Kóros szakorvoshiány

„Két éve nem dolgoziknálunk munkaügyi szakorvos. Ebben a munkakörbennagyon kicsik a fizetések, ezért az orvosok inkábbmagánpraxist folytatnak, mivel így sokkal többpénzt keresnek” – nyilatkozta a Krónikánakdr. Dorina Dragoº Guran, a Szatmár megyei tisztiorvosiszolgálat aligazgatója. Az egészségügyiigazgatóság alkalmazottjai 2003 ótaközhivatalnokoknak minősülnek, ezért nemdolgozhatnak párhuzamosan a magánszférábanis. „Egy munkaügyi szakorvos nem ellenőrizheti azokat avállalatokat, amelyektől magánvállalkozókéntis pénzt kap” – magyarázta a helyettes vezető, akiszerint mivel Romániában az utóbbi évekbennagyon elhanyagolták az egészségügyiszakképzésnek ezt az ágát, most akut munkaerőhiány tapasztalható ezen a területen.„Nem látok lehetőséget a közeljövőben aprobléma megoldására – fejtette ki MirceaBourceanu, az Egészségügyi MinisztériumEgészségügyi EllátásértFelelős Igazgatóságának vezetője. –Újrakezdtük ugyan a szakorvosképzést, deamíg nem telítődik a munkaerőpiac, addig a fiatalokanyagi megfontolásokból valószínűleg amagánpraxist választják majd a tisztiorvosiállások helyett.”
„Szatmár megyében kétéve nincs az egészségügyi igazgatóságnakmunkaügyi szakorvosa, pedig már többször ismeghirdettük az állást” – vázolta dr.Dorina Dragoº Guran. Szerinte ugyanez a helyzet Szilágy ésBihar megyében és a Székelyföldön is.Máramarosban pedig, ahol a bányászok körébennagyon gyakoriak a munkahelyi megbetegedések, mindösszerészmunkaidőben dolgozik egy nyugdíjas szakorvos.

Munkaügyi szakorvos nélkül pénz sem jár

A törvény értelmébena háziorvosok és a szakorvosok kötelesek jelentenia megyei hatóságoknak, ha munkahelyimegbetegedés-gyanúsesetük van. Ez érvényes azokra a munkaügyiszakorvosokra is, akik szerződéses viszonyban állnak akülönböző vállalatokkal, és éventeellenőrzik az alkalmazottak munkakörülményeit. Azegészségügyi igazgatóság munkatársaia jelzések nyomán vizsgálatot indítanak,és az esetekről jelentést készítenek.Tavaly Szatmár megyében jegyeztek ugyan 13 munkahelyimegbetegedést, viszont az érintettek nem igényelhetika kezelési költségeik támogatásáta Munkahelyi Balesetek és Megbetegedések Alapjától,mivel munkaügyi szakorvos kézjegye nélkül aszakjelentés nem jogosítja fel őket erre. A biztosítóSzatmár megyei fiókja jelenleg egyetlen beteg kezelésiköltségeit fizeti, az érintettet 2003-ban vetteknyilvántartásba. Az alapba viszont minden munkáltatónakfizetnie kell. „Az összeg a különbözőmunkakörök úgynevezett CAEN-kódjátólfügg, amelyet a tevékenységi területekfüggvényében állapítanak meg –magyarázta Fehér László, a biztosítóigazgatója. – Ez a cégek bruttó fizetésialapjának 0,4–3,6 százalékát jelenti. ASzatmár megyei vállalatok tavaly közel 6 milliólejt fizettek az alapba.”

A munkahelyek háromnegyede veszélyes

Szatmár megyében amunkahelyi megbetegedések között vezető helyen vana szilikózis, melyet a homokban lévő szilícium-dioxidbelélegzése vált ki. „A tavaly észlelt13 munkahelyi megbetegedéses esetünkből 11 voltszilikózisos, közülük 5-en vasöntödeimunkások, 6-an pedig bányászok” –nyilatkozta Stier István, a Szatmár Megyei EgészségügyiIgazgatóság toxikológusa. A 2005-bennyilvántartásba vett 15 személy szinténszilikózisban szenvedett. Többségük az utóbbiidőben Szatmárnémeti két nagy vasöntödéjéből,az Unióból, illetve az idén felszámoltSaturn vállalattól került ki, és gyakoribetegség ez a turci színesfémbányákvájárai között. Szatmár megye közel100 ezer dolgozójának mintegy háromnegyede vankitéve különböző munkahelyi ártalmaknak.Vezető helyen a zaj-, illetve a rezgésártalom áll,ezek keringési zavarokat okozhatnak. Ez többnyire abútor- és a textilipari munkásokat, a hivatásosgépkocsivezetőket, a bányászokat és afémmegmunkálásban dolgozókat érinti.A por és a különböző ártalmas gőzökbelélegzése szintén jelentős veszélyforrása munkások számára.

Kártérítésegyelőre csak elméletben

Románia a 2006/319-es törvényéletbeléptetésével átvette azEurópai Unióban érvényesmunka-egészségügyi és balesetmegelőzésiszabályrendszert. Eszerint azok az alkalmazottak, akik a rosszmunkakörülményeik miatt maradandóegészségkárosodást szenvednek,kártérítést is követelhetnek amunkáltatójuktól. Ez a rendszer azonban,hasonlóképpen a kezelési költségekfedezésénél fennálló problémákhoz,nem ültethető át a gyakorlatba mindaddig, amíg amunkaügyi szakorvoshiányt meg nem szüntetik atisztiorvosi szolgálatoknál.

Babos Krisztina