Élő történelemórák 1956-ról

A főtanfelügyelő azt javasolta a megye pedagógusainak, hogy biztosítsanak teret, adjanak lehetőséget diákjaik számára, hogy az élő történelem segítségével nyerhessenek betekintést az ’56-os eseményekbe, azok személyes vonatkozásaiba.

„1956-ot nekünk pedagógusoknak a szülőkkel közösen kell a gyerekekben tudatosítanunk, szabadságvágyukat felébresztenünk, ahogy azt 1848-cal kapcsolatban tettük és tesszük a történelemórákon, magyarórákon. Az ’56-osok szabadságvágya példaértékű kell hogy legyen számunkra, ennek a piros betűs napnak/időszaknak célja nemcsak a megemlékezés, de az élő történelem meghallgatása azok tolmácsolásában, akik ebben részt vettek, akiknek szabadságvágya feltört egy olyan világban, amely azt elnyomni akarta” – fogalmazott Ferencz Salamon Alpár a pedagógusokhoz intézett felhívásában. Kérdésünkre kifejtette, a történelemórák száma nem teszi lehetővé, hogy méltóképpen megemlékezhessenek az iskolában 56-ról, illetve részletesen feleleveníthessék a korszakot.

„Nem a tanterem a tudás egyedüli helyszíne”

„Ahogy a tanintézmények megszervezik a március 15-i, október 6-i megemlékezéseket, ugyanúgy október 23-át is be kell vonni az ünnepek sorába, hiszen a forradalom és szabadságharc eszméjének méltó helye van az oktatásban és a köztudatban egyaránt” – vélekedett. Azt is kifejtette, hiánypótlónak tekinti az 1956-os erdélyi események és következményeik felelevenítésére irányuló kezdeményezést, és azt tervezi, hogy az erdélyi eseményeket megörökítő honlapot, virtuális adatbázist hoznak létre. Ezen a honlapon megtalálhatók lesznek az erdélyi ’56-os elítéltekkel, az események érintettjeivel készült beszélgetések, dokumentumok is. „A tudásnak nem egyedüli helyszíne a tanterem, élővé kell tenni a történelem tanítását is, akár úgy, hogy a volt politikai foglyokkal beszélgethetnek személyesen a diákok” – hívta fel a figyelmet a főtanfelügyelő.

Személyes találkozások

„Mi, közelebb már a százhoz, mint az ötvenhez, azt szeretnénk, hogy ’56 szelleme megmaradjon, akkor is, ha mi eltűnünk, és akadjanak olyan fiatalok, akik tudják még, mit jelentett a forradalom. Értsék meg és adják tovább ’56 szellemiségét, az események jelentőségét” – mondta el kérdésünkre Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének elnöke. Szilágyi, akit a Bolyai Egyetem negyedéves földrajz–geológia szakos hallgatójaként előbb 20, majd 22 évi börtönre ítéltek hazaárulás vádjával, hétévnyi börtönbüntetést töltött le. Mint kifejtette, több ízben is meghívták már iskolákba, hogy megossza a diákokkal élményeit. Tapasztalatai szerint a diákok többsége nem sokat tud ’56-ról, kivéve azokat, akiknek a családjában valaki érintettje, résztvevője volt a forradalomnak. „Azért tartjuk fontosnak ezeket a találkozásokat, mert a történelemoktatás nem fektet kellő hangsúlyt az eseményekre. Szeretnénk, ha a diákok a velünk való találkozások révén ízelítőt kapnának abból, mit is jelentett ’56” – fejtette ki az elnök.

Hasonlóképpen vélekedik az élő történelemóráról Orbán Péter is, a Hargita megyei Volt Politikai Foglyok Szövetségének tagja, a Szoboszlay Aladár óbébi római katolikus plébánosról elnevezett per egyik elítéltje, aki 19 éves volt 1956-ban. „Nyomasztott a kommunista rendszer zsarnoksága, és ez elől próbáltunk menekülni. Szeretném, ha a mai fiatalok is betekintést nyerhetnének abba a korszakba, ha a velünk való találkozás és beszélgetés révén közelebb kerülhetnének mindahhoz, amit 1956 jelentett és jelent” – fejtette ki. A kolozsvári táblabíróság idén májusban rehabilitálta az 1958-as Szoboszlay-per 57 elítéltjét. Az egykori katonai törvényszék által hazaárulással vádolt Szoboszlay Aladárt és további kilenc társát – köztük Orbán Péter édesapját – kivégezték, a többieket börtönbüntetésre ítélték. Orbán Péter hét évet töltött a temesvári, aradi, zsilávai, galaci és marosvásárhelyi börtönökben a rászabott huszonötből.

Középiskolában érdemes lenne többet tanítani ’56-ról

Orbán Zsolt, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium történelemtanára kérdésünkre kifejtette, a tanterv szerint 7. osztályban tanulhatnak a diákok ’56-ról a magyarságtörténet tantárgy keretében. „Talán még nem elég érettek ebben az életkorban a gyerekek, hogy megérthessék a kommunizmust.

Középiskolában lenne érdemes többet tanítani erről, a tananyagban viszont csak a román kommunizmus szerepel. Tanárfüggő, hogy az ’56-os eseményeket miként lehet belevinni az anyagba, de leleményességgel áthidalható a hiány” – fejtette ki Orbán Zsolt. Véleménye szerint abban, hogy a diákok mennyire tájékozottak, sok múlik a családon is. Mint mondta, a mostani általános- és középiskolásoknak talán szerencséjük van ebből a szempontból, hiszen a szüleik, nagyszüleik valamilyen mértékben átélték a kommunizmust, ilyen kontextusban pedig a gyerekek döntő többsége tud már egyet-mást. Ugyanakkor üdvözlendő a kezdeményezés, hiszen a volt elítéltekkel való személyes találkozásnak jóval nagyobb a vonzereje, mint az „egyszerű” történelemórának. „A tapasztalat azt mutatja, hogy a diákok lelkesednek az ilyen beszélgetésekért, rengeteg kérdést tesznek fel, és minél többet meg akarnak tudni a korszakról. A szubjektív beszámoló pedig nemcsak hatásos, hanem megható is, ezen kívül hozzásegíti őket ahhoz, hogy könnyebben, szívesebben tanuljanak” – vélekedett a történelemtanár.