Már nem elég a jó szerencse

Mindezt tíz alkalmazottal kellvégrehajtaniuk, január óta ugyanis ennyienmaradtak az 1980-as években még közel 3000alkalmazottat foglalkoztató, nevét már csak adokumentumokban és az emlékezetben őrző KöpeciSzénbányáknál.
Az erdővidéki utolsószénbányából januárban ugyanis 237alkalmazottal bontottak munkaszerződést. Az elbocsátásihullám a ploieºti-i székhelyű OrszágosSzéntársaság (SNC) valamennyi vállalatátérintette: az erdővidékieken kívül azArgeº megyei Câmpulung Muºcelen majdnem 250, a Dâmboviþamegyei ªotângán és a Prahova megyei Filipeºtiide Pãdurén 30-30, a szilágysági Sarmaságonközel 70 alkalmazottnak mondtak fel, következésképpena SNC valamikori 20 ezer alkalmazottjából alig néhánytucatnyian maradtak állásban a Carboniferã Rt.-véátalakult cégnél. Az egykori alárendeltvállalatok a részvénytársaságrészlegeivé átminősítve működnektovább a szénfejtés ügyintézéséhezelegendő személyzettel. A szénfejtésselkapcsolatos valamennyi munkafázist bedolgozó cégeknekadták bérbe.

A beszolgáló olcsóbb az alkalmazottnál

A tömeges elbocsátáshátterében gazdasági szempontok állnak.Az európai uniós előírások nem tesziklehetővé a szén állami ártámogatását,emiatt a ráfizetéses mélyművelésűbányákat bezárják, és csak azelőbbieknél jelentősen alacsonyabb önköltséggeldolgozó, nyereséggel kecsegtető külszínifejtések üzemelhetnek tovább. Ezzel együttutóbbiak az alkalmazottak elbocsátása révénmegszabadulnak a költségek jelentős részétképező bérkeret terhétől, a szénfejtéstpedig bedolgozó cégekkel, a korábbinálkevesebb ráfordítással végeztetik el.„Tulajdonképpen a munkaerőt átadtuk a bedolgozócégeknek, amelyek részben saját, részbenpedig a mi gépparkunkkal fejtik a szenet” – magyaráztaM. D. Ionel Grad.
Az erdővidéki bányavezetői inkább vállalták ezt a megoldást,minthogy Erdővidék elveszítse szénfejtésilicencét. „Csak így biztosíthattuk a túlélésesélyét, és bár mi tízen, akik acégnél maradtunk, iszonyú terhet vállaltunk,remélem, hogy jól döntöttünk” –magyarázta a Krónikának Fehér Zoltán.Grad főmérnök szerint jelentősen segítene, ha aszén felvásárlási árátlegalább 15 százalékkal növelnék.

Bebocsátásra várva

Erdővidéken 1839 ótabányásznak szenet. A kereskedelmi célúfejtést 1872-ben indította az ErdővidékiBányaegylet Rt. Köpec falu határában, innenered az 1960-as években Barótra költöztetettcég neve. Kezdetben évi 30-40 ezer tonna szenetfejtettek Erdővidéken, 1958–1989 között akitermelés az évi egymillió tonnát ismeghaladta, majd 1990-ben félmillióra, 2003-ban évi370 000 tonnára csökkent. Ennek magyarázata, hogya rendszerváltozás után az állam egyrekevesebb pénzt fordított az ágazatra, megszűnta földtani kutatás, az újabb tartalékokfeltárása és a kitermelés előkészítése,bár Kisgyörgy Zoltán nyugalmazott geológusszerint Erdővidék azon ritka közép-kelet-európaiszénmedencékhez tartozik, ahol sem a hidrogeológiai,sem a bányászati körülmények nemjelentenek számottevő akadályt. Székelyföldön250, ebből Erdővidéken 120 millió tonna tartalékottartanak nyilván Kisgyörgy Zoltán adatai szerint.
Az egykori Köpeci SzénbányákbólDél-Rákos elnevezésű részleggézsugorodott erdővidéki külszíni szénfejtésbenöt vendégcég dolgozik. A romániaikirendeltségeket működtető, anyaországi éserdővidéki munkaerőt foglalkoztató magyarországiUTEP, illetve a kizárólag helyi munkaerőt alkalmazónémetországi BRB Construct, baróti Transloc Rt.és vargyasi Orex Kft. mellett a saját embereinek munkátadó konstancai Beltransport cég végez bérmunkát.Ezek a cégek viszont a felszabadult munkaerőnek kis részétképesek felvenni, a januárban elbocsátottak iscsak találgatják, hogy végül kinek kedvez aszerencse. Jellemző, hogy a januári elbocsátásoknyomán az sem maradt, aki a szenes vasútiszerelvényeket összeállítsa, ezt a munkátújabban a Román Vasúti Társaság(CNCFR) végzi saját alkalmazottjaival. A szénbányászatErdővidéken ma 100 alkalmazottat foglalkoztat, becslésekszerint további 85-100 ember nyerhet még alkalmazást.

