Leányálom helyett rideg valóság a romániai kiskorú anyák története

Ez a törvény – ők így mondják

Szabó Béla, a Maros megyei sürgősségi kórház szülészet-nőgyógyászati osztályának vezetője a Krónikának megerősítette, intézményükben ténylegesen sok kiskorú szül, akikre vonatkozólag nincsenek etnikai statisztikák, de a tapasztalat azt mutatja, hogy jórészt a megye roma többségű településeiről származnak, illetve roma etnikumúak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kérdést nem szabad ilyen módon leegyszerűsíteni, a számok a magyar és a román családok körében is növekvő tendenciát mutatnak. A főorvos azt is hangsúlyozta, hogy

Többgyerekes családok esetében előfordul, hogy koraszülés, komplikációk esetén az anya nem várja meg a gyerek felépülését, hanem hazamegy nélküle a többi gyerekhez, ám amikor lehet, vissza is tér, hogy hazavigye az újszülöttet, vagy szívesen fogadja, ha hazaviszik neki. Elmondása szerint a roma közösségekben, ahol fontos a gyerek, a leendő anyák általában eljárnak a kötelező vizsgálatokra, ám a szegény sorsú, hátrányos helyzetű családok esetében előfordul, hogy a szüléskor látja először orvos az anyát. Szabó Béla jelezte, hogy a kórháznak van külön szociális asszisztense, aki az ilyen esetekkel foglalkozik, jelenti a gyermekvédelemnél, amelynek képviselői a továbbiakban foglalkoznak az üggyel.

Az orvos véleménye szerint a jelenségnek vannak a megyében „gócpontjai”, a romák által sűrűn lakott falvak.

– idézte fel a szülész-nőgyógyász. Ugyanakkor kiemelte, hogy még ezekben a hagyománytisztelő közösségekben is érzékelhetőek változások, újabban kevesebb gyereket szül egy-egy anya – szerinte lassan kezdenek rájuk hatni a jóléti társadalom vívmányai.

Récsei Mária azt is kiemelte, hogy szerinte a Maros megyei statisztika néhány település miatt ennyire kirívó: szerinte egyes falvakban, például Egrestőn és Sárpatakon nagyon magas, akár 60 százalékos is lehet a leányanyák száma. „Szerintem a szám akár nagy, akár kicsi, mindenképp figyelni kell a jelenségre, foglalkozni kell vele” – vélekedett Récsei Mária.

A szakember azt is hangsúlyozta, fontos megérteni, hogy a roma közösségekben ez egy nagyon komplex jelenség, komoly kulturális háttere van, illetve a mentalitásukkal hozható kapcsolatba, így nem kéne vádaskodni a kérdés kapcsán. A központban egyébként végeznek prevenciós munkát is, foglalkoznak felvilágosítással, és pozitívak a tapasztalatok: a hozzájuk járó tinédzserek körében az elmúlt három évben nem volt kiskorú anyaság.

Nagyon nehéz a visszaintegrálódás

A megyében működik egy anyáknak fenntartott központ is, a Materna, mely a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság fennhatósága alá tartozik. A központ vezetője, Georgeta Podar közölte a hivatalos 2020-as adatokat, miszerint a Maros megyei gyermekvédelem 541 kiskorú anyát tart számon. A szakértő szerint a kérdés kapcsán

Azt is hangsúlyozta, hogy a gyerekvédelem nem rögzíti az anyák etnikai hovatartozását, ám kiskorú esetében megvannak a kötelező lépéseik, jelentik az önkormányzatoknak és a rendőrségnek is az eseteket, mivel a 16 éves kor alatti személlyel folytatott szexuális kapcsolat minden esetben bűncselekménynek számít.

Georgeta Podar ismertetése szerint a Materna központban az anyák és gyermekeik rendszerint hat hónapig „kapnak menedéket”. Összesen 25 hely van, az ott lakók között mindig akadnak kiskorú anyák is. Jelenleg három kiskorú anya lakik benn, de volt már olyan is, hogy egyszerre heten voltak. A központban mindenféle etnikumú, illetve mindenféle közegből származó anyák fordulnak meg, de jellemző rájuk az alacsony iskolázottsági szint.

Georgeta Podar azt is elmondta, hogy tapasztalata szerint az elmúlt években nem nőtt, sőt talán egy kicsit csökkent a kiskorú anyák száma, ám ezzel párhuzamosan a leányanyák életkora is csökkenni látszik: ma már 12-13 éves anyán sem lepődnek meg túlságosan.

– osztotta meg tapasztalatait Szász Katalin Melinda.

A szakértő szintén kiemelte, a roma közösségeknek az az „előnyük”, hogy köreikben nem jellemző a gyerek elhagyása, illetve a roma családokból általában nem kényszerülnek gyerekeket kiemelni (nem megfelelő körülmények, bántalmazás, stb. miatt). Szász Katalin Melinda figyelmeztetett, véleménye szerint ezt a témát „felsőbb szinteken” is komolyabban kellene venni, mivel komoly gondot jelent egyes központi szabályozások hiánya.

