény volt gazdasági igazgatója.

„Mindenki tudja, mi a feladata!\"

Az elővigyázatosság ellenére fennáll a dilemma: mi történik, ha a baj mégis megtörténik? „Nálunk mindenki tudja, hogy vészhelyzetben mi a feladata. A személyzet percek alatt képes kiüríteni a termet\" – állítja az igazgató. A meglévő vasfüggönyök azonban nem választják el a világot jelentő deszkákat a nézőtértől. Vészhelyzetben az egyik a színpad hátsó részét, a másik a jobb oldalát védené le.

„De mi történik, ha Isten őrizz, tűz üt ki a teremben? Vagy a színpadon. Mert a színpadot a teremtől nem választja el vasfüggöny. A nézők helyzetét az is nehezíti, hogy a terem amfiteátrumszerűen van kialakítva, középső elválasztás nélkül\" – sorolja az épülettervezési hibákat Kárp György. A biztonsági normák 40 éve is eléggé szigorúak voltak – kijátszásuk azonban akkoriban nem jelentett túl nagy gondot.

„Ha a nézőtérre több mint hatszáz szék kerül, kötelező a színpadot vasfüggönnyel leválasztani. Gazdasági okok miatt ezt annak idején úgy oldotta meg a tervező, hogy az ülőhelyek számát 598-ra csökkentette\" – meséli Kárp, aki a színház építésekor tagja volt a magyar társulatnak. A 70-80-as években egy-egy sikerdarab vagy vendégszereplés esetében az előadásra több száz állóhelyet is eladtak.

Míg aligazgatóként tevékenykedett, Kárp számtalan esetben kérte a művelődési tárcát, hogy kezdje el a nagyterem felújítási és átalakítási munkálatait, amelynek során a földszinti nézőteret négybe osztották volna. A terv már rég elkészült, ám akárcsak Gáspárik, a volt aligazgató is a be nem váltott ígéretekkel maradt.