Húsvét, külsőségeken túl

A Kolozs megyei nagyközségbenélő cigány asszony azt mondja, nemcsak a családjáértkészíti a húsvéti falatokat ilyengondossággal, hanem azért is, mert a hagyományhál’ Istennek cseppet sem kopott sem külsőségeiben,sem tartalmában, az ünnepet és a locsolókatnem lehet csak úgy tessék-lássék módonfogadni. Bizonyságul a patyolattisztára pucolt házbakísér, ahol hellyel, hűsítővel ésszilvóriummal kínál. „A volt iskolatársaimmég most is felkeresnek és meglocsolnak, pedig micigányok vagyunk, ők pedig magyarok és románok.Ebben a szellemben neveltük a gyermekeinket, remélem,hogy továbbviszik ezt a szép hagyományt” –meséli Ana asszony.
A Kolozsvár melletti Kisbácstősgyökeres lakossága, nemzetiségi ésvallási hovatartozástól függetlenülnemcsak húsvétkor, mindenkor együtt él ésérez. A valamivel több mint 4000 lelkes községközpontot– ahol a 2002. évi népszámláláskor2429 román, 1162 magyar és 442 cigány élt,és az arányok azóta nem változtak – anemzetiségi különbözőségek ellenérea békés egymás mellett élés egyikerdélyi élpéldájaként emlegetik.
„Nálunk sem hétköznapokonsem ünnepeken nincs nemzetiségi, vagy felekezetiindíttatású torzsalkodás” – erősítimeg egymás szavába vágva Márton Elekkisbácsi alpolgármester és Szabó István,a római katolikus egyház gondnoka is Ana Rezmiveºállítását. A Kolozs megyei községpolgármestere, Ioan Pop pedig azt nem érti, mi abban afurcsa, hogy Kisbácsban a különfélefelekezetekhez, illetve nemzethez tartozók megtisztelikegymást, különösen húsvétkor?
„Magyar húsvétkor amagyarok hívnak meg bennünket, és kínálnakfinom süteményekkel, sonkával, borral, ortodoxhúsvétkor a magyarok jönnek hozzánköntözni, sült bárányt falni ésazt pohárka itallal leöblíteni” – mondja apolgármester. Kisbácsban az is szokás, áruljael Ioan Pop, hogy románok és magyarok, azaz ortodoxokés római katolikusok, valamint reformátusokátüzennek egymásnak, ha a húsvét nemesik egybe: aztán tegyetek félre egy kis sonkát,vagy fordítva, egy falás báránysültet.„Úgy szokott lenni – részletezi a polgármester–, hogy akár ortodox húsvét van, akármagyar, ami ugyebár csak hétévenként esikegybe, az ünnepi istentisztelet vagy szentmise után ki-kihazamegy, a családban elköltött ünnepi ebédetkövetően viszont már közös az ünnep,hiszen magyar és román fiúk, férfiakegyütt járnak locsolni. És keddenkéntdélelőtt együtt fogják a másnaposfejüket…”
Ezt a 76 éves Elena Petrindean,Lenuþa néni is megerősíti. Néhai férje,Alexandru és magyar barátai leginkább annakörvendtek, amikor az ortodox, illetve a magyar húsvétnem esett egybe, mert akkor kétszer mehettek locsolni. „Amikorvégre hazajött, kérdeztem tőle: Sándor,merre voltál? Hogyhogy merre, válaszolta szegényuram, hát a román s magyar leányokat,asszonyokat is meg kellett locsolni, az márpedig időbe telt…”

Kis csomag oda-vissza

A kisbácsi rómaikatolikus gyülekezet gondnoka, Szabó István éscsaládja olyan utcában lakik, ahol románcsaládok is élnek. „Magyar húsvétkor ami jellegzetes ételünkből, a sonkábólmindig félre van téve egy kicsi a románszomszédoknak, barátoknak, de ortodox húsvétkoraz ő jellegzetes ételükből, azaz a báránysültbőlis félre van téve egy falás nekünk” –mondja. Márton Elek alpolgármester is megerősíti:„Gyermekkorom óta nem volt olyan, hogy a locsolni érkezőromán és cigány gyermekek ne kapjanak egy kiscsomagot, kalácsot, piros tojást, románhúsvétkor pedig ugyanígy. Sohasem tudomelfelejteni Lenuþa néni kalácsa ízét ésillatát.”
Dumitru Boca ortodox lelkészarra az esetre emlékezik, amikor szomszédja magyarhúsvétkor behívta egy koccintásra.„Elnézést kértem tőle, mert böjtöltem,Béla szomszéd ezt meg is értette, de egy hétmúlva, a mi húsvétunkkor megint szólt:tiszteletes úr, most már nem böjtöl,félretettem magának is egy kis sonkát. Persze,hogy bementem hozzájuk” – meséli az ortodoxlelkész. Természetes ez a fajta együttélés:ha a temetéseken együtt sírnak, húsvétkor,karácsonykor együtt örvendeznek az emberek. „Akereszténységnek olyan közös megélésérőlvan szó, amelyben alkalmanként csak a szertartásbanvannak különbségek, a lényeg ugyanaz. Ezelőttkét évvel például egy cigánycsalád adta a húsvéti kenyeret és bort azÚr asztalára” – mondja Boca tiszteletes.

