A végtelen erdő csendjében. Hadifogoly-temető Lavassaare mellett
Fotó: Benkő Levente
Az egykor a Szovjetunióhoz tartozó Baltikumban tett utazást az a történészcsapat, amelynek tagjaként a kolozsvári Papp Annamária és Benkő Levente is felkereste az egykori lágereket, ahol magyarok is raboskodtak a második világháborút követően. Az emlékútról, kutatómunkáról Papp Annamária beszélt a Krónikának.
2022. október 08., 09:092022. október 08., 09:09
Anyaországi, kárpátaljai és erdélyi kutatókból álló csapat vett részt szeptemberben a baltikumi utazáson, amelynek célja az volt, hogy felkeressék a Lett- és Észtország területén működtettet egykori lágereket, ahol több kis nép szenvedett, s ahol magyarok is raboskodtak. A kutatók csapatának tagja volt Papp Annamária kolozsvári történész és férje, Benkő Levente történész, lapunk volt munkatársa.
Az emlékutat a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetisége Köre, vagy közismerten Pécsi Német Kör szervezte. Papp Annamária a Krónika megkeresésére elmondta, nem ez volt az első alkalom, hogy a Matkovits-Kretz Eleonóra által vezetett Pécsi Német Kör a mostanihoz hasonló kutató-, illetve zarándokutat szervezett:
Ezekben a lágerekben a második világháború után a németeken kívül – a legfrissebb becslések szerint – több mint egymillió magyart tartottak fogva.
Kőbe vésett lustra. A valgai fogolytemetőben magyarok is nyugszanak
Fotó: Benkő Levente
„Nem csak katonák kerültek szögesdrótok mögé, hanem nagyszámú polgári lakost, köztük idősebb férfiakat, nőket és gyermekeket is elhurcoltak kényszermunkatáborokba, ahol rengetegen elpusztultak a nehéz életkörülmények miatt. Ezúttal az irány a Baltikum volt a Riga–Valga–Tartu–Tallin–Parnu–Riga-útvonalon, hiszen Litvánia, Lettország és Észtország területén tucatnyi fogolytábor működött; Litvániába most nem jutottunk el” – fejtette ki az újságíróként is tevékenykedő Papp Annamária.
Hozzátette, ezek az országok mindkét totalitárius diktatúra szörnyűségeit vastagon megtapasztalhatták, az 1939-es Ribbentrop–Molotov-paktum értelmében előbb szovjet megszállás alá kerültek, majd miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, 1941 nyarán a nácik foglalták el ezeket a területeket. 1944-től ismét a szovjet, kommunista megszállás következett, amely alól a kilencvenes évek elején szabadultak fel.
„A kutatóút szakmai irányítója, akárcsak korábban, az orosz és ukrán nyelvet kiválóan beszélő Dupka György kárpátaljai történész, író volt. A tényfeltáró programban nyolcan vettünk részt, négyen Magyarországról, két-két személy Kárpátaljáról, valamint Erdélyből, mind a GULÁG–GUPVI-kutatók Nemzetközi Társaságának a tagjai” – ismertette a történész.
Sokan még mindig keresik eltűnt hozzátartozójuk nyomát, elvinnének legalább egy szál virágot a feltételezett sírjukra. „Ha feltáró munkánk által egyetlen embernek is segíthetünk, már az is nagy elégtételt jelent számunkra” – állapította meg a történész.
A felkeresett településeken és környékükön a baltikumi kényszermunkára elhurcolt civilek, hadifoglyok tragikus sorsával foglalkoztak, hiteles adatközlőkkel találkoztak a kutatók. Papp Annamária Benkő Leventével együtt több évtizede kutatja a második világháború idején elhurcoltak sorsának, emlékezetük utóéletének témáját.
„Baltikumi tényfeltáró utazásunk során alapvetően többnyire ugyanazok az érzések fogalmazódtak meg bennünk, mint korábban, de jóval hangsúlyosabban. Sokszor elképzeltük magunkban, milyen jó lenne eljutni azokra a helyekre, amelyekről a túlélők meséltek nekünk az interjúkban, és ahol a felmenők raboskodtak vagy nyugszanak: a helyszínen kutatni, adatokat gyűjteni, s persze emlékezni” – ecsetelte a történész.
