Jótékonysági bált szerveztek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért

„A szüleimtől tudom, hogy azt a báli éjszakát az álmok éjszakájának nevezték. Azon az éjszakán álmodták meg magyarországi és kolozsvári neves és lelkes professzorok az akkor még mindössze 45 ezer fős kisváros első magyar egyetemét. Azt az egyetemet, amely két évtizedig csillag volt az égbolton, ám idővel hullócsillaggá vált. Kívánom, hogy ez az éjszaka újabb álmok éjszakája legyen!” – emelte poharát az újrakezdésre a nyugalmazott egyetemi tanár.

Míg a jelen lévő mintegy másfél száz bálozó számára a szombat éjjel a tartalmas szórakozás éjszakája volt, számos felelős beosztásban lévő oktató és politikus számára, akinek ott lett volna a helye, mindössze az alvás ideje volt. Egyesek a nagyböjtre, mások a fáradtságra vagy időhiányra hivatkozva utasították el a meghívást, de a szervezők szerint inkább az egyetem vezetőségétől való félelmükben maradtak távol.

Mint ismeretes, az anyanyelvű orvosképzésért küzdő RMOGYKE a magyar oktatás elsorvasztásán munkálkodó szenátus között állóháború van. Ellenben megtisztelte jelenlétével a rendezvényt többek között Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Szarka Gábor, Magyarország csíkszeredai konzulja, Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság Svájcban élő alelnöke, több anyaországi diákszervezeti vezető. Ott volt Dávid László, a Sapientia rektora, Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, gróf Bethlen Anikó, több ügyvéd, vállalkozó és számos diák. Kérdésünkre, hogy mi késztette arra, hogy a Sapientia rektoraként eljöjjön a bálba, miközben a MOGYE-ról még a magyar vezetők sem tették tisztüket az eseményen, Dávid László kifejtette: akinek szívügye a magyar oktatás, megjelent a rendezvényen. „Ha Miseta professzor ideutazott Pécsről, akkor én miért hiányoztam volna?” – kérdezte, hozzátéve, hogy a magyar ügy nem személyhez kötött. A város díszpolgára, Bethlen Anikó grófnő egyenesen szégyennek nevezte, hogy mindössze százötven személy gyűlt össze. „Elsősorban azért jöttem el, hogy lássam, kik azok, akiknek itt lenne a helyük, de otthon maradtak. Nekem veszítenivalóm nincs, hisz az évtizedek során már oly sok mindentől fosztottak meg, hogy többet már nem vehetnek el tőlem” – mondta. A hiányzókra a Pécsről érkező vendég is felfigyelt. Köszöntőjében is megjegyezte, hogy a kisebbségben lévő közösségnek majdnem családi kapcsolatot kellene ápolnia. Miseta Attila emlékeztetett, valamikor az orvosi és gyógyszerészi társadalom összetartásáról volt híres – legalábbis ennek ellenkezőjét soha nem mutatta kifele.

Aki viszont szombat éjjel ott volt Marosvásárhely legnagyobb vendéglőjében, nem bánta meg. A kulináris kínálaton túl lelkét-szellemét színes és színvonalas kulturális meglepetésekkel táplálhatta. Az operettcsokortól a táncművészeti jelenetekig, a Seprődi-pincészet borkóstolójától a vidám jelenetekig, a színművészek szavalatától a MOGYE-s diákok fellépéséig mindenből kapott egy kis ízelítőt. Az Ördög Miklós és Szabadi Nóra színész házaspártól, az Autostop MS együttestől és Koszorús Kálmántól meg változatos, minőségi zenét. A habot a tortán a nyitótáncként hibátlanul előadott Strauss-keringő jelentette, amelyre az orvos- és gyógyszerészpárok két hónapon keresztül táncoktató segítségével készültek.