Eckstein-Kovács Péter: én vagyok a garancia a stílusváltásra

  – RMDSZ-elnök-választási programjában javaslatot tesz a szövetség elnöki hivatalának megszüntetésére, az ügyvezető elnökség átszervezésére. No de hogyan nézne ki egy elnök hivatal nélkül? Mit kifogásol konkrétan ezeknek az intézményeknek a működésében?
– Így igaz, programomban valóban amellett érvelek, hogy nincs szükség külön elnöki hivatalra. Azonban amikor kritikát mondok, mindig törekszem arra, hogy kritikáim konstruktív jellegűek legyenek. Programomban az is benne foglaltatik, hogy az elnöki hivatal feladatait az ügyvezető elnökség venné át. Napjaink kommunikációs eszközei mellett a távolság nem jelent leküzdhetetlen akadályt. Elnökként nyugodt szívvel rábíznám a döntés-előkészítő munkát az ügyvezető elnökségre, semmilyen szempontból nem látom indokoltnak, hogy egyébként is szűkös forrásainkból a területi szervezetek helyett az apparátusra költsünk. Az ügyvezető elnökség azonban nélkülözhetetlen. Egyesek átneveznék főtitkárságnak, én azonban azt szeretném, ha nemcsak a jelenlegi helyén, hanem a jelenlegi nevén működne tovább. Az ügyvezető elnökség elnevezés az RMDSZ társadalmi szervezet jellegére utal. Főtitkárságra való átkeresztelése az RMDSZ pártjellegére helyezné a hangsúlyt. Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy az ügyvezető elnökségnek a területi szervezetek és az önkormányzatok munkáját kell segítenie, programokat kell kidolgoznia és képzéseket kell tartania, a parlamenti csoportnak és a kormánytagoknak megvan a saját apparátusuk. Én olyan elnök leszek, aki külön hivatal és bürokrácia nélkül is, az infrastruktúra hatékonyabb kihasználása révén el tudja látni feladatait. Nem a hivatal teszi az elnököt.

– Mielőtt a tavaly elsőként bejelentette, hogy megpályázza a leköszönő Markó Béla székét, munkahelyén bizonyára konzultált Traian Băsescuval. Adott-e tanácsot önnek az államfő? Mit válaszol RMDSZ-es kollégái – jelesül egy területi elnök – ama vádjára, miszerint Băsescu akar elnököt állítani a szövetség élére?
– Indulásom bejelentése előtt sokakkal konzultáltam, kivéve a két elnököt: Markó Bélát és Traian Băsescut. Őket egy nappal a jelöltség vállalásának nyilvánosságra hozatala előtt értesítettem szándékomról, hogy ne az újságból tudják meg döntésemet. Az államfő tanácsot nem adott, nem teremtettem olyan helyzetet, amelyben felmerült volna, hogy tanácsokkal lásson el, egyszóval nem tett mást, mint tudomásul vette döntésemet. Az államelnök egyébként Kovásznán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kongresszusán tért ki röviden az RMDSZ-en belüli tisztújítás kérdésére, ahol jelezte, hogy semleges álláspontra helyezkedik. A területi elnökök is érzékelik a különbséget Kelemen Hunor és az én véleményem között a kormányzati szerepvállalást illetően. Amíg jelölttársam középtávú, a 2012-es választások utánig tartó jobbközép RMDSZ–PDL-koalíciót vizionál, és a választásokig tartó kormánytagságot ígér, addig én megfontolandónak tartom a kormányból való kilépés lehetőségét, amennyiben választóink érdekei úgy kívánják. A fő cél a parlamenti jelenlét, egyetlen román párt mellett sem célravezető letenni a garast. Traian Băsescura visszatérve még annyit szeretnék elmondani, hogy remélem, a kongresszusi küldöttek és a magyar szavazók irántam való bizalmát csak erősíti, hogy a Markó Béla által támogatott ellenjelöltem csapata a munkahelyemen kívül semmi mást nem tud felhasználni hitelességem gyengítésére, mivel maguk is tudják, hogy nevetségessé tennék magukat.

