Kincs rejlik a vásárhelyi Művészeti Gimnázium falai mögött?

Szüleink, nagyszüleink és az idősebb marosvásárhelyiek emlékezetére hagyatkozva próbáltunk utánajárni, hogy is nézett ki az egykori római katolikus leányiskola, a mai Művészeti Gimnázium homlokzata. Úgy tűnik, az államosítás és az azt követő jelképrombolási akció óta eltelt több mint hatvan esztendő elhomályosította az emlékeket.

Jegyzőkönyv egy kincsről 
Ezelőtt négy évvel a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium, a mai Unirea Főgimnázium épületének renoválásakor is „előkerült” egy szoborfülke. A fal lebontása után a homlokzat helyreállításán dolgozó munkások egy jegyzőkönyvszerűséget találtak az üregben. „1962. IX. hó 11-én 6 és 10 óra között a jelenlegi hézagból ki lett emelve egy szobor. A javítási munkálatokat a marosvásárhelyi 2-es számú építkezési vállalat végezte. Dolgoztak rajta Fodor József mester, Csutak István brigádfelelős, Palotás Attila, Borbély András, Balázs Sándor, Péter András, és mások, mint kőművesek” – állt a papírcsíkon. Az eltüntetett szobor sorsáról azóta sem lehet tudni semmit.

Egyesek ma is tudni vélik, hogy az egykori Szentgyörgy utcai épület homlokzatán, egy kis árkádban ott állt a Szűzanyát és gyermekét ábrázoló fülkeszobor. Mások mindössze egy féldomborműről beszélnek, de akad olyan idős személy is, aki Jézus-szobrot emleget. A város egykori főépítésze, a 92 éves Keresztes Gyula emlékszik a fülkére és az azt ékesítő alkotásra. Úgy tudja, a kőművesek levették a szobrot, de a fülkéje megmaradt és mindössze egy fal takarja. Gyula bácsinak azonban fogalma sincs, mi történhetett a szoborral. A város másik katolikus iskolájában, a II. Rákóczi Ferenc Főgimnáziumban tanuló öregdiákokat tömörítő Sanctus Emericus Egyesület vezetője, Kis Dénes sem tudja, mi történt az alkotással.

Az 1938-ban született Csepreghy Ilona akkor került diákként az épületbe, amikor abban már pénzügyi középiskola működött. „Akkoriban már nem volt ott semmi, de emlékszem, hogy a tanáraink közül többen is említést tettek a Mária-szoborról” – elevenítette fel a hat évtizeddel ezelőtti emlékeit. Férje, Csepreghy András, a megrögzött képeslapgyűjtő egy 1902-ben kiadott lapon fel is fedezte az alkotást, de mint mondotta, miután nagyítóval vizsgálta át, rájött, hogy nem szobor, hanem féldombormű ékesítette az épület homlokzatát.

Padláskutatás a szobor nyomában

Az iskola padlására feljutni és bejárni a hatalmas, ám zegzugos teret, nem egyszerű vállalkozás. A padláson csak évszázados gerendákon egyensúlyozva lehet lépegetni. Amikor jó órányi egyensúlyozás után Csegzi Sándor polgármesteri tanácsossal rábukkanunk a homlokzat belső falára, csalódnunk kell: nyoma sincs a fal által takart szobrocskának, de még a fülke profilja sem körvonalazódik. Hogy egy másik fal vagy vakolat takarná, nem tudjuk megállapítani. Inkább arra gyanakodunk, hogy a fülkeszobor csak az emlékekben létezett, a háromszögben féldombormű állt.

Ócskaságok menhelye a kápolnában

Érdekes módon sem az egyház, sem az iskola illetékesei nem hallottak a szóban forgó műépítészeti kincsről. Oláh Dénes főesperes mindössze néhány évvel ezelőtt került Marosvásárhelyre, a mostani tanintézet vezetői számára pedig soha nem jelentett prioritást a múlt értékeinek felkutatása. Az ingatlant bérlő önkormányzat és a benne működő iskola még a megmaradt építészeti örökség iránt sem tanúsít kellő tiszteletet.

