Metropolis: nagyváros nagy pénz?

A Hunyad Megyei Tanács évek óta próbálkozik a közel 70 ezres Déva, a néhány ezerrel több lakost számláló Vajdahunyad és a majdnem 15 ezer lelkes Piski egyesítésével. Az indoklás szerint az egymástól 10–20 kilométeres távolságra lévő városok amúgy is terjeszkednek egymás irányába, a köztük levő beépítetlen terület egyre fogy, idővel amúgy is egybeolvadnak. Miért ne mennének hát a dolgok elébe, miért ne egyesülnének, hogy közös fejlesztési programban vehessen részt az így létrejövő 160 ezer lelkes erdélyi nagyváros.

„Felmelegített” tervezet
Az erre irányuló első határozattervezetet 2000-ben terjesztették a megyei képviselő-testület elé, a tanácsosok zöme azonban elutasította. A kezdeményezés felújítása a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben, 2002-ben megyei tanácselnökké választott Mircea Ioan Moloþ nevéhez fűződik. Indoklása szerint a Déva–Vajdahunyad–Piski városközi területrendezési terv elnevezésű kezdeményezésnek az a célja, hogy az eddigieknél több pénzt szerezzenek a helységek javára. Az elnök azt mondja, mindenekelőtt a természeti adottságokra, azok rehabilitálására, védelmére, továbbá a gazdasági lehetőségek kihasználására, az infrastruktúra korszerűsítésére és végül, de nem utolsósorban a lakossági szempontokra figyelnek majd a terv kidolgozásakor. Akkor lehet városközi területrendezési tervről beszélni, ha a helységek között már körvonalazódik az együttműködés a gazdaság, a természeti adottságok felhasználása, az építkezés, a szolgáltatások terén, létezik összefüggő út- és távközlési hálózat. Márpedig ez mifelénk adott – indokolja kezdeményezését Mircea Ioan Moloþ. Egyebek mellett arra is utal, hogy a rendszerváltás előtt a vajdahunyadi kohászati kombinát 20 ezer embernek adott munkát, és rengeteg dévai is dolgozott az „acélvárosban”. Sőt az 1980-as években az is felmerült, hogy a két város között villamosvágányt építsenek, és járatot indítsanak. Az acélmű maradéka ma már alig ezer alkalmazottat foglalkoztat.
Vajdahunyad–Déva:
örök várak örök vitája
Míg a megyei tanács 2005. májusában–júniusában felújított elképzelését Déva és Piski liberális polgármesterek által vezetett önkormányzatai már 2005 augusztusában elfogadták, Vajdahunyadon ez komoly akadályokba ütközött. Mircea Muntean dévai polgármester szerint Piskinek mindenképpen hasznára válik, ha a két nagyobb várossal szövetkezik, s bár ezt a piskiek is így látják, Petru Pãun Jura polgármester bevallja: számára sem teljesen világos még, milyen lesz majd az összevont metropolis közigazgatása. Annak ellenére, hogy a megyei tanácselnök által előterjesztett határozattervezet nem szól a három város közigazgatási összevonásáról is, Déván biztosra veszik, hogy idővel ez is megvalósul. Marin Butar elnöki tanácsos szerint eljön az idő, amikor a három város közigazgatásilag is egy lesz, tulajdonképpen ennek az alapjait rakják le most.
Vajdahunyadon máris sokan ellenzik, hogy városuk Déva egyik kerületévé váljon. „Rendben, legyen több pénz, de szó sem lehet közigazgatási egyesítésről. Legfeljebb, ha a majdani nagyváros neve Vajdahunyad lesz” – szögezi le Constantin Zgâmbãu képzőművész. Györfi Jenő, a vajdahunyadi tanács két RMDSZ-es képviselőjének egyike elismeri: eleinte ő sem értette, miről van szó, és ellenállt. Azt mondja, a vajdahunyadi tanácsban a megyei önkormányzat szakértői nem egyszer folytattak „meggyőző munkát”, ennek köszönhető, hogy április 27-én végül a hunyadiak is beadták a derekukat, és megszavazták az elvi beleegyezést kimondó határozattervezetet. „Biztosítékot kaptunk arra, hogy nem lesz közigazgatási egyesítés, tehát valamenynyi tanács és polgármesteri hivatal a helyén marad, és így már magam is megszavaztam a határozattervezetet” – magyarázza Györfi Jenő. Az RMDSZ Hunyad megyei ügyvezető elnöke, Kövessi Botond óvatosabb. „A három város, illetve a hozzájuk tartozó falvak fejlesztéséhez szükséges pénzösszegek megszerzésének ötlete jó, de nem kell közigazgatási egyesítés ahhoz, hogy három helység együtt szerezhessen európai uniós forrásokat. Egyelőre nem tudni, hogy a megyei tanács kezdeményezésének mi lesz a vége” – vélekedik az RMDSZ-es tisztségviselő.
Ileana Melbezean és Gabriela Muican, a vajdahunyadi önkormányzat közönségszolgálati irodájának munkatársa szerint érthető a hunyadiak visszafogottsága. „A dévaiak mindig lenéztek egy kicsit bennünket. Úgy gondoljuk, a terv kevesebb hasznot hoz majd nekünk, mint Dévának” – mondják. Bodoki János történész-muzeológus szerint viszont túl kellene lépni a régi beidegződéseken, és minden pénzszerzési lehetőséget megkeresni. Például a Hunyadiak középkori, gótikus stílusban épített, de reneszánsz és románkori stílusjegyeket is hordozó vára helyreállításának folytatására. „Látja, a világörökség egyik legértékesebb darabját? Most javítják az északnyugati kaputorony tetőzetét. Az 1854-es tűzvész óta egyfolytában tatarozzák, és soha nem elég a pénz” – magyarázza a szakember. Ezt a vajdasági Nagykikindáról német ajkú ismerősével erre látogató István Márta is megerősíti, mondván: több magyar feliratra, eligazító szövegre lenne szükség.

