
Kovács Sándor lepkék iránti szenvedélye a gyerekkorából gyökerezik
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Kovács Sándor neve Sepsiszentgyörgyön leginkább gyógyszerészként ismert, ám van egy olyan szenvedélye, amelynek gyökerei gyerekkoráig nyúlnak vissza: lepkéket gyűjt. Testvérével, Kovács Zoltán csíkszeredai orvossal közösen több tízezer példányból álló gyűjteményt hoztak létre az évtizedek során, és munkájuk nem csupán hobbi, hanem tudományos igényű tevékenység is. A lepkék iránti szenvedély kezdetéről, a gyűjtő- és kutatómunkáról mesélt Kovács Sándor.
2025. szeptember 20., 09:022025. szeptember 20., 09:02
Kovács Sándor gyógyszerész Sepsiszentgyörgyön él, testvére, Kovács Zoltán pedig Csíkszeredában dolgozik orvosként. Ami összeköti őket, az nem csupán a rokoni kötelék: gyermekkoruk óta közösen gyűjtenek lepkéket, és az évtizedek során létrehoztak egy hatalmas, ötven-hatvanezer példányt számláló kollekciót. Ez nem pusztán hobbi, hanem tudományos értéket képviselő munka, amelynek gyökerei a családi környezetben és a gyerekkor különleges helyszínében keresendők.
„Apám Kolozsváron végzett biológiát, először Baróton tanított, majd Sepsiszentgyörgyön. 1962-ben került a múzeumhoz, ahol addig nem volt biológus beosztásban alkalmazott” – idézte fel Kovács Sándor. Kifejtve, hogy a múzeumban addig nem alkalmaztak természettudományos szakembert,
A szolgálati lakás, amelyet a család kapott, a múzeum hatalmas parkosított udvarára nézett, kertjében pedig gyümölcsfák, vad kaszáló, bokrok és virágok várták a gyerekeket.
A lepkéket a begyűjtés után pár napra kifeszítik
Fotó: Tóth Gödri Iringó
„Hatéves voltam, az öcsém három, amikor odaköltöztünk. A múzeum udvara maga volt a természet: minden nap láttunk valami újat. Akkoriban a telek még nagyobb volt, egészen a tüdőkórház kerítéséig nyúlt.
– emlékezett vissza Kovács Sándor. A gyerekek szeme előtt bontakozott ki az apai munka: gyűjtőutak a környék erdeiben, terepmunka a Rétyi Nyírben, és a múzeumban sorakozó dobozok, amelyeket apjuk rendbe tett. A Diószeghy-gyűjtemény különleges iskola volt számukra: látták, hogyan kell szakszerűen elhelyezni a példányokat, milyen eszközökkel kell bánni velük, hogyan kell felcímkézni. „Tálcán kaptuk a lehetőséget, hogy mi is tanuljunk. Apánk mindig arra biztatott, hogy amit csinálunk, azt vegyük komolyan” – magyarázta.
Az első lepkék a múzeum kertjéből kerültek, majd lassan gyarapodott az anyag: egy doboz, két doboz, később száz, kétszáz. A két testvér mindig közösen dolgozott. A gyűjtemény gyarapodásával annak megosztása vált szükségessé, Kovács Sándornál főként az úgynevezett nagylepkék találhatók, míg Kovács Zoltán gyűjteménye a kisebb molylepkékre specializálódott.
Mint Kovács Sándor elmesélte, az évtizedek alatt a gyűjtés módszerei is nagy utat jártak be. A hatvanas években még Petromax lámpát vittek a mező szélére, elé fehér lepedőt feszítettek, és a fényre gyűlő éjszakai lepkéket fogták be. A hetvenes években megjelentek a higanygőzös égők, amelyek erősebb UV-fényük révén sokkal hatékonyabbak voltak, de áramforrást igényeltek. Ezért falvak szélére, erdészházak mellé vitték őket, vagy egyszerűen az utcai lámpák alá gyűlő lepkéket szedegették össze.
A nyolcvanas években generátorok tették lehetővé, hogy bárhová elvigyék a felszerelést, az utóbbi időben pedig automata UV-csapdák könnyítik meg a munkát: egy egész éjszakán át működnek, reggel pedig begyűjthető a „zsákmány”.
A testvérpár publikációit szaklapok közölték
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A nappali gyűjtés alig változott évszázadok alatt:
A gyűjtésnek megvan a maga ritmusa. Nyáron a repülési időszakban a terepmunka élvez prioritást, télen viszont a feldolgozás következik. A példányokat dobozban, rétegezve hozzák haza, hűtőben tárolják, majd feszítődeszkán kitűzik, szárítják, végül cédulával ellátva dobozba helyezik. Minden példányhoz tartozik adat: hol és mikor fogták, ki volt a gyűjtő. Így nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem tudományos forrást is jelentenek.
