Haldoklik a Gyilkos-tó

A végzetesnek tűnő beavatkozások sora 1910-ben kezdődött, akkor kezdték el az Erdélyt Moldvával összekötő út megépítését. Ezt követően fokozatosan megjelentek a villa típusú hétvégi házak, majd később a menedékhelyek, szállodák, vendéglők. A zergék és szirti sasok birodalmába beköltözött az ember, és miközben maga számára civilizálttá formálta a vad vidéket, mérhetetlen rombolást végzett. A haragoszöld színű sűrű erdők és a fehéresszürkében sziporkázó mészkősziklák látványát idővel villany- és telefonhuzalokkal szabdalták fel. A Gyilkos-tó – amelynek festői szépsége vonzotta oda az embert – az építkezés, a fakitermelés és a vandál turizmus hatására lassú haldoklásnak indult. Eközben a gyergyószentmiklósi önkormányzat – amelyhez közigazgatási szempontból tartozik Gyilkostó üdülőtelep – rendre lemaradt a pályázati lehetőségekről, pedig a Környezetvédelmi Minisztérium háromhavonta ír ki olyan pályázatokat, amelyekre benyújthatná igényét a városi tanács. Éppen ezért Korodi Attila, a környezetvédelmi tárca vezetője legutóbbi gyergyói látogatásakor felkérte a város elöljáróit, mielőbb nyújtsanak be pályázatot a Gyilkos-tóba ömlő patakok torkolatánál levő gátak felújítására.

Egy napfényes májusi napon csónakos kirándulásra hívott Török Zoltán, a gyilkos-tói csónakáztatást biztosító vállalat ügyintézője. Körutunkra csupán a tavat szálláshelyül választó tőkés réce „házaspár” kísért el, tisztes távolságról. Eleség reményében szegődtek útitársul, ám amikor kiderült, hogy nem kapnak finom falatokat, lemaradtak, és lenyűgöző násztáncba kezdtek egy korhadó csutak mellett.

Környezetromboló névjegyek

Különleges kiránduláson vettem részt, hiszen kísérőm olyan helyekre kalauzolt, ahová turistaként nem juthatnék el. Utunk során összeszedtük a víz tükrét rondító pillepalackokat és a turisták által szétszórt egyéb úszó szemetet, mert mindhiába takarítottak néhány héttel ezelőtt a gyergyói ifjak, a majálisozók maguk után hagyták környezetromboló „névjegyüket”.

A part mentén csónakázva meggyőződhettem arról, amit a környezetvédők régóta hangoztatnak: a sekély vízben gyökeret vert a rakottya, a fűz- és égerfa, valamint a karvastagságú fatörzsek között a vízizsurlófű mar ki egyre nagyobb területeket a tó tükréből. A Juh-patak, Vereskő-patak és Likas-patak hármas torkolatánál már azt is megértettem, amit kísérőm évek óta magyaráz: „ha sürgősen nem akadályozzák meg a hordalék beömlését a patakokból a tóba, a lerakódó törmelék két részre osztja a tavat”. A patakok torkolatához közel, a sekély vízben újabb vízinövénnyel ismerkedtem meg: az úszó békaszőlővel. A tavirózsához hasonló növény jókora felületen „pöffeszkedik” a tó hosszú ágának végén, a Juh-patak, Vereskő-patak és a Likas-patak beömlésénél. Megnéztük a siralmas állapotban lévő juh-pataki gátat is, amely annyira feltelt, hogy már nem teljesíti rendeltetését. Az egyetlen, valamelyest jó állapotban lévő gát a vereskő-pataki, de erre is ráférne a tisztítás. Másik irányban, a kifolyásnál, ahonnan a Békás-patak ered, hosszú, úszó fatörzseket pillantottunk meg. „Gyakori jelenség, hogy a tó fenekéről elszabadul egy-egy fatörzs, aztán elúszik a kifolyáshoz, ahonnan majd kihalásszuk” – magyarázta Török Zoltán, aki arra is kitért, hogy mindez a tóba ömlő szerves anyagok miatt van. A szennylében élő rothasztó baktériumok kezdték ki ugyanis a mészlé által egyébként jól konzervált fenyőcsutakokat. Csíki Károly Gyilkos-tó-kutató geológus szerint ha sürgősen nem fékezik meg a szennylé beömlését a tóba, egy-két éven belül kirothad valamennyi csutak, és teljesen elvész a tó jellegzetessége. Csónakázó körutunk során a rövid ágban megtekintettük a Cohárd-patak beömlését is. Itt nincs gát, esőzések idején akadály nélkül mossa be a víz a meredek hegyoldal vékony, laza termőrétegét. Ráadásul a tó végén, a Naturland Környezetvédő Alapítvány által kialakított, a védett növényeket és állatfajtákat ismertető tanösvény mentén, a betongyűrűknél – amelyeket akkor a tó vizébe helyeztek el – száraz a talaj. Úgy gyalogolhatunk át egyik partról a másikra, hogy közben meg sem nedvesedik a cipőnk.

