Kisebbségi kérdésekről tanácskoztak Marosvásárhelyen

A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiája – egy lehetséges megoldás? című tanácskozáson a hazai kisebbségek képviselői, politikusok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői, valamint marosvásárhelyi értelmiségiek vettek részt, a rendezvényt a szervező alapítvány elnöke, Borbély László környezetvédelmi miniszter nyitotta meg.

„Bár a rendszerváltás óta több vonatkozásban eredményeket értünk el a kisebbségi jogok gyakorlása terén, tennivaló akad még bőven. Például feltétlenül oda kell hatnunk, hogy a többség elfogadja: ott, ahol jelentős számban élnek kisebbségek, képviselőiknek joga van a vezető állásokhoz”, mondta a politikus. Borbély hangsúlyozta: „A kisebbségek az államnál jobban tudják, hogy mi kell nekik, ezt meg kell érteni. El kell oda jutnunk, hogy a kisebbségi szakértőket ne fújhassa el a politika szél”. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, Kelemen Atilla vendégeket üdvözlő beszédében úgy fogalmazott: a „világosságot a fejekbe”, jelszóval jellemezhetők azok a szemináriumok, amelyeket a Bernády Alapítvány szervez.

Frunda: el kell tüntetni az etnikai sorompókat

Frunda György ügyvéd-szenátor hangsúlyozta: Erdélyben sok nemzetiség él együtt, és noha ennek az együttélésnek voltak ellentmondásos szakaszai, forró pillanatai, ezek nagyon ritkán fordultak elő. A tősgyökeres erdélyi magyarok és románok évszázadokon át beszélték egymás nyelvét, „de mára ez a normalitás megszűnt”, sajnálkozott Frunda, aki szerint „a tolerancia nem valósítható meg törvények útján”. Feltétlenül szükségesnek tartja a kulturális autonómiát, hogy legalább ilyen téren a kisebbségek maguk döntsék el, mire van szükségük.

Az új oktatási törvény kapcsán megjegyezte: régen bebizonyosodott, hogy bizonyos tantárgyak – a történelem és a földrajz – román nyelven való oktatása nem segíti elő az állam nyelvének a jobb elsajátítását. A hangsúlyt arra kell helyezni, hogy a tanulók megfelelően rögzítsék az ismereteket, ehhez pedig anyanyelven kell tanulniuk. Frunda úgy gondolja: az Európai Unióban csökken a nemzeti parlamentek jelentősége, és a nemzetpolitika terén a cél az, hogy eltűnjenek a népeket elválasztó sorompók.

Az autonómia, mint államszervezési elv

Varga Attila jogász-képviselő furcsállta, hogy miközben Romániában is elfogadott tény a helyi, adminisztratív, egyházi, egyetemi autonómia, mivel ezeket az alaptörvény garantálja, addig a kulturális, területi, regionális autonómia még mindig vörös posztó egyesek szemében. „Ha az állam elfogadja, elismeri a nemzetiségek létét, érthetetlen, hogy miért tagadja meg tőlük a kulturális autonómiát” – mondta a jogász. Úgy véli: a kulturális autonómia semmilyen vonatkozásban nem mond ellent annak, hogy közben valakik hatalmat gyakorolnak egy államban. Varga azt tartaná korszerű államberendezkedésnek, hogy az egész társadalmat az autonómia elve alapján szervezzék meg. „Az erős, érett állam nyugodtam lemondhat bizonyos döntéshozatali feladatokról” – fogalmazott a politikus. Úgy véli: az autonómia fogalmát meg kellene szabadítani az etnikai jellegtől, és akkor semmi akadálya nem lenne, hogy a fogalom államszervezési elvé váljon.

Beteg társadalom – Ceauşescu öröksége

A Pro Europa Liga társelnöke, Smaranda Enache emberi jogi szakértő némiképp ellentmondott Borbély László miniszternek, aki szerint Romániában több pozitív lépés történt  a kisebbségi jogok szavatolása terén. Enache szerint „Romána ma is egy helyben topog, az országban demokráciaellenes hangulat uralkodik, Ceauşescu szelleme kísért”. Érthetetlennek és nevetségesnek tartja azt, hogy valakik elvitatják: ha egy iskola épületén az a felirat áll, miszerint az magyar tannyelvű intézmény, akkor ott minden tantárgyat magyarul kell oktatni.

Smaranda Enache szerint  Románia 2007-es uniós csatlakozása óta megállt az élet, semmilyen fontos döntés nem született. Ugyanakkor a román állam most is problémának, bajnak tekinti a kisebbségeket. Enache hipotézise az, hogy Romániát ma is egy „kemény mag” vezeti, amely Ceauşescu idejéből maradt fenn, ez a csoportosulás pedig azt vallja, hogy a népnek alá kell rendelnie magát az államnak, a rendőrségnek. E kontextusban a kisebbség sorsa csakis az elvándorlás, vagy a beolvadás kellene hogy legyen. Szerinte a román társadalmat most is az ellenőrzés, a felülről irányítottság rögeszméje uralja. A politikusok dilettánsok, a civil társadalom pedig gyenge és eszköztelen, a polgárok szegények, szabad gondolkodás nincs, a régi beidegződések tovább élnek – állította fel a cseppet sem hízelgő diagnózist a román államról az emberi jogi szakértő, aki egyelőre szkeptikus az ország demokratizálódása tekintetében.