„Ahol több példány van, ott a változatosságot is látni: színben, méretben apró különbségeket. Ahol kevés van, ott ritkaságról van szó, amit nehezebb befogni” – magyarázta a gyógyszerész.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A munka nem áll meg a gyűjtésnél. A testvérek számos esetben találtak olyan fajt, amely addig nem volt ismert az országban és néhány olyat is, amely még a tudomány számára is ismeretlen volt. Ezeket publikálták is, először szerényebb hazai kiadványokban, ma már nemzetközi szakfolyóiratokban. A publikációkhoz anatómiai vizsgálatok is kellenek: mikroszkóp alatt tanulmányozzák a legkisebb eltéréseket, sokszor preparátumokat készítenek. Az utóbbi időben DNS-vizsgálatok is szükségesek, amit külföldi laborokban végeztetnek el. Ez költséges, de ma már alapfeltétel a komoly tudományos munkához.
Ha valamit nem ismertek fel, a múzeum gyűjteményéhez hasonlították. Ma a helyzet gyökeresen más: az internet révén bármely múzeummal felvehetik a kapcsolatot, fényképet kérhetnek egy-egy típuspéldányról, és rengeteg publikáció érhető el online.
„Ma sokkal könnyebb a kezdőknek: amit nekünk tíz-húsz év alatt sikerült megszerezni, ahhoz ma kis túlzással pár kattintással hozzá lehet jutni” – mondja az amatőrből az évek alatt szakemberré vált Kovács.
„Régen, a környéken ezrével repültek a káposztalepkék a sánc felett. Ma előfordul, hogy egyet sem látni” – magyarázza, kifejtve, hogy ebben a mezőgazdaság vegyszerhasználatát tartja a fő bűnösnek. Ugyanakkor az erdős völgyekben, kevésbé bolygatott területeken még mindig gazdag az élővilág, és a gyűjtések során ott ma is bőséges anyag kerül elő.
A hivatás és a hobbi kapcsolata is érdekes. Bár egyikük sem lett biológus, a gyerekkori természetközelség meghatározta gondolkodásukat. Kovács Sándor gyógyszerészként, Kovács Zoltán orvosként dolgozik, de a természettudományos alapok, a megfigyelőképesség, az anatómiai ismeretek a lepkészésben is hasznosultak.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A Kovács testvérek kapcsolódnak a hazai és nemzetközi szakmai körökhöz is. Tagjai a romániai és európai lepidopterológiai társaságoknak, publikálnak hazai és külföldi folyóiratokban, és kapcsolatban állnak magyarországi, osztrák, dán, angol, német, finn szakemberekkel.
A gyűjtemény megannyi szekrényben sorakozik
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A gyűjtemény ma több szekrényt tölt meg. A dobozokban sorakozó példányok nemcsak szépek, hanem történetet is hordoznak. Minden példány mögött ott a helyszín, az éjszaka, amikor begyűjtötték, a közös munka emléke. A két testvér munkáját nemcsak a tudományos közeg ismeri el: ők maguk is tudják, hogy ezzel a gyűjteménnyel egy olyan világot őriznek, amely gyorsan változik és sok helyen pusztul. Gyűjteményük dokumentálja, milyen gazdag volt, és részben ma is milyen gazdag a Kárpát-medence lepkefaunája. Kovács Sándor szavaival:
A Kovászna megyei Oltszemen található Mikó‑kastély átfogó restaurálási projekt révén teljesen megújult, és 2026 őszétől a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum külső egységeként, Székely Lovasmúzeum néven működik tovább.
A szilágynagyfalui közösség reményei szerint a megújult Bánffy-kastély jelentős turisztikai központja lesz a térségnek. A református egyház tulajdonában lévő műemlék épületet európai uniós forrásokból újították fel.
Vasárnap Szászfenesen felavatták a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeum új épületét, amely 145 millió lejes beruházással valósult meg. A Leányvárban felépült múzeum megnyitó ünnepségén részt vett Demeter András István ügyvivő kulturális miniszter is.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) közölte, a romániai magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségét szeptember 5-én, szombaton 11 órától tartják Gyulafehérváron az érseki székesegyházban.
Kétarcú időjárással búcsúzik augusztus: miközben vasárnap a Kárpátok térségében heves zivatarokra, felhőszakadásokra és jégesőre figyelmeztetnek a meteorológusok, hétfőn az ország nyugati felében ismét a hőség kerül előtérbe.
Két katonai ejtőernyős sérült meg Marosvásárhelyen, miután a hirtelen szél eltérítette őket a kijelölt földet érési területtől. Az egyik katona egy fémcsarnok tetején lévő napelemekre érkezett, társa pedig elektromos vezetékekkel került érintkezésbe.
Szombaton felavatták Kolozsváron a Regionális Agyérbetegségi és Idegsebészeti Központot Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök, Mircea Abrudean szenátusi elnök, Cseke Attila ügyvivő egészségügyi miniszter, valamint más tisztségviselők jelenlétében.
A 130 éve, augusztus 28-án született Márton Áronra, Erdély nagy püspökére emlékeznek pénteken és szombaton a szülőfaluban, Csíkszentdomokoson.
A Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV) különleges kiállítást mutat be az érdeklődőknek.
Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár Facebook-bejegyzésében erdélyi útjuk egyik legfontosabb tanulságaként azt emeli ki, hogy önmagában a párbeszéd kevés: annak akkor van értelme, ha konkrét eredménye is születik.
szóljon hozzá!