„Mostohaanya az anyaország”

Erdélyben vitázott két neves magyarországi politológus. A köztudottan jobboldali politikai beállítottságú Stumpf István a baloldali eszméket valló Kéri Lászlóval ült egy asztalhoz Marosvásárhelyen a Bernády György Közművelődési Központban, majd Csíkszeredában is vitát folytatott. A neves politológusok a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Koordinációs Központ meghívására érkeztek Erdélybe. Marosvásárhelyi vitájukról az Erdélyi Televízió 45 perces műsort készített, amelyet tegnap sugároztak. A nyilvános tévéfelvétel után a hallgatóság is kérdéseket tehetett fel a sok mindenben egyetértő, ám olykor heves vitába is keveredő meghívottaknak.

Heves vita a határon túli magyarok ügyében

Stumpf és Kéri a Történetek Magyarországról című előadás-sorozat meghívottjai voltak. A marosvásárhelyi vitát a Közéletre Nevelésért Alapítvány munkatársa, Kósa András László szociológus moderálta. A Heti Válasz folyóirat hasábjain rendszeresen csatározó politológusok ezúttal akkor keveredtek heves vitába, amikor szóba került, a magyarországi pártok miként viszonyultak a közelmúltban a határon túli magyarsághoz, és milyen kellene hogy legyen majd a kérdéskör kezelése a jobboldali győzelemmel kecsegtető, jövő évi magyar parlamenti választások után.

„A 2004. december 5-i népszavazás után az anyaország legfeljebb mostohaanyja a határon túli magyarságnak” – hangzott el a vita során. Trianon traumáját nem dolgozták fel a magyarok, és az ezután sem fog bekövetkezni, vélték a politológusok. „Négy éve a baloldal félelmeinek, kétségeinek a rabja volt. Nem látott tisztán, nem vette észre, hogy a népszavazást nem kellett volna megszervezni. Gyurcsány a nemzeti érzelmekkel szembefordította a szociális politikát. A Fidesz sem akart népszavazást” – állította Stumpf. Kéri viszont úgy látta, hogy a jobboldal hajszolta bele az MSZP-t a népszavazás kiírásába.

A 2010-es választás után Stumpf szerint kooperációs értéknek kell tekinteni azt, hogy román, szerb, ukrán, szlovák környezetben is élnek magyarok. Szerinte ez a térség kicsiben az egész Európa. Nagy előnyének tartotta, hogy egyes magyar közösségek egy más nemzet kultúrájában ugyanolyan jártasak, mint a sajátjukban, ezáltal a magyar közgondolkodásba be tudják emelni mindazt, ami jó gyakorlat a szomszédos népek gondolkozásvilágában. „A teljes nemzetnek tanulnia kellene ezekből a tapasztalatokból. Nem szabad később meghátrálni, de óvatosan kell politizálni” – vélte Stumpf, amikor a közeljövő magyar kisebbségpolitikájának irányvonalát latolgatta.

Hol a civil társadalom?

Stumpf és Kéri Magyarország gazdasági helyzetéről és perspektíváiról, a gazdasági válság anyaországi hatásairól beszélve abban egyetértett, hogy a magyar állami intézmények a gazdasági érdekcsoportok foglyai lettek, amelyekkel eddig nem mertek szembemenni a magyar politikusok, hiszen ezek finanszírozzák a választási kampányokat. Stumpf úgy vélte: a globalizálódó gazdasággal egy „globális civil társadalomnak kellene szembeszállnia”, ami viszont egyelőre nem létezik. A válságkezelés zálogát a közjó szolgálatában álló, a civil társadalom által ellenőrzött állam szerepének a megerősödésében látta. Kéri viszont attól tartott, hogy a magyar állam még hosszú ideig nem fogja tudni felvállalni a társadalmi gondok orvoslását, ezért megerősödnek a populisták, a radikálisok, akik „az utcán akarják majd megoldani a problémákat”.

Stumpf a társadalmi normákba vetett hit visszaállítását reméli a következő évektől, Kéri az állami intézmények működőképességének a helyreállítását tartja fontosnak. Stumpf a baloldalt, Kéri a Fidesz-t okolta azért, hogy Magyarországon nincs hosszú távú tervezés. A meghívottak szerint a politikusok a választásokon való győzelem igénye miatt rövid távra terveznek, és ez az ország kárára van. A belpolitikai válságkezelést egyelőre lehetetlennek tartják. „A szembenálló pártok tűzoltói olajoskannával járkálnak a saját táborukban” – mondta Kéri.

Kérdésünkre, hogy a magyar–szlovák viszony rendezésében, a konfliktus felszámolásában vagy legalább enyhítésében miért nem vesznek részt tekintélyes magyarországi és szlovákiai politológusok, mindketten beismerték, hogy valóban nem létezik ilyen párbeszéd. Stumpf István úgy gondolta: feltétlenül meg kell szervezni a közeljövőben, és nagy publicitást kell adni a két nemzet vezető értelmiségei által folytatott vitának. Kéri azt is hozzátette: sajnos már az anyaországi és a határon túli magyar politológusok, szociológusok között sincs párbeszéd.