Beszédes adatok

Az 1980-as évek végén Páll Tibor tanár, Kristó András geológus-tanár, Rab János biológus, Wild Ferenc hegymászó, Tóth Károly építészmérnök és Csíki Károly geológus szerkesztette meg a Gyilkos-tó és környéke című turistakalauzt. A kéziratot – amely anyagi okokból soha nem került nyomdába – Csíki Károly geológus őrzi. A jól dokumentált kalauz szerint 1859-ben Herbick Ferenc a tó hosszát 750 ölre (1350–1425 méter), szélességét 120 ölre (216–228 méter), területét pedig 56 katasztrális holdra (322 280 négyzetméter) becsülte. Az 1891-es kiadású Erdély útikalauza, amely a Révay Nagylexikon adatait veszi át, 2200 méter hosszúságot és 150 méter szélességet említ. 1914-ben Vákár P. Artúr a Gyilkostói kalauzban 15–20 méterre becsüli a tó mélységét. Az 1942-es Gyilkos-tó általános rendezési tervének leírásában a tó hossza 1650 méter. „Az első méréseket 1942-ben Nagy Ödön végezte Málnási Béla és Makkai Endre segítségével” – magyarázta Csíki Károly, aki arra is kitért, hogy a kutató 51 pontban végzett mélységmérést, a legnagyobb mélységet a nagy és kis ág metszéspontjánál mérték. A mért érték 10,5 méter. 1955 augusztusában Ion Piºota és Anton Nãstase hidrológusok végeznek méréseket: a tó területe 126 340 négyzetméter, vízmennyisége 680 084 köbméter, kerülete 3090 méter, mélysége 10,5 méter, a juh-pataki ág hossza 1000 méter, átlagos szélessége 106 méter, legnagyobb szélessége 115 méter; a Cohárd-pataki ág hossza 442 méter, és átlagos szélessége 60 méter. 1987-ben Csíki Károly mérései alapján a Gyilkos-tó területe 114 676 négyzetméter, ami az előző pontos méréshez viszonyítva 11 664 négyzetméteres csökkenést jelent. A tó kerülete 2803 méter – 260 méteres a csökkenés; vízmennyisége 587 503 köbméter – 92 581 köbméter apadás; mélysége 9,7 méter – 0,8 méterrel kevesebb; a juh-pataki ág hossza 900 méter – 100 méterrel rövidebb, átlagos szélessége 98 méter, legnagyobb szélessége 134 méter; a Cohárd-pataki ág hossza 438 méter – 4 méterrel rövidebb, átlagos szélessége 62 méter, legnagyobb szélessége 83 méter. 2002-ben Pándi Gábor egyetemi tanár a juh-pataki ágon 900 méter hoszszúságot, míg a Cohárd-pataki ágon 440 méter hosszúságot mért. „A Gyilkos-tónak, mint bármelyik geológiai képződménynek van keletkezési ideje, élettartama és elmúlása. Kérdés, hogy mikor, minek következtében következik be a vég? A véget viszont lehet késleltetni” – összegezte mondanivalóját a geológus.

