Ki a ludas Vasile Rîza tragédiájában?

A marosludasi városi kórház gyermekosztályának egyik ablakán szombaton zuhant ki a négy és fél éves Vasile Rîza. A gyermek életét vesztette, tegnap el is temették, a történtek után a kórház belső kivizsgálást tartott, amelyet a rendőrség és az ügyészség folytat tovább. Első intézkedésként a ludasi kórház fegyelmi és etikai bizottsága egytől három hónapig tartó tízszázalékos bérlevonást javasolt a személyzettel szemben. A tegnap született javaslat kapcsán dr. Nagy István Barna szülész-nőgyógyász főorvos, a városi kórház orvos-aligazgatója a Krónika érdeklődésére elmondta: a megyei egészségügyi igazgatóság felülbírálhatja a javaslatukat, és valószínűleg súlyosabb büntetéseket rónak majd ki. A Maros megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője, dr. Silviu Horia Morariu szerint ebben mindenki biztos lehet.

Kinek nász, kinek gyász
Déli tizenkettő után lehetett szombaton, amikor a marosludasi városházából népes és zajos násznép sereglett ki: a polgári esküvőjéről kifelé tartó ifjú pár fényképezés közepette fogadta a jókívánságokat. Ennek az ünnepségnek a zaja csalta a polgármesteri hivatal legfelső emeletére is átnyúló városi kórház gyermekosztályának ablakába a négy és fél éves Vasile Rîzát. Szemtanúk, illetve a marosludasi kórház belső kivizsgálása során született nyilatkozatok szerint a gyermek egy csecsemője mellé beutalt asszonnyal nézegette kíváncsian a lenti ünneplést, de az asszony leszaladt egyik ismerőséhez, és magára hagyta Vasilét, aki egy óvatlan pillanatban a lakodalmasok közé zuhant.
Dr. Anamaria Cuºmaru volt az első orvos, aki a helyszínre rohant. „Éppen végeztem egy páciens vizsgálatával, és jöttem fel a lépcsőn az osztályra, amikor riasztottak, hogy egy gyermek kiesett az ablakon. Azonnal lerohantam, és a gyermek mellé térdeltem. A létfontosságú szervei működtek. Szájon keresztül próbáltam mesterséges légzést végezni, de egy adott pillanatban a gyermek szájából vér tört fel, és az én szám is csupa vér lett” – emlékszik az aznap éppen szolgálatos gyermekgyógyász, osztályvezető főorvos. Elmondása szerint ölébe kapta a gyermeket, akivel berohantak a kórházba, itt azonnal lélegeztető csövet helyeztek el a kicsi torkában, és miközben egyetlen pillanatra sem hagyták abba az élesztést, riasztották a SMURD gyorsmentőit, akik Raed Arafat doktorral együtt tíz percen belül meg is érkeztek Marosvásárhelyről. Utóbbiak legalább 35 percen át folytatták az élesztést, de kénytelenek voltak megállapítani a halál beálltát.

Mindenki mulasztott
Nagy István Barna főorvos, aligazgató szerint kétség nem fér hozzá, hogy mindenki mulasztott. A marosludasi kórház vezetése a gyermekosztály szombaton szolgálatot teljesítő személyzetétől vett írásos nyilatkozatok alapján tisztázta a tragédia körülményeit. Eszerint a gyermekosztály éppen szolgálatos főorvosa, dr. Anamaria Cuºmaru az orvosi szobában vizsgált egy beteget, a szolgálatos nővér egy másik kórteremben injekciózott egy beteg kisgyermeket, az ápolónő egy harmadik kórteremben az ebédet osztotta, miközben a takarítónő éppen a konyhára telefonált az ebéd véletlenül elcserélt második fogása miatt. „Abban a percben, amikor a kisgyermek kiesett az ablakon, mindenki más-más teendővel volt elfoglalva, a tragédia körülményeihez viszont az is hozzátartozik, hogy Vasile nem az óvodáskorúak számára fenntartott, ablakráccsal is ellátott saját kórterméből esett ki, hanem a csecsemőrészleg egyik kórtermének az ablakán” – magyarázza Nagy doktor. Mint mondja, az örökmozgó, mindenre kíváncsi és mindenki kedvencévé vált Vasile állandóan jött-ment az osztályon, senkinek soha fel nem tűnt, hogy a gyermek hol az egyik, hol a másik kórteremben bukkan fel. Az osztályon dolgozók elmondása szerint előfordult, hogy a reggeli viziteken a gyermek végigkísérte a kórtermeken az orvosokat és az asszisztenseket, akik valósággal családtagjuknak tekintették a kisfiút. Így az sem okozott feltűnést, hogy a gyermek szombaton a csecsemőosztályon téblábolt, amelynek kórtermében nagy valószínűséggel, a beteg csecsemője mellé beutalt édesanya nyitotta ki az ablakot. Õ is a nászmenetet nézte, majd pedig leszaladt a polgármesteri hivatal előtt álló egyik ismerőséhez. A felügyelet nélkül maradt Vasile Rîza ekkor esett ki a háromemeletnyi magasságból a nyitott ablakon. Amikor a szolgálatosok a kórterembe léptek, nyitott ablakot, a párkányra terített pokrócot és, az ablak alá tolt, négyéves gyermek által nem mozdítható karosszéket találtak ott.
Nagy István Barna főorvos szerint példátlan, ami történt, és bár orvosi műhiba esete nem áll fenn, egyértelmű, hogy a felelősség mindenkit terhel. Dr. Silviu Horia Morariu éppen ezt akarja a lehető legpontosabban tisztázni. „Együttműködünk a rendőrséggel és az ügyészséggel a történtek pontos feltárása érdekében. Minden félreértés elkerülése végett leszögezem, hogy nem fogjuk eltussolni a történteket, és az ügyészséggel együtt, a felelősségek, illetve a mulasztások súlyosságát is figyelembe véve döntünk a teendőkről. Mindenesetre meg vagyok győződve afelől, hogy a büntetések sokkal keményebbek lesznek, mint ahogyan a marosludasi fegyelmi és etikai bizottság javasolta. Éppen azért, hogy ilyesmi többé soha ne fordulhasson elő” – szögezi le a marosludasi fegyelmi bizottság tegnapi javaslatára utalva a megyei igazgató.