Úgy fogalmazott, soha nem gondolták volna, hogy ez valaha valóra válhat, ezért mindkettőjük számára nagy kihívást és tapasztalatot jelentett a mostani baltikumi kutatóút.
Fotó: Benkő Levente
„Köszönjük, hogy ott lehettünk, különös érzés volt a helyszínen látni, érezni, megtapasztalni a történelmet. Mindaz, amit a túlélők a beszélgetések alkalmával elmondtak, illetve kiolvastunk a különböző levéltári forrásokból, iratokból, most tapinthatóvá vált.
– ecsetelte a történész. Hozzátette, ismételten meggyőződtek arról, hogy a terepen végzett kutatómunka ugyanolyan fontos egy adott történelmi kor megismerése szempontjából, mint az egyéb források, ezek mind együtt segítenek hozzá a minél teljesebb kép kialakításához.
Kérdésünkre, hogy mi körvonalazódott számukra az emlékút alatt az elhurcolt magyar hadifoglyokról, Papp Annamária azt válaszolta: elsősorban az, hogy mennyi mindenről nincs még tudomásuk.
„Ugyan rendelkezésünkre állnak névsorok, de ezek nagyon hiányosak, és valószínűleg sokkal, de sokkal több lehet az áldozat. Az eddigi ismereteink szerint 22 főtábor létezett a három ország területén, több mint ötezer magyar fogoly nevét sikerült azonosítani, akik ezekben raboskodtak, de hányan és hányan lehetnek még, akik valamelyik tömegsírban nyugszanak, és hozzátartozóiknak fogalmuk sincs arról, hogy hol. Belegondolni is szörnyű!” – fejtette ki a történész.
A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor Észtországból visszafelé jövet útba ejtették Lavassaare települést, amelynek környékén két láger is létezett.
„A lábszárközépig érő, vastag tőzeg- és moharétegen lépkedve, a végeláthatatlan északi nyír- és fenyőerdő mélyén sikerült rábukkanunk az 50x30 méteres téglalap alakú sírkertre. Nem hittünk a szemünknek, amikor megláttuk az itt található tömegsírokon a német hadisírgondozó szervezet által olyan harminc éve elhelyezett, közel háromméteres fémkeresztet, ettől egy kicsit távolabb, jobbról és balról pedig három-három kisebb keresztet. Elhelyeztünk egy kis, erdei virágokból helyezett csokrot, elmondtuk a Miatyánkot” – mondta el a történész.
Fotó: Benkő Levente
Papp Annamária kérdésünkre beszélt azokról az általuk bejárt helyszínekről, amelyekről az utókornak semmiképpen sem szabad elfeledkeznie.
„Több mint ezer kilométert tettünk meg kisbusszal. A teljesség igénye nélkül megemlíteném a Rigától körülbelül 30 kilométerre lévő Salaspils városkához tartozó Salaspils Mermorial Parkot, ahol a náci megszálláskor a németek létesítettek megsemmisítő tábort, majd ugyanezen a helyen a szovjetek hoztak létre hasonló lágert. Ugyanakkor, aki Rigában jár, nem hagyhatja ki Lettország megszállásának a múzeumát, amely mindkét totalitárius rendszer által elkövetett gaztettekről próbál hiteles képet nyújtani” – mondta a történész.
Kiemelte a lett–észt határ mentén található Valga hazafias nevelés és állandó múzeumát, amelynek területén még látható az egykori rabkórház épülete, de felkeresték a barakktábor helyét is, és ennek közelében a sírkertet. Tartuban szintén megtalálták az egykori láger temetőjében kialakított sírhelyet.
Tallinnban a volt láger és rabtemető helyén hatalmas új épületeket találtunk. Itt viszont érdemes megtekinteni a Patarei erődbörtön-múzeumot, amely hátborzongatóan tárja fel az itt raboskodók szomorú sorsát. A szovjet megszállás alatt ez NKVD/KGB-börtön volt, s miután az 1990-es évek derekán a szovjetek innen kivonultak, az idő mintha megállt volna. Az embert kirázza a hideg, amikor végigjárja a cellákat” – fogalmazott a történész.
Mint sorolta, tanulságos a szintén tallinni Vabamu Megszállás és Szabadság Múzeuma. Arra is kitért, hogy a Tartui Egyetem finnugor tanszékén magyar, illetve magyarul anyanyelvi szinten beszélő német és komi tanárokkal folytattak eszmecserét, és mindkét országban sikerült találkozniuk a helyi magyar diplomáciai testületek, civil szervezetek, magyar intézetek képviselőivel, elvitték a témában írt könyveiket, beszámoltak kutatásaikról.
