Jogi útvesztőkben elveszett földek, magyar elöljárókkal pereskedő közbirtokosságok

A román és magyar miniszterelnököt, államfőt és a sajtóorgánumokat egyaránt megkereső borsiak továbbra is harcolnak igazukért. Ugyanakkor nem egyedi eset Bihar megyében a borsi történet, hiszen román önkormányzatok mellett több RMDSZ-es vezetésű polgármester is elutasította a közbirtokossági területek visszaszolgáltatását. A helyi földosztó bizottságok jó esetben az egykori úrbéresi legelők egy részét adták vissza a jogos tulajdonosoknak.

Sokan furcsa történetnek tartják a zömében magyar elődök nevére telekkönyvezett közbirtokossági területek visszaszolgáltatásának megtagadását partiumi magyar településeken, olyan körülmények között, amikor a székelyföldi megyékben a restitúció gördülékenyen működött. Információink szerint ennek egyik magyarázata az, hogy – Kovászna, Hargita és Maros megyével ellentétben – Bihar megyében a döntéshozó RMDSZ-es tisztségviselők nem tájékoztatták idejében az érdekelt tulajdonosokat arról, hogy a törvény által meghatározott időben jegyeztessék be jogi személyként a jogfolytonosságot jelentő közbirtokossági egyesületeket, illetve ezek alapján nyújtsák be visszaigénylési kéréseiket.

Romániai perfelújítás
vagy Strasbourg?

A borsi Zöld Arany Közbirtokossági Egyesületnek mára szélmalomharccá vált küzdelmét egy testvérpár vállalta fel. Az egyesület alelnöke, Molnár Dezső Borson gazdálkodik, intenzív zöldségtermesztéssel foglalkozik, mostohatestvére, Isza Attila pedig Nagyváradon él. Ottjártunkkor Isza éppen Debrecenbe készült, mert Nagyváradon eddigi kutakodásai nem hoztak eredményt. Íróasztalán halomban állnak a különböző dossziék, bírósági végzések, illetve a román és a magyar nyelvű lapokban megjelent cikkei. Évek óta igyekszik felhívni a közvélemény figyelmét harcukra.

– összegzi kutakodásának eredményét Isza Attila, aki a közbirtokossági egyesület tagjaként keresi az újabb bizonyítékokat a perújításhoz. Restitúcióban jártas új román jogászuk szerint a két világháború között Nagyváradon bejegyzett közbirtokossági egyesületük alapszabályát kellene megtalálni ahhoz, hogy újabb bírósági eljárással vigyék sikerre az ügyet.

Ezzel szemben az egyesület alelnöke, Molnár Dezső úgy látja, most is van elegendő bizonyíték a közbirtokossági területek tulajdonjogára. Borsi lakásában, ahol beszélgetünk, széttárja elém több tulajdonos telekkönyvi kivonatát. A 49 személy által alapított közbirtokosság tagjai között nem található meg az egykori tulajdonosok valamennyi leszármazottja, de a többséget képviselik. Így birtokukban van több tucat telekkönyvi kivonat, ahol minden tulajdonos neve mellett szerepel, hogy a 198 hektárnyi közbirtokossági terület hányad részével rendelkeztek az örökösök.

– magyarázza Molnár.