– Egy területi szervezet és három platform támogatja indulását. Ismerve a kongresszusi küldöttek körében is érvényesülő pártfegyelmet, nem lesz ez kevés az elnöki tisztség megszerzéséhez? Mivel igyekszik meggyőzni a küldötteket arról, hogy „jobb vásárt csinálnának” Önnel Kelemen Hunorhoz vagy Olosz Gergelyhez képest?
– A Markó Béla által utódául kiválasztott jelölt – aki nem én vagyok – támogatói finoman szólva nagy nyomást gyakoroltak, és gyakorolnak a területi elnökökre, hogy a nekik tetsző eredményt jó előre bebiztosítsák a kongresszusi elnökválasztás napjára. Sok felháborodott RMDSZ-es középvezető és területi küldött keresett meg, hogy beszámoljanak azokról az antidemokratikus és sportszerűtlen eszközökről, amelyeket vetélytársam csapata, az RMDSZ apparátusát felhasználva, bevetett esélyeim csökkentése érdekében. Azonban meggyőződésem, hogy ezek a rossz emlékű beidegződések éppen az ellenkező hatást érik el, egyre többeket győznek meg arról, amit nemcsak a kampányban, hanem már jóval azelőtt is elmondtam: stílusváltásra van szükség az RMDSZ élén. A kampányban mindössze annyit teszek hozzá ehhez, hogy erre magamat érzem garanciának. Nem csak az én meggyőződésem ez, Markó Béla és Kelemen Hunor számára talán meglepően sokak meggyőződése ez. Jól mutatja a területi szervezeteken belüli viszonyokat, hogy a kevésbé kiszolgáltatott platformok esetében jóval színesebb eredmény született, három platform engem támogat, kettő-kettő pedig jelölttársaimat. Stílusváltást ígérek. Ugyanakkor elsőként jelentettem meg a programomat, amelyben egy mindenki számára vonzó, demokratikus, szolidáris, ember közeli, a gyakorlati problémákat jobban ismerő, kollegiális, a területi és önkormányzati vezetőket a döntéshozásba bevonó, nyitott, befogadó RMDSZ-t ígérek. Nem zárkózom el a többi politikai szervezettel való esetenkénti közös fellépéstől, úgy érzem, hogy szót tudok érteni a magyarországi kormánypártokkal, a magyar–magyar viszony klasszisokkal való jobbá tételét ígérem.

– A női küldöttek voksait minden-esetre máris a magáénak tudhatja, elvégre a szövetség testületeiben most is minimum 15 százalékos képviseletet biztosítana számukra. Nem érzi szélmalomharcnak ezt a pozitív diszkriminációt, amikor a szebbik nem képviselői nemigen tolonganak a politikai tisztségekért?
– A nőknek az RMDSZ-ben a legkisebb az arányuk a megyei és központi vezetésben. Semmilyen téren nem tartom szélmalomharcnak az esélyegyenlőség megteremtését. Pozitív diszkriminációra majd akkor nem lesz szükség, ha a nők aránya eléri a politikai életben a számarányukat megközelítő arányt. Higgye el, ettől nagyon távol állunk. Nagyon sok nőnek van véleménye, jobbító szándéka, politikai ambíciója, azonban az esetek többségében üvegplafonba ütköznek, háttérbe szorulnak.

– Most is szóvá tette a szervezeten belüli demokráciadeficitet, amit azonban kollégái rendre visszautasítanak, mondván: ne oktassa ki őket demokráciából. Mit tart antidemokratikusnak az RMDSZ működésében?
– Jelenleg felülről irányított, utasításos rendszer az RMDSZ. Hosszú ideje nyolc-tíz ember határozza meg az RMDSZ politikáját. Növelni kell ezt a számot, mindenekelőtt a megyei és önkormányzati vezetők bevonásával. A demokráciadeficitet tükrözi az a tény is, hogy az SZKT-n nincsenek viták, az vált fő szerepévé, hogy a csúcsvezetés döntéseit legitimálja. A bázis, a tevékeny tagok véleménye nem érvényesül.

– Előnynek vagy hátránynak tartja markáns liberális politikai beállítottságát olyan körülmények között, amikor az erdélyi magyarok többsége konzervatívnak mondható?
– Induljunk ki abból, hogy mára Nyugat-Európa összes országa liberális demokráciává vált. Mind a liberalizmus, mind a konzervativizmus rendkívül gazdag eszmerendszer, számos válfaja van. Mindkettő mást jelent az Egyesült Államokban, mást Kanadában, megint mást Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban vagy Magyarországon. Mást jelent kisebbségi helyzetben, és mást jelent többségi helyzetben. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért meggyőződésem, hogy az RMDSZ elnöke nem engedheti meg magának, hogy ideológiailag elköteleződjék. Az eddigi elnökök sem tették, én sem fogom. A szövetség szintjén ügyekben gondolkodjunk, ne ideológiákban!

– Mások – és most ismét egy területi elnököt parafrazálok – víg kedélyű, laza fickónak tartják, aki azonban szerintük a kis szervezeteket „elnyomó”, regionalizált szövetséget akar. Miként gyúrná át az RMDSZ struktúráját, hogyan működne a döntés-előkészítés és a határozatok meghozatala az Ön irányítása alatt?
– Örülök, hogy víg kedélyűnek és barátságosnak tartanak, akkor lennék szomorú, ha nem így volna. Aki ismer, éppen ezért nem gondolhatja komolyan, hogy bárkit is elnyomnék. Barátságos, befogadó, igazságos és méltányos RMDSZ-t szeretnék. Mindig segítettem a nehéz helyzetben lévőket, az RMDSZ elnökeként is ezt fogom tenni, nem beszélve arról, hogy kolozsváriként átérzem a kisebbségi helyzet szülte sajátos problémákat. A regionalizált szövetség azonban éppen hogy segíti a kisebb szervezeteket, hiszen sajátos érdekeik érvényesítéséért öszszefoghatnak. Megfelelő képviseletet ígérek a kisebb szervezeteknek, sőt a platformoknak is. Amire nincs szükség, az a politikai alelnöki tisztség, és semmi sem indokolja az elnök és az állandó tanács közé újabb testület beiktatását.