Közös emlékek. Észt és magyar kutatók együtt hajtottak fejet az észtországi Valga német és magyar hadifogoly-temetőjében
Fotó: Benkő Levente
Papp Annamáriát arról is faggattuk, hogy mi az, ami a ma emberének eszébe jut a második világháborúhoz köthető helyszínek bejárásakor a most zajló orosz–ukrán háború fényében. Szerinte mindenekelőtt az, hogy a háború az egyik legszörnyűbb dolog, ami történhet, amit az ember embertársával szemben elkövethet.
„Semmi, de semmi jó nincs benne. Csak halál, szenvedés, könny, rettegés, félelem. Olyan mély sebeket ejt, amelyek valójában soha nem gyógyulnak be. Az idő enyhíti, tompítja ugyan valamelyest a fájdalmat, de ez nemzedékeken keresztül átível, és ott marad a kollektív tudatban” – fogalmazott a történész.
Kérdésünkre arról is beszélt, melyek a soron következő lépései a kutatásnak. „A Baltikumban fellelhető magyar vonatkozású hadisírokhoz és temetkezési helyekhez is kötődő kutatás még csak most kezdődött el. Elsősorban a talált adatokat kellene rendszerezni, összesíteni, majd ennek függvényében továbblépni a kutatással, bővíteni az ismereteket, közzétenni ezeket. Jó lenne eljutni még Litvániába, a Moldovai Köztársaságba és Fehéroroszországba, és az ottani történelmi helyszíneket is feltérképezni. Bízunk benne, hogy sikerülni fog” – jelentette ki a történész.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Több, a forgalomban veszélyes manővereket végrehajtó autóról készült felvétel jelent meg az interneten, a rendőrök pedig megállapították, hogy a képsorokat Kolozs megyében rögzítették.
Az Országos Sóipari Társaság (Salrom) a parajdi sóbányánál történt katasztrófa ügyében két olyan személyt küldött a képviselőház környezetvédelmi bizottságának korábbi meghallgatására, akik a hódokra hárították a felelősséget.
Nem volt elegáns kijelentés Ilie Bolojan kormányfő tiszteletbeli tanácsosa részéről, hogy azt kérte Magyar Pétertől, vizsgálja ki a Romániába érkezett magyar kormánypénzeket is – jelentette ki pénteken Csoma Botond.
Több személyt vett őrizetbe a rendőrség Brassó megyében rablás gyanúja miatt. A huszonéves elkövetők azt követően buktak le, hogy a bűncselekmény során az egyikük mellkasi sérülést szenvedett.
Az erdélyi magyar közösség érdeke, hogy az RMDSZ jó kapcsolatot ápoljon a mindenkori magyar kormánnyal – állapította meg pénteki kolozsvári ülésén az RMDSZ csúcsvezetősége.
A Román–Magyar Fórum ma feljelentést nyújtott be az RMDSZ egyes, közméltóságot betöltő tagjai által feltételezhetően elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, a magyar országgyűlési választások folyamatával összefüggésben – tájékoztatott a szervezet.
Bár ugyanolyan márkájú és típusú járművekről van szó, mint amilyeneket tavaly vásárolt az Arad megyei tanács, ezek mintegy 80 ezer euróval kevesebbe kerültek, miután az Európai Ügyészség országszerte vizsgálatot indított túlárazás gyanújával.
Nyomozást indított a Temes megyei rendőrség egy, a közösségi médiában megjelent bejegyzés miatt, amelyben egy férfi azt állítja, hogy pénzt gyűjt a román elnök, Nicușor Dan meggyilkolására, és hozzátette, hogy „minden lej számít”.
Apróbb sikerről számolt be Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát azt követően, hogy kedden csendőri kíséretben végrehajtó foglalta le a rendházat és a templom sekrestyéjét az önkormányzat követelése nyomán.
A Temes Megyei Törvényszék felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Ilie Cheșát, Arad volt alpolgármesterét, miután a PSD-s politikus elismerte felelősségét az Európai Ügyészség által indított, uniós forrásokkal kapcsolatos csalási ügyben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!