Kétszázötven éve működő
közbirtokosság

Isza Attila nemcsak a telekönyvi kivonatok alapján részletesen összeállított tulajdonosi táblázatot mutatja, hanem interneten előkeresi a Mária Terézia idejében létrehozott úrbéresi mezőgazdasági területek teljes Kárpát-medencei hálózatát. A digitalizált adatok között megtekinthető a borsi közbirtokosság elődje is. Ugyanitt olvasható Bihar megye többtucatnyi közbirtokosságának története. A mai embernek tehát pontos képe van arról, hogy 250 éve az osztrák császárnő és magyar királynő által életre hívott közbirtokossági rendszerben – Erdélyben és a Partiumban is – milyen falvak rendelkeztek e közösségi tulajdonjoggal. Ha ehhez hozzávesszük a 20. század eleji részletes telekönyvi kivonatokat, akkor nem kellene, hogy gond legyen a restitúcióval. Borson például a 198 hektár területet 2984 részre osztották fel az elődök, egy rész mintegy 633 négyzetméter területet jelent. Bizonyító okiratok alapján Isza Attila nyolc részre tartana igényt, mostohatestvérének szintén jelentős tulajdona fekszik a vissza nem szolgáltatott területekben, amelynek értéke négyzetméterenként akár 40 euró is lehet a főutak mentén.

Vendéglátóim a telekkönyvek bejegyzései alapján mutatják, hogy több ilyen visszaszolgáltatás történt, hiszen az egykori úrbéresi tulajdonos neve után megjelenik több közismert cég neve, amelyek a román–magyar határ közelében benzinkutakat, logisztikai központokat vagy más ipari egységeket üzemeltetnek.

„Amikor az egyik perünk tartott, a polgármester eljött a közbirtokosság gyűlésére, és arra kért, hogy egyezzünk bele az erdősítésbe. Azaz a mi egykori területeinket – amelyek még nincsenek beépítve – fásítani akarta. Rákérdeztünk, hogy ezt milyen jogon tenné? Ha a terület nem a miénk, akkor miért kéri ezt tőlünk? Ha meg a miénk, akkor előbb juttassa vissza törvényesen” – magyarázza Molnár Dezső, aki a visszaszerzett közbirtokossági földeken ökofarmot létesítene. Nem tartja ugyanis elfogadhatónak, hogy sok földet elprédál a magyar közösség.

A borsi egyesület vezetői – a felmerült problémák részletes leírásával – a teljes listát eljuttatták a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézetnek, ahonnan azt az ígéretet kapták, hogy a visszaéléseket csomagban terjesztik fel az európai fórumok elé.

Az ügyben meg szerettük volna szólaltatni Menyhárt Gabriella jogászt is, aki a borsi egyesület eddigi pereit vitte, de többszöri hívásunkra sem válaszolt. Végül Isza Attilán keresztül üzent, hogy nem kíván nyilatkozni a sajtónak. A jogásznőtől többek között meg szerettük volna kérdezni, hogy mi lett a sorsa az elveszített romániai perek után beígért strasbourgi jogorvoslati kérésnek, ugyanis Molnár Dezső szerint az ügyvédnő azt állítja, hogy kérésüket már évekkel ezelőtt felterjesztette Strasbourgban, de az egyesület azóta nem kapott hivatalos választ.

Ezeket a területeket prefektusi döntéssel juttatta vissza az állam a helyi önkormányzatnak. „Képzelje el, hogy mi történik, ha én átadtam volna ezeket a földeket az embereknek, majd valaki rájön, hogy a restitúció az állami szabályok megkerülésével, törvénytelen módon történt. Azonkívül, hogy engem letartóztatnak, és hosszú börtönbüntetésre ítélnek, minden ingó és ingatlan javamat elkobozzák, és a területeket újra államosítják” – magyarázza a polgármesteri döntés hátulütőit Báthori Géza, aki szerint restitúció kérdésében késélen táncolnak a polgármesterek, amennyiben nincs egyértelmű bizonyíték egy-egy terület tulajdonjogára.

A polgármester szerint jelenleg 400 hektár szabad községi területtel rendelkezik a hivatala, tehát kedvező bírósági döntés esetén lenne honnan területeket visszaadni, vagy az állam kárpótolná a tulajdonosokat. Azt azonban a polgármester elképzelhetetlennek tartja, hogy a jelenleg érvényes román bírósági döntést felülíró új törvényszéki végzés nélkül megoldható volna a borsi Zöld Arany Közbirtokossági Egyesület követelése.