Csuzi István: „a mindenhez értő politikus semmihez sem ért”

– Önt leginkább közéleti, nem pedig politikai tevékenységéről ismerjük. Miért döntött úgy, hogy felvállalja a szenátorjelöltséget?

– Valóban inkább technokratának tartom magam továbbra is. Úgy gondolom, hogy szakmai tevékenységem jó névjegy. Ha csak a legutóbbi négy évben kifejtett munkámat nézzük, már az is elég beszédes. A nagyváradi tömegközlekedés reformja fontos tényezője a város átalakulásának. Ám egy közéleti személyiségnek nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak – nem biztos, hogy az a döntés, hogy politikai színtéren is megméretkezzek, feltétlenül megfelelt az én akaratomnak, de megtiszteltetésként kell értelmeznem, hogy a közösség felkért erre a szerepre. Ha a nagyváradiak azt szeretnék, hogy tevékenységemet a szenátusban folytassam, én ott is tudásom legjavát nyújtom majd, és megpróbálok megfelelni a Dâmboviţa-parti iszapbirkózás követelményeinek.

– Mit tudna egy technokrata a szenátus munkájához hozzátenni?

– Ha törvényhozói pozícióba kerülök, annak tudatában, hogy 6-7 százalékos jelenléttel nem lehet változtatni a törvényhozás menetén, de kezdeményezni igen, élni fogok a lehetőséggel, hogy a tömegközlekedésben érvényben lévő jogszabályokat kijavíttassam. Az egyik példa erre, hogy a megyei jogú városok peremvidékén, a szomszéd faluig közlekedő járatok a vonatkozó szabályozás szerint már megyeinek számítanak, és elindításukhoz külön bukaresti engedély kell.

Sokkal egyszerűbb lenne helyi és megyei önkormányzati döntés alapján egy létező helyi járat meghosszabbításaként létrehozni ezeket a vonalakat. Az sem normális, hogy a Váradon jegy nélkül utazók jegyzőkönyvét a lakhelyükre postázzuk, ők pedig helyben fizetik ki a bírságot, és a bevétel az ottani vállalatot erősíti. Úgy érzem, hogy a bukaresti törvényhozásba nem kifejezetten szakemberek jutottak be, és a mindenhez értő politikus lehet, hogy sokszor semmihez nem ért.

– A közszállítás gondjain kívül milyen ügyeket szeretne képviselni?

– Az egyik legfontosabb kérdés a következőkben a regionalizáció. Nem mindegy egy nagyváradi számára, hogy a továbbiakban Kolozsvár árnyékában él majd, vagy egy többlépcsős rendszerben Bihar megye is megmarad akár úgy is, hogy egy nagyobb entitás jön létre fölötte. Fontos, hogy minél több magyar jusson be a törvényhozásba, ha lehet, akár kormányzó tényezővé is váljon az RMDSZ, hogy jobban hallassa a szavát. Ez akár a gazdasági válságból való kilábalást is elősegítheti.

– Mi lehet az eredménye az ön körzetében kialakuló magyar–magyar párharcnak, figyelembe véve, hogy sem önt, sem Zatykó Gyulát nem konfliktusos, hanem kifejezetten integratív személyiségnek ismerjük?

– Őszintén nem örülök a magyar–magyar párharcnak. A helyhatósági választás esetében azt mondták, hogy olyan helyeken, ahol ez nem veszélyezteti a magyar képviselet megmaradását, meg lehet méretkezni, de hiú ábránd azt hinni, hogy a parlamentbe két magyar párt be fog jutni. Én nem jóslásoknak, hanem valószínűség-számításoknak hiszek, márpedig ennek a valószínűsége igen csekély, a nullához közelít. Innentől kezdve a választók bölcsességén múlik, hogy kire adják a voksukat.

A kampány pedig szerintem nem egy hónapig tart, hanem négy évig. Egy, az utolsó pillanatban létrejövő párbeszéd csak tessék-lássék dolog lett volna. Az erdélyi magyar közösségen belüli párbeszéd valóban hiányzik, de azt gondolom, hogy az integratív szerep az elkövetkező időszakban igenis előtérbe fog kerülni, és megtörténhet az a várva várt csoda, hogy végül az erdélyi magyarok mégiscsak szót tudnak érteni egymással.