Etnikai szavazás döntött

A nagyváradi tanács keddi ülésén rendezett polgármester-választáson egy szavazattal maradt alul a demokrata Mihai Grozával szemben. Mivel magyarázza a kudarcot?

Az eredmény azt bizonyítja: a nagyváradi román közösség nem érett meg arra, hogy magyar polgármestere legyen. A tanácsosok nem az eddigi tevékenység, az elért eredmények, hanem politikai preferenciák, etnikai hovatartozás alapján választottak. A tanácsosok és a helyi lapok egyaránt azt hangsúlyozták, hogy nem lehet magyar polgármestere annak a városnak, ahol a magyar lakosság számaránya 25 százalék. Hosszú időnek kell még eltelnie, amíg nem ez, hanem az eredmények számítanak.

Az RMDSZ a továbbiakban is a liberálisokkal és a szociáldemokratákkal kívánja folytatni együttműködését, mint ahogy tette azt a mostani tanácsülésen?

A 2004-es választások során a tíz polgármesterjelölt közül Petru Filip után én kaptam a legtöbb szavazatot, ezért logikusnak tartottuk, hogy brüsszeli mandátuma elnyerése nyomán én helyettesítem. A Demokrata Párt számára azonban sem a hozzáértés, sem a lakosság opciói nem bizonyultak mérvadónak. Ezért kerestünk új partnereket, hiszen úgy gondoltuk, mindent meg kell tennünk, hogy magyar polgármestere legyen Nagyváradnak. Bár elveszítettük a polgármesteri széket, a végeredmény mégis egyfajta győzelemnek számít, hiszen hét szavazata mellé az RMDSZ-nek további hatot sikerült megszereznie. Az RMDSZ-frakció kielemzi a helyzetet, és átértékeli, hogyan képzeli el a további munkát a városi tanácson belül.

Miként befolyásolják a történtek az RMDSZ-nek a demokratákkal folytatott többéves együttműködését?

Felbontottuk az együttműködést, hiszen tisztázódott számunkra: a Demokrata Párttól nem várható el, hogy teljesítse ígéretét. Tavasszal közvetlenül Petru Filip, az alakulat Bihar megyei elnöke ígérte meg, hogy az RMDSZ-es helyettes töltheti be az ideiglenes polgármesteri tisztséget. Amíg nem sejtettük, hogy nem tartja be a szavát, mindent megpróbáltunk az együttműködés érdekében, amikor azonban világossá vált, hogy erre nem hajlandók, más politikai partnert kellett keresnünk.

Korábban azt nyilatkozta lapunknak, hogy amennyiben Ön lesz az ideiglenes polgármester, megoldást talál a magyar közösség gondjaira, például a kétnyelvű utcanévtáblák ügyére. Most, hogy továbbra is demokrata polgármester vezeti Nagyváradot, várható-e változás ezen a téren?

Nem hiszem, hogy bármilyen téren változás következne be. Hiszen a demokratáknak az volt a legnagyobb gondjuk, hogy olyan személy váltsa Petru Filipet, aki folytatja az ő irányvonalát, és nem olyan, aki változásokat hoz, meg meri bolygatni az elmúlt tizenhárom esztendő során bevett gyakorlatot. Természetesen az utcanévtáblák ügyében is próbálunk lépéseket tenni, és minden más, a magyarságot érintő kérdésben, ám nemigen látok esélyt arra, hogy Mihai Groza ideiglenes polgármester a Filipétől eltérő politikát folytasson a magyar közösséggel szemben.

Milyen kihatással lehet a mostani eredmény a jövő évi helyhatósági választásokra, amikor minden bizonynyal ismét megmérkőzik a polgármesteri székért?

Nehéz összehasonlítani ezt a két különböző eseményt. Ezúttal a városi tanácsosok titkosan szavaztak, a helyhatósági választásokon azonban a közösség dönt arról, kit akar polgármesternek. Számomra azért is nehéz elfogadni a mostani eredményt, mivel egy tanácsosnő voksán múlt, hogy nem én kerültem ki győztesnek. Mindez nekem arról árulkodik, hogy az eddiginél sokkal többet kell dolgoznom azon, hogy a nők szövetségeseket lássanak egymásban. Remélem, a 2008-as helyhatósági választásokig Nagyvárad lakossága figyelemmel követi, melyik vezető mit tesz a város érdekében, és ennek megfelelően fog szavazni.

A közelmúltban azonban sikert is elkönyvelt, hiszen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa elnökévé választották. A miniparlament marosvásárhelyi ülésén azt hangsúlyozta, hogy egy asztal köré kell gyűjteni a romániai magyarság más-más nézeteket valló csoportjait. Milyen esélyét látja a különböző nézetek összebékítésének?

Az esélyek attól függnek, hogy a munkának mekkora elszántsággal fogunk neki. Ha nekiütközünk a falnak, megpróbálunk-e újra rést keresni rajta. Az én elszántságom nagy, és azt hiszem, a türelmem és a toleranciám is megvan ehhez a feladathoz. Ezt a nyitottságot szeretném meghonosítani az SZKT-n belül, a frakciókban és a bizottságokban is.

Az SZKT az utóbbi időszakban afféle bólogató testületté alakult: rábólintott mindenre, amit a szövetségi állandó tanács elhatározott, érdemi viták az utóbbi tíz évben nem zajlottak az ülésein. Mit tud tenni SZKT-elnökként azért, hogy ez a testület visszanyerje parlamentjellegét?

Felkérem az SZKT-tagokat arra, hogy legyenek nyitottak, és hajlandóak a vitára. A hatékony tevékenységhez ugyanis szükség van arra, hogy tanácskozzunk, hogy vita során alakítsuk ki a helyes döntéseinket. A felkérésem azonban a vezetőségnek is szól. A vezetőknek is tenniük kell azért, hogy vezessük vissza a vitákat ebbe a testületbe, hogy éljünk az érvelés lehetőségével, hogy győzzük meg egymást az igazunkról, mert így hatékony a tevékenységünk.

Gazda Árpád, Pap Melinda