Középkori apátság maradványaira bukkantak Nagyváradon

A szakember szerint ideális esetben nemzetközi gyűjtést követően, a Váradon működő premontrei kanonokrendi prépostsággal együttműködve lehetne pénzt szerezni a munkálatokra. Az ásatási gödröt egyébként már betemették, s hogy az egyedülálló régészeti lelet mikor lesz látogatható, a jövő titka marad. A nagyváradi Víz- és Csatornázási Művek Rt. egy évvel ezelőtt kezdte el a város melletti domb egyik utcájának közművesítését, amikor kiderült: a 12. században épített váradhegyfoki premontrei apátság maradványaira bukkantak a környéken. A terep részleges feltárása nemrég fejeződött be, a páratlan lelet történetéről, valamint az ásatások eredményeiről Lakatos Attila történész, a Körösvidéki Múzeum régésze beszélt a Krónikának.

„Évek óta tudtuk, hogy az apátság romjai a környéken vannak, ám sokáig azt hitték, az épület a szomszédos dombtetőn állt, hiteles dokumentáció ugyanis nem állt rendelkezésünkre az egykori építmény pontos helyéről – mondta az archeológus. – Egy 17. századi metszeten kivehető az akkor már romos épület: a képen a város látható egy magaslatról, középpontjában a várral, s az előtérben jól látszik egy dombtetőn álló, fallal körülvett építmény, amelyet a hegyfoki konventként azonosítottak. A korszakra azonban, amelyben a metszet készült, nem volt jellemző a helyszínen, megfigyelés alapján történő rajzolás, a kép tehát földrajzilag nem megbízható, s az sem állapítható meg pontosan, melyik Várad környéki dombról lehet szó.”

Nehézkes procedúra

A történész elmondta: négy évvel ezelőtt saját szemével győződhetett meg arról, melyik is a valódi helyszín: feleségével épp a kellemes, árnyas domboldalba vájt földúton sétált, amikor észrevették, az út mellett a lejtőn téglák állnak ki a földből. „A feltárás nem kezdődhetett el azonnal, a vonatkozó törvény értelmében ugyanis az ásatás költségeit annak a vállalatnak vagy személynek kell állnia, aki megbolygatja a lelőhelyet – mondta Lakatos Attila. – A jogi procedúra egy évet vett igénybe, s a szakemberek április közepén mehettek ki a helyszínre, hogy néhány négyzetméternyi területen feltárják a terepet. Mint kiderült, kolostortemplom állt itt, az akkori építkezési szokásoknak megfelelően téglából épült, s több méter vastag kerítés vette körül. Az évszázadok során a téglák nagy részét elhordták a környék lakói, így a szakember szerint valószínű, hogy a hegy lábánál álló régi házak falában még mindig találhatnának innen származó építőanyagot.

Királyi temetkezőhely a város szélén

A mintegy 2500–3000 négyzetméternyi területen akár ezer holttest is heverhet – véli Lakatos Attila. A templomkerteket akkoriban temetőként is használták, s az évek során egymásra hantolták a holtakat. Az apátságnak több különlegessége is van: nem sokkal építése után, 1131-ben ide temették II. István királyt – sírját még nem sikerült felkutatni. A váradhegyfoki konvent hiteles hely volt a középkorban: közjegyzői hivatalként szolgált, a premontreiek magánjogi ügyeket is intéztek itt. Erdélyben ezenkívül csak a váradi és a gyulafehárvári káptalan, illetve a kolozsmonostori konvent szolgált ilyen helyként. A 16. században aztán II. Lajos király zálogba adta az apátságot, 1808-ig mások birtokolták, s az épületet hagyták elromosodni.

A telek teljes feltárását az is akadályozza, hogy a terület magánkézben van: három magántelekre osztották. A területen fából készült, kis hétvégi ház épült, és Lakatos szerint a jövőben nem is épülhet már itt semmi. Ahhoz ugyanis, hogy védetté nyilvánítsák a lelőhelyet, fel kell kerülnie a Művelődésügyi Minisztérium kétévente frissített listájára. Építkezési engedélyt azonban már az ehhez szükséges dokumentáció iktatása után nem lehet kiadni, s ez szerencsére már megtörtént.

A Körösvidéki Múzeum szakembere elmondta: jó volna mielőbb teljesen feltárni a helyszínt, erre mindaddig nem kerülhet sor, míg a területet vissza nem vásárolják, erre azonban egyelőre nincsen pénzkeret. Lakatos szerint ideális esetben nemzetközi gyűjtést követően, a Váradon működő premontrei kanonokrendi prépostsággal együttműködve lehetne pénzt szerezni a munkálatokra. Az ásatási gödröt egyébként már betemették, s hogy az egyedülálló régészeti lelet mikor lesz látogatható a nagyközönség számára, az még a jövő titka.