Lesz nyugdíj, de ki tudja, mennyi – Veres Valér szociológus a társadalom elöregedésének okairól, következményeiről

A második meghatározó tényező, mely az ország elöregedését nagymértékben felgyorsította, az főként a fiatalkorú felnőtt lakosság kivándorlására vezethető vissza.

korábban írtuk

Elöregedő ország: négy felnőttből legalább egy nyugdíjas Erdélyben

Négy felnőttből legalább egy nyugdíjas Románia megyéinek túlnyomó többségében, csupán Ilfov és Iași megyében mérték valamivel 25 százalék alatt a nyugdíjba vonultak számarányát – derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból. A legkiszolgáltatottabb helyzetben Hunyad megye áll, ahol a felnőtt lakosság 40 sz&

Igazolva a statisztikai adatokat, Veres Valér hozzáteszi, ez a folyamat nem egységes országos szinten. Abban, hogy egy-egy megye milyen szinten tart az elöregedésben, az is közrejátszik, hogy volt-e bevándorlás a kommunizmus idején az adott területen – ott ugyanis nem olyan akut a helyzet. Bizonyos régiókban, például Arad és Temes megyében, az alacsony termékenység következtében igen korán elkezdett öregedni a térség.

A becslések valóságalapját megerősítve az egyetemi tanszékvezető elmondta, hogy a demográfiai előrejelzések következtetéseit pontos felmérések alapján készült korösszetételi adatokból vonják le.

– tette hozzá Veres Valér.

Románia ugyanis csak a saját nemzetiségű bevándorlóinak befogadására nyitott.

Egyenes következmény
a munkaerőhiány

Gazdasági értelemben az elöregedés a munkaképes korú népesség csökkenését jelenti, ennek egyenes következménye a munkaerőhiány. A vállalkozók sok esetben nemzetközi versenyt folytatnak a munkadíjak terén, így gyakran fennáll annak lehetősége, hogy a munkaerőhiány miatt nem találnak alkalmazottakat bizonyos teendők elvégzésére.

A munkavállalók alacsony száma ugyanakkor az ország pénzügyi egyensúlyára is kihatással van. A magas mértékű és nagyságrendű nyugdíjak kifizetése az állam hatáskörébe tartozik, ám mivel ezeket nem minden esetben fedezik az erre szánt források, az állami költségvetésből kell pótolni a hiányt.

– summázta Veres Valér.

Az idős népesség arányának növekedése nemcsak gazdasági, hanem a szociális ellátást érintő következményekkel is jár. A növekvő számok következtében egyre nagyobb nyomás nehezedik az egészégügyre, valamint az idősellátásról is említést kell tenni: ez a feladat újabban részben átcsúszik az államra vagy a civil szférára. Románia ilyen téren nem áll annyira rosszul, hiszen léteznek szervezetek, mint a Diakónia vagy a Caritas, amelyek minimális költségekkel végeznek beteg-, illetve idősgondozási szolgáltatásokat. A jövőre való tekintettel azonban az államnak meg kell erősítenie és ki kell bővítenie ezen intézmények körét, ugyanis az elöregedés következtében ezek egyre inkább igénybe lesznek véve.

Veres Valér – aki többek között a Max Weber Társadalomkutató Alapítvány elnöke is – azt tapasztalja, hogy a fiatalabb generációk körében él egyfajta pesszimizmus a jövőbeli nyugdíjak folyósítását illetően. Ami érthető is, ha valaki átlátja az elöregedés mögött húzódó összefüggéseket.

A szakember úgy véli, nem kell tartanunk attól, hogy ötven év múlva egyáltalán nem lesz nyugdíj, a nyugat-európai jóléti nyugdíjrendszerre azonban ne számítsunk: ez ugyanis csak a lakosság csekély rétegének lesz elérhető, az idős társadalom nagy részének sokkal szűkösebb anyagi keretekből kell majd boldogulnia.

– vélekedett a szociológus.

Folyamatlassító lehetőségek

Egyébként Romániában és Magyarországon számos intézkedést hoztak az elmúlt tizenöt évben a termékenység növekedésére. A gyermekvállalás azonban értékrendbeli vonatkozással is rendelkezik, amelyet nehéz külső intézkedések által felülírni. Az értékrendbeli meghatározókat nem lehet lényegesen megváltoztatni, ezzel pedig a kormányoknak is számolniuk kell. Az átlagosan két gyermeket vállaló családok öt gyereket már nem biztos, hogy vállalnak.

„A kismértékű változtatás is sokat ér, és a kormányok tudják is, hogy ezeken dolgozniuk kell, viszont hogy ezt ki mennyire veszi komolyan és következetesen, és, kinek mennyire sikerül, az országonként változik” – részletezte az egyetemi oktató.

Veres Valér szerint léteznek olyan visszatérő programok, melyek számítanak az aktív népesség növekedése szempontjából, hozzáteszi viszont, hogy ezektől sem lehet csodát várni. Az egyszerű vállalkozói támogatások is segítséget nyújthatnak a dolgozó lakosságnak, ám ezeknek is van egy kerete, amelynek arányosnak kell lennie a többi közrejátszó tényezővel.

A szakember véleménye szerint ezen lehetőségek variációjára, illetve újabb stratégiák bevezetésére van szükség ahhoz, hogy mérséklődjön az elöregedési folyamat. Ezen felül pedig fel lehet készülni a várható következményekre: öregotthonok létesítésével, a szociális rendszer jobb kiépítésével, akár az idősgondozás szakmai megerősítésével. „Csodákat nem lehet tenni, de kisebb mértékű változtatások is eredményeket hozhatnak hosszú távon” – vélekedik a szociológus, aki szerint minden ország a saját lehetőségei szerint dönti el, milyen utat választ.