Csomortányi István: „mi ki merjük mondani: föderalizálni kell az országot”

– Miért döntött úgy, hogy a helyi szinten évek óta kifejtett civil és politikai tevékenység után most parlamenti szerepet vállalna?

– Az az egyszerű ok vezérelt, hogy azon, ahogyan minket képviselnek az ország törvényhozásában, gyökeresen és azonnal változtatni kell. Eltelt 23 év a rendszerváltás óta, és szüleink akkori álmaiból nagyon kevés valósult meg. Sok mindenről beszélhetünk ebben az országban, de jólétről bizonyosan nem. Az a nagy sorskérdés, ami a nyolcvanas évek derekán foglalkoztatta a szüleink generációját – itthon maradni, de szegénységben és kínlódva, vagy külföldön boldogulni a tehetségük, munkájuk és tudásuk alapján, és jólétben élni – mostanra újrateremtődött. Az elmúlt húsz év politikai „elitje” újrateremtette ezt a dilemmát számunkra. A fiatalság óriási tömegekben vándorol el.

– Melyek választókörzetének azon problémái, amelyeket meglátása szerint jól vagy jobban lehet a fővárosban képviselni, mint helyi, illetve megyei szinten?

– Az én körzetem Bihar megye központi részén fekszik, Nagyvárad tőszomszédságában, és ez a megyének egy fejlettebb területe. Tudvalevő, hogy Bihar megye a Bukarestbe befizetett adólejeinek csupán 65 százalékát kapja vissza, és mindezt úgy, hogy a bihari nagy cégek egyenesen Bukarestben adóznak – a valódi helyzet tehát ennél sokkal rosszabb. Ezzel párhuzamosan az átlagbérek tekintetében idén az utolsó öt között szerepelünk. Innen egyértelmű, miért ilyen nagy az elvándorlás. Szép feladata lesz a következő évtizednek, hogy azt a folyamatot, amely a gyakorlatban az ország teljes föderalizálásához vezet majd, végigvigyük. Mi azt képviseljük, hogy a régiókat ne mesterséges határok mentén jelöljék ki, hanem a régi történelmi-kulturális-földrajzi egységek mentén. Mi ki merjük mondani, hogy föderalizálni kell az országot, és azt, amiről a teljes romániai politikai paletta mélységesen hallgat, hogy a korrupció felszámolása sarkalatos kérdés.

– Az utóbbi években néhány, jellemzően magyar vonatkozású problémával is foglalkozott, mint például az anyanyelvhasználat ügye. Ezekért az ügyekért mit tudna tenni, ha a parlamentbe jut?

– Az ifjúsági szervezetben valóban igen sokat foglalkoztunk a magyarnyelv-használat ügyével itt, Biharban. Azzal is tabukat döntögetünk, hogy kimondjuk: eljött az ideje, hogy a magyarlakta, majdan föderatív egységekben a magyar is hivatalos nyelv legyen. Az összes kérdés gyökerénél ez a területi-közigazgatási átszervezés áll.

– Az EMNP, amennyiben bejut a törvényhozásba, milyen szerepet tervez vállalni? Egy független, saját hanggal rendelkező kis frakciót szeretnének, vagy akár tárgyalnának az RMDSZ-szel, illetve más pártokkal?

– Mi mindenkivel hajlandóak vagyunk tárgyalni, aki Erdély és Bihar megye érdekeit képviseli, függetlenül attól, hogy román vagy magyar pártból való az illető. A néppárt és az RMDSZ kapcsolata a törvényhozáson belül külön történet. Az alapszabály itt az, hogy magyarnak a magyarral meg kell egyeznie Nem létezik, hogy két magyar ember nem tud egymással leülni és közös nevezőre jutni. Az RMDSZ-nek tudomásul kell vennie, hogy már nincs egyedül az erdélyi magyar politikai színtéren, és hogy pont az ő mulasztásaik okozták, hogy a néppárt egyáltalán létrejött és fejlődik.

Meg kell teremteni a magyar nemzeti minimumot, tehát meg kell találni azokat a kérdéseket, amiket tűzön-vízen át képviselünk: nyelvhasználat, autonómia – ez utóbbi például mindig csak választásokkor jön elő a másik oldalon –, önálló, államilag finanszírozott magyar egyetem, Verespatak. Ha ezekben nem jutunk közös nevezőre, akkor válik kérdőjelessé az együttműködés.