Gyermekkoporsó
a tapasztott padlón
„Megölték a gyermekemet, én ezt nem hagyom abba! Mert ahelyett, hogy vigyáztak volna a gyermekemre, cigarettáztak és kávéztak...” – mondja az alig másfél hónapos kisfiával, Marinel Legiannal a karján Vasile anyja. A négy gyermeke közül a másodikként született Vasile Rîza haláláért Daniela Legian szerint a egyértelműen a marosludasiakat terheli a felelősség.
Mások azonban ezt nem tartják ilyen egyértelmű. A kórházi nyilvántartás szerint a Mezőtóhát egyik tanyájáról származó aszszonynak többen is felróják, hogy a 2001. december 29-én született Vasilét otthagyta a szülészeten, a gyermek pedig gyakorlatilag a marosludasi kórház gyermekosztályán nevelkedett; és csak akkor vált fontossá az anya számára, amikor tudomására jutott, hogy állami gondozásba utalhatják a kicsit. Mind Nagy István Barna, mind a Maros megyei közegészségügyi igazgatóság igazgatója, dr. Silviu Horia Morariu megerősítik: tekintettel arra, hogy az anya nem viselte megfelelőképpen gondját gyermekének, egyszer már beindították az eljárást Vasile állami gondozásba való utalására. A folyamatot 2005. októberében amiatt hagyták abba, hogy az anya megígérte: hazaviszi, és gondját viseli a kicsinek. „Látja? – kérdez vissza a család rettenetesen nehéz körülményeire utalva dr. Silviu Horia Morariu – Tudom, hogy igen kényes az ilyen kérdés, de ide jutunk, ha a gyermekvédelmet kizárólag csak az érzelmek mentén kezeljük”.
Daniela Legian cáfolja, hogy gyermekét elhagyta volna, bár nem emlékszik, hogy Vasile mikor született. Állítja, a gyermek azért volt olyan sokat a kórházban, mert sokat betegeskedett, és otthon nem tudta gyógyítani. „Nézze – mutat legnagyobbik gyermekére, a hétéves Larisára –, ő sem hall jól, és beszédhibás, de nincs pénzünk a kezeltetésére. Örülünk, hogy legalább ennivalóhoz jutunk.” A család ugyanis annyira nehéz körülmények között él, hogy a gyermekek apja a nagyapának, idősebb Vasile Rîzának a mezőméhesi házába volt kénytelen költöztetni gyermekeit és asszonyát, miután a rendőrségi nyilvántartás szerinti, mezőméhesi lakóházuk már nincs meg. Az édesapa hol pásztorkodásból, hol napszámosmunkából tartja el a családot. A falu peremén álló kicsi ház egyik szobájának egyetlen bútordarabja egy ágy, ezen alszik az öreg. A másik szobában csak a tapasztott földpadló, egy-két darab műanyag fólia, más semmi. „Lefekvéskor a földre terítünk valami ruhadarabokat, és azon alszunk” – magyarázza Daniela Legian.
Egyvalamit viszont még a mérhetetlen szegénységhez képest is nehéz elfogadni – az ablak alatt kis koporsó, rajta két csokor hervadt mezei virág, oldalán felirat: Vasile Rîza, élt 5 évet.