Meggyanúsított költő

Az információt Könczei Csilla kolozsvári néprajzkutató világhálós naplója alapján pénteken hozta nyilvánosságra a Transindex címû internetes portál, majd ennek alapján a kolozsvári Szabadság címû napilap.

Idézett források szerint a hírre a Budapesten élõ Lászlóffy Aladár úgy reagált: „Sejthettem volna, hogy Szilágyi Domokos után engem is meggyanúsítanak. Kérem, küldjenek nekem is egy példányt azokból a jelentésekbõl, kíváncsi vagyok rájuk. És ha találnak Gutenberg-leveleket, akkor azokat is küldjék el\". Ezt követõen az õt megkeresõk értésére adta, hogy a beszélgetést a maga részérõl lezártnak tekinti. Lászlóffy Aladárt nem sikerült elérnünk, öccse, a Kolozsváron élõ Lászlóffy Csaba költõ a Krónika érdeklõdésére annyit mondott: meglepte õket a Könczei Csilla világhálós naplójában közzétett információ. „Amiért testvérek vagyunk, ki-ki a saját életét élte és éli. Ez az ügy nem a Lászlóffy-család ügye, hanem a testvérbátyámé, és nem a családból, hanem nagy valószínûséggel a bátyám által betöltött korábbi tisztségekbõl ered. Különben sem tudunk semmilyen konkrétumot, várjuk az ügy tisztázását\" – foglalta össze lapunknak Lászlóffy Csaba.

A Könczei Csilla internetes blogján közzétett, Lászlóffy Aladárt gyanúba keverõ információ néhai édesapja, Könczei Ádám szerkesztõ, néprajzkutató 1930. számú megfigyelési iratcsomójából származik. Eddigi információk szerint a szekusdosszié 64. oldalán olvasható, Ioan Creþu szekus százados által 1965. szeptember 25-én kézzel írt bejegyzésbõl nem derül ki, hogy a Tamas fedõnevû ügynök milyen szolgálatokat tett a politikai rendõrségnek. A bejegyzés csak arról árulkodik, hogy a titkosrendõrség néhány ügynök – azaz a Toth Rudi fedõnéven jelentõ Markos Adalbert, a Vincze fedõnévvel ügyködõ Varga Janos, a Tamas fedõnéven korábban jelentõ Laszlofi Aladar, valamint Lazar Jozsef és a közben Izraelbe kitelepedett Fisch Radu – különbözõ indokok miatt már nem vehetõ igénybe az akkor a kolozsvári nyomdában korrektorként dolgozó Könczei Ádám megfigyelésében. Egyelõre az sem derült ki, hogy a Tamas fedõnevû ügynök – aki a Transindex szerint nem lehet más, mint a költõ Lászlóffy Aladár – miért nem volt alkalmas a további megbízatásra.

Megerõsítésre vár

A Krónika érdeklõdésére Könczei Csilla tegnap megerõsítette: a Creþu százados feljegyzésében szereplõ nevek valósak, hozzátette azonban, hogy amíg a Szekuritaté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) nem fedi fel valamennyiük kilétét, jogi értelemben senkirõl sem állítható, hogy együttmûködött a volt politikai rendõrséggel. „Már korábban kértem az édesapám megfigyelési iratcsomóiban szereplõ valamennyi ügynök személyének a felfedését, természetesen köztük vannak a most nyilvánosságra hozott szekusdokumentumban szereplõk, köztük Laszlofi is\" – tette hozzá Könczei Csilla.

Könczei Ádám tanárt és folkloristát 1957-ben gyergyószentmiklósi tanári állásából, 1959-ben pedig a kolozsvári folklórintézetbõl távolították el a magyar kultúra elkötelezett ápolása miatt. Az erdélyi magyar táncházat 1977-ben elindító Könczei Ádámot és családját a szeku folyamatos megfigyelés alatt tartotta. Az édesapja szekusdossziéját saját világhálós naplójában közétevõ Könczei Csilla adatai szerint 1963–64-ben édesapjáról hét személyt kérdeztek ki, vagyis a „Gyurca\", „Toth Rudi\", „M. Popescu\", „Pogaceanu\", „Tamas\", „Pall Ernest\", „Kovacs Peter\" és „Peter Janos\" fedõnevû ügynököket. Az ellenõrzõ megfigyelés 6 hónapja alatt összegyûlt ügynöki jelentések alapján 1964. február 27-én Nicolae Pleºiþa aláírta a rendeletet, amellyel a 3182-es ellenõrzõ dossziét átminõsítették az 1930-as számú személyi megfigyelési dossziévá (DUI), a felsorolt ügynökök közül a jól bejáratott „Aczél\"-on és „Both Pál\"-on kívül a szeku egyelõre „Tamást\" és az újonnan beszervezett „Péter Jánost\" bízta meg Könczei Ádám további megfigyelésével.

