Gyors bejelentkezés, apró szúrás, orvosi felügyelet: meglepően kellemes oltástapasztalatok

Problémásabb volt viszont a városi kórházhoz elérni, ugyanis a vonaton szembesítettek azzal, hogy a Bihar megyei településen nincs taxi. „Hogy itt, taxi? Dehogy” – mondta nevetve egy úriember, aki egyből vette telefonját és megkérte egy ismerősét arra, hogy elszállítson az állomástól az egészségügyi intézetig.

Amint beléptünk az udvarra, egy konténerből kilépve kedves tekintettel fogadott két személy, majd behívtak a szükséges űrlapok kitöltése céljából. Lázmérés, személyiigazolvány-szkennelés, majd az esetleges betegségekre, allergiára, koronavírus-fertőzésre vonatkozó kérdések megválaszolása következett.

A krónikus betegségben szenvedő anyukámmal kezdték, mivel én kísérőként jelentkeztem be. Ugyanis azt gondoltam, hogy a hét eleji bejelentés, miszerint 35 ezer nem kockázati csoportba tartozó személyt új, tíz nappal későbbi időpontban oltanak be, újságíróként bizonyára rám is vonatkozik. Viszont amikor – szerencsére – rákérdeztem, hogy a platformon mikor jelenik meg az új időpont, elkérték a személyim, és ellenőrizték a foglalásom.

Így nem maradt más hátra, mint átmenni az oltóközpontba, és megkapni a Pfizer-BioNTech-vakcinát. Az adatokat ellenőrző személyzet egyik tagja átkísért a kis terembe, ahol körülbelül öt-hat egészségügyi alkalmazott sürgött-forgott. A kar szabaddá tétele után megkaptuk az oltást: az injekcióknál megszokott tíz másodperces fájdalom, szúró érzés.

Az oltóteremmel szomszédságban levő kis szobában pedig 15 percig – allergiás tünetekre jellemző személyeknél fél óráig – megfigyelés alatt tartanak. A vérnyomásvétel és pulzusmérés után végig egy orvos felügyeli a beoltott embereket. Időközben megkapjuk az első oltás beadásáról szóló igazolást, amivel negyed óra után távozhatunk is. De még előtte engedélyt kértem a fotózásra, és mind az egészségügyi alkalmazottak, mind az oltásra érkező emberek készségesen vállalták a „reflektorfényt”.

A kórház kapun kijövet mintha időutazást éltem volna át: meglepődve tapasztaltam, hogy még csak fél egy van, miközben az időpontfoglalás egy órára szólt. Aztán leesett, hogy vannak dolgok, amelyek gördülékenyen mennek:

Már csak remélem, hogy az ország többi oltóközpontjában is ilyen emberséges, professzionális, segítőkész személyzet szúrja be a tűt a – jelen cikk írásának pillanatában amúgy erősen sajgó – karba.