– A területi önrendelkezés és a személyi elvű autonómia megteremtését egyaránt jogos igénynek tartja. Ismerve a bukaresti hatóságok elutasító álláspontját, miként látja kivitelezhetőnek a magyar közösség eme jogainak kivívását? Kisebbségi tanácsosként számos bírálat illeti Traian Băsescu autonómiaellenes megnyilatkozásai miatt.
– Bár a személyi elvű autonómia kérdésében van ellenállás, ha az elkövetkező időszakban megfelelő keménységgel állunk ki, el lehet fogadtatni a kisebbségi törvényt, amelynek van egy kulturális autonómiáról szóló fejezete is. Ami a területi autonómiát illeti, el kell mondanom, hogy 1993-ban, amikor az ellenállás sokkal nagyobb volt, én szerveztem az első autonómiakonferenciát, majd később, a román parlament épületében is szerveztem egy autonómiakonferenciát, amelyen nemcsak az autonómiát célul kitűző többi magyar szervezet vett részt, de román politikusok is elfogadták a meghívást. Akkor is azt mondtam, hogy fontos a dialógus, ezt mondom ma is. Elnökként is ezt fogom mondani. Az államfő valóban tett olyan kijelentést, hogy nem támogatja a területi autonómiát. Szerintem Crin Antonescu és Victor Ponta is hasonlóképpen vélekedik. Az államelnök megnyilatkozásaiban szuverén, elhiheti, nem én tanácsoltam neki, hogy így nyilatkozzék. Azonban sokan észrevették, hogy a román elnökök közül elsőként Băsescu idézte a Gyulafehérvári Nyilatkozat azon pontját, hogy Erdély népeinek joguk van saját nyelvükön, saját kebelükből választott emberek vezetésével megszervezni az oktatást, közigazgatást, bíráskodást.

– Nem bezárkózó, hanem befogadó ernyőszervezetté kívánja formálni az RMDSZ-t. Függetlenül attól, ki lesz a szövetség új vezetője, miként valósítható meg ez a cél, amikor a láthatáron van a harmadik erdélyi magyar politikai alakulat megalapítása, másrészt az elmúlt két évtizedben szavazók százezrei pártoltak el az RMDSZ-től? Milyen stratégiát javasol a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokra tekintettel – javasolná-e például a Tőkés Lászlóval való megegyezést?
– Nyíltan bíráltam a másként gondolkodók kiszorítását. A szatmári kongresszuson nyilvánosan elmondtam, hogy helytelennek tartom a tiszteletbeli elnöki címet megvonni Tőkéstől. Nemcsak a politikusokra gondolok, amikor a szövetség nyitottságát hangsúlyozom, hanem a választókra is. A lemorzsolódott, elbizonytalanodott, csalódott szavazók bizalmát is vissza kívánom szerezni. Meg kell egyezni az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel, nem tartom helyes döntésnek egy harmadik magyar párt indulását a választásokon. Remélem, bölcs döntés fog születni ebben a kérdésben, és senki sem sodorja veszélybe a parlamenti jelenlétünket.

– A magyar–magyar kapcsolatok terén nem titok, hogy az RMDSZ-nek meglehetősen hűvös a viszonya a Fidesszel. RMDSZ-elnökként mit kérne, illetve mit ajánlana Orbán Viktor pártelnök-kormányfőnek a hatékony együttműködés érdekében?
–Megengedhetetlen, hogy az RMDSZ-nek hűvös legyen a viszonya a magyarországi kormánnyal. Feltétlenül több empátiát jelenítenék meg a Kárpát-medencei közös ügyeket érintően, mint azt eddig az RMDSZ vezetői tették. Azt kérném – és egyben ajánlanám – Orbán Viktor pártelnök-kormányfőtől, hogy az eddiginél szorosabban működjünk együtt, mindenekelőtt az oktatási, kulturális, szociális kérdésekben.

– A román politikai élet jelenlegi konstellációja szerint úgy tűnik, a frissen alakult balliberális pártszövetség 2012-ben lecseréli a Demokrata Pártra épülő jobbközép koalíciót. Ha ez megtörténik, átterelné az RMDSZ-t a szociáldemokraták és a liberálisok oldalára, vagy vállalná az ellenzéki szerepet?
– Nem tartom feladatomnak az RMDSZ „terelését” bizonyos irányba. Én csak annyit mondok, hogy ne minden áron vállaljuk a kormánytagságot. Fő célunk a minél meghatározóbb parlamenti jelenlét kell hogy legyen, ez felülírja a kormányzati szerepvállalást. Ha a választóink érdekét az szolgálja a legjobban, hogy ellenzékbe vonuljunk, tegyük meg. A parlamenti jelenlét elsősorban választóink bizalmán múlik.