Az önkormányzat pályázni készül

A gyergyószentmiklósi önkormányzat éveken át mellőzte a Gyilkos-tó problémáját. Számos határozattervezetről vitatkoztak a városatyák, ám érdemben semmi nem változott. Legutóbb 2004-ben készült összetett turisztikai fejlesztési terv, amelyet be is nyújtottak Gyulafehérvárra, a Központi Fejlesztési Régió Ügynökségéhez. A pályázat viszont nem nyerte el az elbíráló bizottság tetszését. Jelenleg a polgármesteri hivatal az időközben megváltozott kritériumrendszer szerint készíttet új pályázatot, amelyet a környezetvédelmi tárcához nyújtanak majd be az augusztusi kiírásra. Kontesveller József alpolgármestertől megtudtuk, ez a dokumentum részletes technikai kivitelezési tervet is tartalmaz a gyilkos-tói gátak felújításáról.

A Gyilkostó település rehabilitációjára is a környezetvédelmi tárcánál pályáznak. A dokumentációhoz felhasználják a 2004-es megvalósíthatósági tanulmányt is, amelynek része egyebek mellett a csatornázás kialakítása és egy sífelvonó építése is.

J. A.

Keret:
Születésnap a szovátai Medve-tónál

Csütörtökön este rajtol a szovátai Medve-tó 132. születésnapi rendezvénysorozata. A városháza nagytermében a Szovátán élő nyugalmazott mérnök, Kovács Mózes Ész Mózsi című könyvét mutatják be. Másnap, pénteken 17 órától az ifjúsági hatóság villájában Az én Medve-tóm című gyermekrajz-kiállítást nyitják meg. Szombaton és vasárnap már egész napos programot ígérnek a szervezők. Lesz gulyásfőzőverseny, harcművészeti bemutató, autós ügyességi verseny, erős emberek vetélkedője, néptánc, kézművesvásár és játszóház. Az esti órákban szombaton a DJ Project, a százhalombattai Save Your Soul és a Neoton Família, vasárnap az Autostop és újból a battai együttes koncertezik.

Jó hír a fürdőzni vágyóknak, hogy az elmúlt napok rendkívül meleg időjárásának köszönhetően már megnyílt a Mogyorósi strand. A sós vizű tó 26 fokos hőmérséklete a hét elején még kevés fürdőzőt vonzott a strandra, ám a strandot működtető Fürdővállalat Rt. képviselői remélik, hogy a hétvégi látogatók közül már többen megmártóznak a langyos vízben. A Medve-tó strandja június utolsó hétvégéjén nyitja meg kapuit.

Szucher Ervin

Veresről Gyilkosra keresztelték át a tavat

A Gyilkos-tó keletkezésének története ellentmondásos. 1837–38-ban ugyanis még egy-két legeltető pásztort leszámítva senki nem járt a vadregényes vidéken. Szemtanú hiányában a korabeli természetkutatók becsléseire, illetve a szájhagyomány útján terjedő legendákra alapozhatunk. A gyergyóditrói Puskás Ferenc 1882-ben megjelent Borszék története című munkájában 1837 júliusának egyik rendkívül viharos és felhőszakadásos éjszakáját írja le. Szerinte ekkor „betemetődött a borszéki Fő-kút és szakadt össze a nagy víztömegtől átázott, s gyér talajánál fogva lecsúszott a békási két hegy is”. Herbick Ferenc 1838-ra teszi a tó létrejöttét, egy 1838 január–februári földrengést említve. A keletkezett tó eredeti neve minden forrásban a Veres-tó. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs vitte be a köztudatba 1864-es Erdélyi Múzeum-Egyesület 3. közgyűlésén tartott előadásával. A népi névmagyarázat egyébként a vörös és a gyilkos jelzőket összefüggésbe hozza azzal a legendával, mely szerint az összeomló hegy maga alá temette a völgyben legelésző juhnyájat, a pásztort, valamint a nyájat őrző kutyákat, és a felszivárgó vér sokáig vörösre festette a tó vizét.