Érték, hagyomány, közösség: tájházat hoztak létre Máramaros „legmagyarabb” településén

Ennek apropóján egy emléktáblát is elhelyezünk, jelezve, hogy a településen immár 230 éves az oktatás” – hangsúlyozta a faluban 52 évet oktató, Ezüstgyopár-díjjal kitüntetett nyugalmazott igazgató.

A kiállítás része továbbá egy esztováta (szövőszék), kredencek, guzsaly, mezőgazdasági eszközök, valamint egy „iskolasarok”, ahol Vicsai György néprajzi kutatásainak anyagai, fotóalbumok és népviseletbe öltöztetett bábuk kapnak helyet. Emellett dokumentumokat is bemutatnak, köztük a falu első írásos említését, illetve a helyi RMDSZ irattárát, amelyet az egyik kredencben helyeznek el.

Szamosardóban jelentős kendertermesztés folyt, így az ehhez kapcsolódó eszközök bemutatása is tervben van.

„Folyamatosan gyűjtjük az anyagokat, időről időre előkerül egy-egy tárgy, amely a padláson vagy a pincében porosodik, és már senki sem használja. Így került a tájházba a szövőszék is, a kredenc, a vetett ágy és sok más értékes darab” – tette hozzá a nyugalmazott igazgató. Hozzátette, bizakodásra ad okot, hogy a szamosardóiak is szívügyüknek tekintik a tájház ügyét. Sokan érdeklődnek az építkezés állása felől, és várják, mikor nyitja meg kapuit a kiállítótér a nagyközönség előtt.

„A faluban élő románok is beszélik a magyar nyelvet. Érdekesség, hogy az ortodoxok egy régi fatemplom mellé egy új templomot építettek a falu központjában, melynek építését a helyi magyarok is támogatták, például a harang felszentelésénél egy magyar ember húzta meg a harangot mint a legnagyobb adományozó” – mutatott rá a helyi viszonyokra Vicsai János.

Arról is beszélt, hogy a településen az oktatás is nagy múltra tekint vissza, egyházi jegyzőkönyvek szerint már a 18. században folyt a diákok nevelése.

„Iskolánk a kétezres évek elején felvette Kós Károly nevét, ma a tanintézetben nyolcadik osztályig tanulnak a diákok, a szamosardói gyerekek mellett ide járnak környező falvakból – Égerhát, Bősháza vagy Benedekfalva – is a diákok, ahol megszűnt a magyar oktatás” – mondta az iskola volt vezetője. Megjegyezte, a településen több évtizedes múltra tekint vissza a néptánccsoport is, de a minden ősszel megrendezett szüreti mulatság – melyre a Szamosardóról elszármazottak is hazatérnek, valamint a szilveszteri óévbúcsúztató és újévköszöntő hagyományoknak is identitásőrző szerepük van.

Ez a folyamat hosszú távon veszélyezteti a közösség jövőjét, de bizakodásra ad okot, hogy egyre több olyan család van, ahol három gyerek is születik” – mondta a nyugalmazott pedagógus.

Mint fogalmazott, a szórványmagyarság megmaradásának kulcsa a fiatalok vállalkozói kedvének a fellendítése lehetne, különösen a mezőgazdaság terén, ahol a hagyományos szőlőtermesztés újjáélesztése és fejlesztése lehet egy út a jövő felé.

és hogy a hagyományokat, nyelvet, kultúrát továbbadják a következő generációnak. Ez nemcsak a szórványban, hanem Erdély-szerte egyre több helyen jelent nagy kihívást” – mutatott rá Vicsai János.