Morzsák helyett tekintélyes összeg
A fejlődés szempontjából alapvető fontosságú az erők összevonása. A tanácsosok körében is tapasztalható zavar inkább azzal magyarázható, hogy Romániában ez az első ilyen kezdeményezés, állítja Aurelia Conþ. A megyei tanács urbanisztikai főmérnöke szerint a képlet egyszerű: ha van terv, van beruházás, ha nincs terv, nincs beruházás, másfelől pedig a kisebb helységeknek rendszerint csak morzsa jut. A nagyvárosok vi-szont már jelentős összegre esélyesek, ezért kell összevonni a három szomszédvárat. A szakértő azzal is magyarázza ezt, hogy az úgynevezett metropolisövezet kialakításában például Nagyvárad, Nagybánya, Temesvár és Marosvásárhely is lépett már, Hunyad me-gyében is tenni kell valamit. „Jogilag és urbanisztikailag tiszta képet kell nyújtanunk ah-hoz, hogy komoly összegekre jó eséllyel pá-lyázzunk, és komoly befektetőket vonzzunk. Ehhez a három város egybevont, összefüggő, világos területrendezési-fejlesztési tervét kell elkészítenünk” – magyarázza Aurelia Conþ. Szerinte nemcsak az úttörés, de a további lehetőségek szempontjából is fontos a kezdeményezés. Úgy véli, legalább egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a különféle ágazatok szakértői kidolgozzák a rájuk eső részt, és a kifizetések is megtörténjenek. A terv elkészítésének költségeit a megyei tanács alapjaiból fedezik, a kivitelezést pedig még a 2008. évi helyhatósági választások előtt megkezdenék.

Mi legyen a gyermek neve?
Azt valóban nem tudni még, hogy mi lesz az elképzelt nagyváros neve. Rebesgetik, hogy Hudeva vagy Devahu is lehet, de akkor Piski, románul Simeria névtöredéke kimarad. Az ókori dák várról Sarmisegetusának is elneveznék a metropolist, mások szerint akkor mi lesz Déva és Vajdahunyad középkori várával? Marin Butar elnöki tanácsos szerint a Hunedoreºti gyűjtőnév lenne a legalkalmasabb, de a jó ég tudja, mi lenne ennek vagy bármelyik más változatnak a magyar megfelelője.
„Igen, és hogy fogják hívni az elképzelt nagyvárost?” – kérdez vissza a Hunyadiak ódon várának egyik bérelt termében régiségkereskedést működtető Luminiþa Vlad. „Mellébeszélés az egész, nem hiszek benne” – fűzi hozzá üzleti partnere, Elvis Dobrean. Mindketten leszögezik: Romániában még soha nem értek célba az EU-s pénzek, vagy elpazarolták, vagy egyszerűen elsikkasztották őket. „Úgyhogy ne is álmodozzunk ilyen tervekről. Főleg, ha szülővárosom, Vajdahunyad nevét is bántanák” – szögezi le Luminiþa Vlad.

Magyarok a Hunyadiak földjén
A 2002. évi népszámlálás adatai szerint Hunyad megye lakossága 487 ezer fő, ebből 25 300 magyar. Déva közel 70 ezer lakosából hatezer magyar, Vajdahunyadon is ha-sonló az arány. Megyeszerte csak Alpestesen, Rákosdon, Hosdáton, Lozsádon, Sztrigyszentgyörgyön és Csernakeresztúron haladja meg a 20 százalékot a magyarság aránya. Az 1911-ben odatelepített bu-kovinai székelyek által alapított Csernakeresztúr lakosságának kétharmada magyar.