Nehéz érdemlegesen hatni rájuk

A téma kapcsán felkerestünk Bokor Attilát, a kisebbségek felzárkóztatásáért felelős Kovászna megyei tanfelügyelőt is, aki hangsúlyozta, a kiskorú anyák kérdése azért problematikus, mert az érintett fiatalok olyan közösségekben nőnek fel, ahol nagyon számítanak a hagyományok, ahol gyakori a fiatal lányok elszöktetése. Egyúttal

Az iskolákban a szülőknek szerveznek programokat, felvilágosítást, de gyakran hiába tűnnek receptívnek a résztvevők, a gyakorlatban nem foglalkoznak a kérdéssel. „Soha nem reagálnak agresszíven, nyitottnak tűnnek, amikor beszélünk velük, egyetértenek, de amikor hazaérnek, mindent folytatnak a hagyományaik szerint ott, ahol abbahagyták” – mondta Bokor Attila.

A tanfelügyelő arra is felhívta a figyelmet, hogy sajnos azok a lányok, akik fiatalon szülnek, többnyire teljesen kimaradnak az oktatási rendszerből (etnikumtól függetlenül): szerinte százból egy eset van, amikor a fiatal anya visszatér az iskolába. Bokor Attila szerint ezekre a hagyományos közösségekre nehéz érdemlegesen hatni; a jelenség kapcsán talán

Szerinte fontos lenne a szülők felelősségre vonása, illetve a fiatalkorú szülések kapcsán is nemcsak a gyerekek, fiatalok szexuális nevelésére kell koncentrálni, hanem a szüleikkel is foglalkozni kellene.

„A civil szervezetek munkája, beavatkozása tulajdonképpen pontszerű, mondhatni csak egy porszem, amíg nincs egy rendszer, amíg rendszerszinten nem veszik komolyan a szülői kompetenciákat. Mi hiába mondjuk, hogy nem kell, hogy nem szabad, hogy kell iskolába járni. Nekünk nincsenek eszközeink” – mondta a szakember. Hubes Kinga azt tapasztalja, hogy az utóbbi években kicsit változott a helyzet, mivel a térségben egyre többen vállalnak külföldi munkát, így a köreikben kitolódott a gyerekvállalás ideje, illetve csökkent a vállalt gyerekek száma is.

Az anyák néha jobban belemerülnek a játékba

Papp Ágota, a sepsiszentgyörgyi Esély Egyesület pszichológusa és az őrkői Biztos Kezdet Gyerekház – Ringató munkatársa elmesélte, hogy az intézményben édesanyákkal és gyermekeikkel közösen foglalkoznak, évente körülbelül 40 anya jár vissza hozzájuk rendszeresen.

A Ringatóba járó anyák között viszonylag kevés a kiskorú, de a legtöbben már a sokadik gyerekükkel járnak oda, illetve az a szakember tapasztalata, hogy aki az első gyerekkel érkezik, szinte kivétel nélkül 19 év alatti. Papp Ágota annak szemléltetésére, hogy mennyire komoly kérdés a gyakran 12–13 évesek anyasága, elmesélte: sokszor még a szakember számára is zavarba ejtő tapasztalat, amikor egy-egy gyerekeknek szánt, az anyákkal közös foglalkozáson az anyák néha jobban belemerülnek a játékba, mint a gyerekek, kiélik a meg nem élt gyerekkorukat.

„Szerintem nagyon fontos belegondolni, hogy ezek a leányanyák a serdülőkoruk elejét élik.

– mesélte a pszichológus.

Hangsúlyozta, tudja, hogy az országban sok tradicionális közösség van, ahol a szöktetés, a kiskorúak gyermekáldás által szentesített kapcsolata elfogadott, de az Őrkőn gyakran feljelentik az elszökött fiatalokat, hogy a lány, ha terhesen is, de visszatérjen a családba. „Az anyákkal való csoportfoglalkozásokon gyakran elhangzik, nem szeretnék, hogy a gyerekeik korán szüljenek, azt szeretnék, hogy minél tovább otthon maradjanak” – mesélte Czegő Tünde.

Vannak közösségek, ahol akár ellenállásba is ütközne – mivel hagyományos roma közösségekben egyes témákról férfiak és nők nem beszélnek egymással, illetve a kulturális, mentális alapot egy száraz tanóra nem tudná felülírni, sőt talán befolyásolni se. A szakértők abban is egyetértenek, nagyon fontos, hogy megértéssel viszonyuljunk a témához, támogassuk a fiatalkorú anyákat, hiszen ezen (is) múlik, hogy a következő generációk követik-e a példájukat.