Találkozni egymással

Az ortodox lelkész általelmondottakkal Szabó István is egyetért. „Ahúsvétnak nem a terített asztal bőségén,hanem elsősorban a lelkekben kell megnyilvánulnia, s ezt ígyélik meg a falubeliek. A húsvét a legnagyobb éslegszebb ünnep, ilyenkor még a köszönésis más, az emberek pedig az utcákat benépesítveelindulnak, egymással szembe. Hogy találkozzanak” –mondja. Üzlettársa, a Mezőségről 1962-benKisbácsba telepedő Valentin Boancã úgy véli: akisbácsi magyarok és románok azzal ismegtisztelték egymást, hogy a másik húsvétjánnem mennek ki a mezőre, nem dolgoznak. „Hogy is éreznémmagam, amikor a magyar falusfelem ünnepel, én pedig mitsem törődve ezzel, megyek a mezőre, s dolgozom? Mert nekem isjólesik, hogy az én ünnepemen a magyar társamugyanígy viszonyul hozzám” – mondja ValentinBoancã.
Mindketten nyomatékosítják:ez a fajta együttélés csak a tősgyökereskisbácsiakra vonatkozik. Az őshonos magyar lakossághagyományait a később betelepedett románok éscigányok is tisztelik, az utóbbi másfél-kétévtizedben betelepedettek viszont már nehezebben vagyegyáltalán nem ehhez igazodnak. Kivételt képeza telepes református gyülekezet. Oláh Józseftiszteletes szerint gyülekezetének nyolcvan százalékafelekezetileg vegyes házasságban él, többnyirerómai katolikusokkal keveredve, ilyen körülményekközött pedig eleve adott a keresztény-keresztyénlétnek az ortodox kollégája által isemlegetett közös megélése, a közösünneplés. „Ezekből az élményekből areformátusok is részesülni akarnak, tehátezt a helyzetet mi is elfogadtuk, mert bennünket, a misajátosságainkat is elfogadták mások, ésez az együttélés a személyi kapcsolatok, akölcsönös gesztusok szintjén kiválóanműködik” – ecseteli a Kisbácson 1994 ótaszolgáló református lelkész.

Semmi sem véletlen

A kisbácsi Túros Endretanár-falukutató tanulmányokban is kutatta epéldás együttélés titkait.Megállapítása szerint „a hagyományosankonfliktuskerülő kisbácsi lakosság etnikumaiszimbolikus szinten elkülönülnek ugyan egymástól,de a gyakorlati élet színterein józankompromisszumokat kötnek, és képesekegyüttműködésre is önmaguk érdekében”.Ennek köszönhető, hogy „az igazi bácsi mindrendes ember, ha magyar, ha román, ha cigány.” Afalukutató úgy látja, a tősgyökereskisbácsi cigányok magatartása, házaik azegyenrangúsodás igényét jelzik. „Eztkívánják erősíteni a cigányokmagyar szomszédaikhoz való maximálisalkalmazkodásukkal, mert a jó szomszédsága régi cigányok számára mindennélfontosabb. Identitástudatukat a faluhoz kötik;önbecsülésük lényege, hogy afaluközösség részének hihetik,tudhatják magukat” – áll az egyik tanulmányban.Ennek érdekében folyamatosan és látványosanelhatárolják magukat saját etnikumuk„jövevényeitől”. Túros úgy véli:a szimbolikus elhatárolódásra, akompromisszumokra és kooperációra is hatalmasenergiákat fordítottak az elmúlt tízévben Kisbácson. Ezzel együtt „nem tudni, hogy afaluban élő etnikumok »aszimmetrikusan stabilegyensúlya« meddig tart, hogyan befolyásoljákaz új korszak újabbnál újabb változásai,kihívásai ezt. Remélhető azonban, hogy ahagyományosan konfliktuskerülő magatartás aszimbolikus elkülönülés vitathatatlan igényévelegyütt is kedvez a józan kooperációraépíthető jövőbeli békés egymásmellett élésnek”.

B. L.

Mindenki otthona

Kisbács Kalotaszegnek aNádas-patak mentén Kolozsvárhoz legközelebbelhelyezkedő faluja. A település története1090-től eredeztethető, az ősi település a Szent Ivánnevet viselte. Az 1200-as évek közepén tatárokpusztították el, az életben maradt lakóka Nádas-patak völgyében, mocsarak köztvészelték át a dúlást, egyesszakértők a mocsarat jelentő szláv bács szóbóleredeztetik a helység nevét. A falu őslakosságamagyar, a románok az 1620-as években – a mai többségaz 1900-as évek közepén – telepedtek le. Acigányság a 20. század elején érteel a százas létszámot, ők a románetnikumhoz és az ortodox valláshoz csatlakoztak. Ahelység 1911-ben kapta a Kisbács nevet, hogy meglehessen különböztetni a Bács-Bodrog megyeiBács nevű községtől. Kisbácsban 1938-ban1018 magyar, 544 román és 100 cigány élt,1977-ben a magyarok létszáma 1315-re nőtt, a románoké1282-re, a cigányoké 49-re apadt. Kisbács községösszlakossága – Szucságot, Andrásházát,Mérát, Papfalvát, Nádaskoródot ésCsonkatelepet is ideszámítva – 8181 fő, ennek közel30 százaléka magyar. Felekezetek szerint: 1992-ben 2246volt ortodox (görögkeleti), 838 római katolikus, 367református, 61 görög katolikus, 152 egyébvallású.