Amikor arra kérjük Lassel Irént, az iskola adminisztrátorát, mutassa meg az egykori zárda kápolnáját, a hölgy előbb egy ebédlőnek használt nagyobb terembe, majd egy régi számítógépekkel, befőttes üvegekkel, ócska bútorokkal, összecsomagolt okiratokkal és gumióvszeres dobozokkal agyonzsúfolt kis raktárba vezet. „Valami egészségügyi program révén kerültek ezek ide” – mondta restelkedve, amikor a valamikori sekrestyében lévő védekező eszközökre rákérdeztünk. A hölgy is belátja: sokkal tiszteletreméltóbb sors illetné az egyházi hajlékot, de mindaddig, amíg a katolikusok és a városvezetés közti tulajdonviszony nem tisztul le, kevés esély van az épület eredeti állapotba való visszaállítására.

Oláh Dénes: ha volt szobor, vissza kell állítani
Az épület elengedhetetlen felújításáról Bálint Gézától, a római katolikus egyház gazdasági igazgatójától érdeklődtünk, aki elmondta, egyelőre még nem kezdik el a munkálatokat. „Most csak védőhálót húztunk fel az utcai homlokzat elé, hogy az omladozó vakolat miatt ne sérüljön meg senki.

A felújításig még sok van, elsősorban építkezési engedély, terv és természetesen sok-sok pénz szükséges. Az engedélyek is költségesek, ezt még meg tudnánk oldani, de amint ezek megvannak pályázni fogunk, mert önerőből nem tudnánk finanszírozni a felújítást” – mondta el a gazdasági igazgató. Az épületet bérlő önkormányzat viszont más megoldást ajánlott: a felhalmozott adósság fejében készen áll elvégezni a munkálatokat. „Így szól az egyházzal kötött egyezség: a bér fejében felújítjuk az épületet. Ez mindenkinek hasznára válik” – szögezte le Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos, aki a városházát képviselte az egyházzal folytatott tárgyalásokon.

A szobor vagy a féldombormű esetleges visszaállításáról Oláh Dénes úgy vélekedett, hogy amennyiben az valóban létezett, és esetleg befalazva vagy levakolva áll évtizedek óta, a homlokzat restaurálása alkalmával feltétlenül ki kell szabadítani és az eredeti tervek alapján visszahelyezni. Csegzi szerint a műalkotás feltárását és visszaállítását mindenképpen feladatul szabják ki az épületrenoválási munkálatokat elnyerő vállalkozónak. „Ha a szobor nem is kerül elő, de a helyét készítsük elő. Azt is el tudom képzelni, hogy pályázatot hirdessünk a szobor kifaragására, amit a régi fényképek alapján akár az iskolai diákjai fel tudnának vállalni” – rukkolt elő az ötletével Csegzi Sándor.

A 124 éves tanintézet
A Szentgyörgy (Forradalom) utcai Sancta Maria római katolikus leányiskolát, közismertebb nevén a zárdát, alig két év leforgása alatt, 1890 és ’92 között építették, Fogarassy Mihály püspök és Weszely Károly prépost hagyatékából. Amint Keresztes Gyula elmondta, az épület tervét id. Jelinek Antal mérnök készítette, klasszikus barokk homlokzattal, Soós Pál kőművesmester kivitelezésében. Rögtön átadása után ideköltözött az 1784-ben kettévált jezsuita vegyes iskola leány-tagozata a Lábasházból. Az iskola irányítását 1892-ben a mallersdorfi nővérek vették át.
Az iskola 1898-tól négy elemi és négy polgári osztállyal működött. 1908-ban a mallersdorfi egyház támogatásával gróf Majláth Gusztáv püspök idején megvásárolják a szomszédos épületet, és megszervezik a ferencrendi nővérek zárdáját és internátusát a vidéki tanulók részére. Az épületet 1933-ban Jaross Béla apátplébános saját költségén korszerűsítette. Az 1948-as államosítást követően 1949. augusztus 20-án a szerzetesrendet feloszlatták, a zárda elhagyására kényszerítették. Előbb a pénzügyi középiskolát, majd a művészeti gimnáziumot telepítették ide.