Emlékek embertelen idõkbõl

Könczei Csilla világhálós naplóján többen hozzászólnak az ügyhöz.

A kolozsvári származású, Budapesten élõ Tamás Gáspár Miklós filozófus rettenetesnek nevezi, hogy a Lászlóffy Aladár neve gyanúba keveredik, de hozzáteszi, „Lászlóffy Aladár (a számomra fontos idõszakban a kolozsvári írószövetség párttitkára) igyekezett segíteni a »bajba kerülteken«. Kapcsolata az állambiztonsági szervekkel »nyílt« volt, õ fordította pl. az egyik szekus fõtiszt detektívregényét – saját nevén. Amikor elpanaszoltam Lászlóffynak a zaklatásokat (kihallgatásokat, önkényes – egyébként max. 10 órát tartó – õrizetbe vételeket stb.), azt mondta, erre szó szerint emlékszem: »majd beszélek velük, füttyentsék vissza a vérebeiket«. Ez ugyan nem sikerült neki, de a kihallgatóm gúnyosan megjegyezte, hogy »közbenjártak értem«, s erre õ fütyül. De ezek szerint megtette.\" Tamás Gáspár Miklós ugyanakkor leszögezi: „Pontosan tudom, hogy ez ma nem hangzik jól, de vegyétek tekintetbe, hogy sokan nem tettek semmit, sõt. Azt se kell elfelejteni, hogy Lászlóffy Aladár az akkori kulturális politikai küzdelmekben nem állt a rossz oldalon, soha nem volt »vonalas« vagy efféle. Mindez nem fölmentés, de szerintem árnyalnia kell a képet.\"

Marius Tabacu kolozsvári televíziós szakember és zenész, a Kolozsvári Filharmónia igazgatója szerint a Laszlofi-ügyre is érvényes, amit a Bíró Ferenc-üggyel kapcsolatban korábban kijelentett. Vagyis az, hogy „az elmúlt 18 év elegendõ idõ volt, hogy mindenki beismerje tévelyedéseit\", de szerinte „ez esetben nincs egyetlen jelentés sem, amely Lászlóffy Aladárt megbélyegezné\". Tabacu elhamarkodottnak tartja a Transidex állítását, miszerint a költõ Lászlóffy Aladár besúgó lett volna. „Fiatalkoromban is a leszekusozás mámorában éltünk: aligha volt valaki, akirõl ne röppent volna fel e vád. Többször próbáltam tiltakozni ez ellen, és a vége az lett, hogy engem is kezdtek gyanítani ezzel, mivel mi más okom lett volna védelmembe venni õket, mint a saját titkolt bûnöm. Kénytelen voltam hát abbahagyni, és pusztán arra szorítkozni, amit tehettem, mármint hogy soha senkirõl ne állítsak ilyeneket\" – elevenítette fel Tabacu, hozzátéve, hogy amikor 1980-ban Szõcs Gézával aláírásokat gyûjtöttek Ion Lãncrãnjan Cuvînt despre Transilvania címû, nyíltan sovén, gyûlölködõ könyve ellen „Lászlóffy Aladár volt az egyike azoknak, akik elõbb aláírták a tiltakozó szöveget, és csak azután tettek egy pár helyénvaló megjegyzést. Bûn lenne részemrõl elhallgatni ezt a több mint korrekt magatartást. A többi mindenkinek lelkiismereti ügye\".

B. L.

Kommentár nélkül

Lászlóffy Aladár a kolozsvári egyetemen végezte a magyar irodalom szakot. 1961-tõl az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztõségében dolgozott, majd 1962–1969 között a Napsugár címû gyermeklapnál. Késõbb az Elõre címû napilap, és az Utunk (a mai Helikon) címû irodalmi hetilap szerkesztõje volt. 1994 óta meghívott elõadóként a kolozsvári egyetemen kultúrtörténetet ad elõ. A hetvenéves Kossuth-díjas költõ, író, mûfordító a Krónika megkeresésére sem volt hajlandó kommentálni az ellene felmerült gyanúsítást. „Majd pont magának fogok én bármit is beismerni – mondta ingerülten, majd így fejezte be a rövid beszélgetést: – Sok barátom felhívott, és mindenki azt mondta, ne foglalkozzam az üggyel, az egész le van sz…va.\"

Cs. S.