Eurómillió felaprózva

Az elbocsátottak fejenként20 ezer lejes végkielégítést kaptak,emellett az ágazati átlagbérből, valamint amunkanélküli-segélyből álló,összesen havi 7-800 lejre rúgó kiegészítésrejogosultak a ledolgozott évek számátólfüggően másfél-két éven át.Csak a végkielégítés összegeErdővidéken 4,74 millió lejt, azaz valamivel több,mint 1,4 millió eurót tesz ki. Ez egy tételben abánya fejlődését jelentősen elősegítő,komoly tőkét jelentene. Az erdővidéki bányaigazgatója, Fehér Zoltán mérnökszerint jobb lett volna, ha egyetlen lejnyi végkielégítéstsem kapnak az emberek, hanem munkát, a bánya pedigforrásokat a fejlesztéshez. De mert személyreszóló bánatpénzről van szó, ez azErdővidékre beáramló tőke nem is jelent olyannagy erőt.
„Nehogy azt gondolja bárki,hogy ebből meggazdagodunk, vagy valami komoly vállalkozásbakezdhetünk” – magyarázta a Baróton élőDimény Sándor. A bányától 31 évszolgálat után januárban elbocsátottgépkocsivezető szerint bár március elejénjárunk, még nem kapták meg a januáribérüket sem, ilyen körülmények közöttkénytelenek a végkielégítésbőlfedezni a család kiadásait. A 49. életévébenjáró férfi felesége, Erzsébetasszony a bibarcfalvi borvíztöltödébentávolról sem keres annyit, hogy abbólmegéljenek. „Nagyobbik fiunk most önállósulna,lakást szeretne vásárolni, kisebbik fiunk pedighiába végzett Magyarországon informatikát,egyelőre nem talált magának munkahelyet. Sem ő, semmi nem akarunk vándorbotot venni a kezünkbe” –szögezte le az édesanya. Férje hozzátette:„Nappal még találok magamnak elfoglaltságot,csak az este ne jönne… Már a televíziótsem bírom nézni, reggel ötkor pedig az ágyvet ki magából, de nincs munkahely, ahova menni…”
A 28 éves baróti SzabóLászló szintén gépkocsivezető volt abányában. Testvérbátyjával,Gézával egyazon gépen dolgoztak, januárbanmindkettőjüknek felmondtak. „Egyelőre pihenünk, svárjuk, hogy márciusban valamelyik bedolgozócéghez felvegyenek. Mit csináljunk a végkielégítéssel?Az alapszakmám az autószerelés, nyissakjavítóműhelyt, amikor a szomszédban márvan egy? Nyissunk vegyesboltot, amikor maholnap az egész városkereskedésekből áll? Váltsak taxisengedélyt,amikor a feketén fuvarozóknak sem megy?” – soroltaLászló. Szabó Lászlóékszerint Erdővidéken az idegenforgalom jelentene megoldást,de amíg az utakat nem teszik rendbe, hiába várjáka turistákat. A végkielégítésbőlmáris jelentős összeget költöttek el, miutánvásároltak egy használt autót ésegy világhálós hozzáférésselés nyomtatóval felszerelt számítógépet.Kesernyés humorral tették hozzá: egyelőre párhónapos kisfiuk tartja el őket, mert kétéveskoráig a kicsi havi 800 lejes gyermeknevelési segélyt„hoz a konyhára”.
Egy neve mellőzését kérőédesanya viszont elmondta, nekik kifejezetten jól jötta végkielégítés. Lakásuk, autójukmegvan, a januárban elbocsátott férjnekalakulóban az új munkahely, úgyhogy a pénztbankban őrzik, ebből fedezik majd a gyermekek továbbtanulásiköltségeit.

B. L.

Zsil-völgyi bányászanzix

A Zsil völgyében mindig isa bányászat volt a fő megélhetésiforrás, mára azonban a helyzet megváltozott: márcsak a vasútvonal melletti livazényi bánya kéthatalmas tornyában működő felvonókon szállnakalá a vájárok, napi négy turnusban.
A ’89-es változásokelőtt több mint ötezren dolgoztak itt, ám ez a számévről évre csökkent, a jelenlegi 1530-ra.Petrozsényban a munkanélküliség arányaközel 8 százalék, ám ez korántsempontos adat, hiszen akiknek a törvény szabta határidőnbelül nem sikerült elhelyezkedniük, mármunkanélküli-segélyre sem jogosultak, ígynem szerepelnek a nyilvántartásban.
Wersánszky Eduárdbányamérnök „civilben” a helyi RMDSZ elnökeés városi tanácsosa, így nemcsak abányászat helyzetét ismeri. „Az 1989-esváltozások után 42 ezer bányászdolgozott a Zsil völgyében, de számuk akilencvenes években fokozatosan csökkent – meséli.– Az elbocsátott bányászok egy részevállalkozásba kezdett, legtöbbjük azonbanvisszament a szülőfalujába, a szülőhelyére.”A bányaipar hanyatlásával párhuzamosanazonban új iparágak jelennek meg a Zsil völgyében.Petrozsény egyik legsikeresebb vállalkozásaDemeter János élelmiszer-ipari cége, amely többmint 80 alkalmazottat foglalkoztat. A bányamérnök-végzettségűtulajdonos egy 1937-ben alapított családi vállalkozástvisz tovább, megrendelői között szerepelnek alegnagyobb romániai áruházláncok is.Mivel a cég meg akart felelni az új követelményeknek,2005 októberében új befektetésbe kezdtek,az új termelőcsarnok értéke meghaladja azegymillió eurót.
Az új iparágak mellettkomoly jövőt jósolnak a turizmusnak is a vidéken,habár Wersánszky szerint elég lassan indultak bea dolgok. „Most már vannak két- ésháromcsillagos szállodák a Páringon, deúgy látom, még várat magára azigazi fejlődés. Pedig a Páring- és aRetyezát-hegységhez tartozó Sztrázsasípályái évente több ezer turistátvonzanak” – állítja a helyi RMDSZ-elnök.

Lepedus Péter