Eredményes volt a civilek harca a tekei gőzösért, helyben marad a patinás szerelvény

a vasúttárságnak pedig még lenne mit kiállítania, hiszen korábban már amúgy is elszállította a gőzös másik két társát.

Vakvágányon a kétvagonos turistavonat

Az egyesület néhány évvel ezelőtt vette ügykezelésbe a Marosvásárhely és a Beszterce-Naszód megyei Szászlekence közötti, eredeti rendeltetése szerint több mint húsz éve nem használt vasutat, pontosabban azt, ami még maradt belőle. Merthogy az előző bérlő, a számos kétes üzleti ügyeiről elhíresült Cristian Mihail Răspopa ténykedése a sínpárok felszámolására korlátozódott. Azzal az ürüggyel, hogy „ne lopják el a cigányok”, az ő cége szedte fel és szállította el a vágányokat Marosvásárhely és Rücs, illetve Teke és Szászlekence között.

A Mocăniţa Transilvaniei a megmaradt kis szakasz festőibb részén, Teke és Komlód között próbál lendíteni a turizmuson, azonban csaknem ezerötszáz talpfát kellene kicserélnie a biztonságos közlekedés érdekében a mintegy 13 kilométeren.

– vázolta a helyzetet Cristian Moldovan.

Az egyesületi elnök a Krónikának elmesélte, hogy évekkel ezelőtt, amikor utoljára vonatoztak kirándulók a Mezőség festői tájain, a vagonok néhányszor letértek a sínekről. „Érdekes kaland az utasoknak, amikor öten a vagon egyik oldalát, öten a másikat emelik, és így visszakerül a sínpárra. De amikor ezt egy kirándulás alkalmával ötször-hatszor is meg kell ismételni, már nem is olyan vicces” – látta be Moldovan, aki nem szeretné, ha a mezőségi kisvonat is arról híresülne el, mint a máramarosi vagy a mócvidéki, amely az idén többször is kisiklott. Ezért inkább a három széksoros, saját barkácsolású drezinájukra összpontosítanak, amelynek nemrég közadakozásokból egy mozdonyraktárat építettek.

Tervben van egy vasúttörténeti múzeum berendezése is az időközben magánosított tekei állomásépület alsó szintjén. Remélik, hogy a tulajdonosban, Vékony Sándor bácsiban – Teke egykori forgalmistájában és egyben a kisvasút egyik szerelmesében – partnerre találnak. Mint mondják, ha az öreg nem vásárolta volna meg az állomás épületét, az már rég romokban heverne. Az egyesületi tagok egy második motoros hajtányt is összeraknának, és

Abban reménykednek, hogy a csőd szélére sodródott SFT előbb-utóbb áruba bocsátja a 764.053-as számú, némi javításra szoruló gőzmozdonyát, és akkor végérvényesen megmenthetik a hetvenéves ipari csodát.

Nincs pályázási lehetőség

Kérdésünkre, hogy civil szervezetként van-e pályázási lehetőségük a talpfák kicserélésére, Moldovan nemmel válaszolt. Elmondta, egyelőre egyetlen kiírást sem találtak, azonban a leköszönt turisztikai miniszterrel való legutóbbi találkozásuk némi reménnyel kecsegtet. A tárcavezető az ország valamennyi, idegenforgalmi céllal üzemelő kisvasút-tulajdonosnak pályafelújítási támogatást ígért. A miniszter az önkormányzatok részvételéhez kötötte az anyagi segítséget: annyit kért, hogy a polgármesteri hivatalok telekeltessék a saját nevükre a településükön áthaladó vasút alatti földsávot. A Mocăniţa elnöke szerint ez egyszerű követelménynek tűnik, azonban korántsem az, jelentős bürokráciával jár. Ugyanakkor sem a telekkönyvezés, sem az anyagi támogatás nem oldaná meg a mezőségi kisvasút kérdését. „Máramarosban, Bukovinában, Szováta környékén, az Erdélyi-érchegységben ideiglenes engedéllyel működnek a turistavonatok. Ám ilyet már nem adnak, így nekünk az országos személy-, illetve teherszállítási feltételeknek kellene eleget tennünk, ami lehetetlen” – mondta Cristian Moldovan. Szerinte ideje lenne, hogy az illetékes szervek is ráébredjenek, mekkora idegenforgalmi lehetőséget rejtenek magukban a 90-es évek második felében felszámolt keskeny nyomtávú vasutak.