Borbély párbeszédet szeretne

Borbély László, az RMDSZ polgármesterjelöltje azonban tiszteletét tette a Magyar Polgári Párt és a történelmi egyházak által szervezett ünnepségen is. Itt azonban Borbélynak Csegzi Sándor alpolgármester és Benedek István tanácsi frakcióvezetõ oldalán „meg kellett szenvednie” politikai elkötelezettsége miatt. A szervezõk kihagyták az RMDSZ-t a köszöntött résztvevõk felsorolásából, és utolsóként engedték megkoszorúzni a forradalmár költõ szobrát. Kali István, az MPP városi alelnöke pedig beszédében kijelentette: nem szabad Bukarestbõl ráerõltetni a polgármesterjelöltet a vásárhelyiekre. „A Magyar Polgári Párt felajánlotta az együttmûködést, kidolgoztunk egy dokumentumot, és egységre szólítottunk minden magyart. Õk elfordultak és bezárkóztak, mert ha demokratának hazudod magad, fáj az igazság” – mondta Kali. Az ünnepély után Borbély László mosolyogva kezet nyújtott a fiatal alelnöknek, és mielõbbi párbeszédre hívta. Mint lapunknak is hangsúlyozta, nem véletlenszerûen jött el az ellenzék rendezvényére, jelenlétét gesztusértékûnek szánta. A Petõfi-szobornál tartott beszédet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is, aki a Martin Luther King által vezetett afro-amerikaiak szabadságharca és a székelység küzdelme között vont párhuzamot.
A Postaréten zajló ünnepségen felszólaló Markó Béla úgy fogalmazott, „nagyon gazdag nemzet a magyar, hiszen az elmúlt százhatvan év történelmi megpróbáltatásai során sokmindent próbáltak elorozni a magyarságtól. Elirigyelték legnagyobb költõnk életét. De mégis megmaradt nekünk. Elvették Aradon tizenhárom tábornokunk életét is, golyóval és kötéllel rabolták el õket az osztrákok, de hiába, mert attól fogva még inkább a miénkek lettek. Aztán megpróbálták ellopni tõlünk itt, a Postaréten a székely vértanúk szívét és lelkét, megölték õket, mégis itt maradtak velünk” – hangoztatta az RMDSZ országos elnöke. Továbbá elmondta, 1990 márciusában éppen amiatt rontottak a magyarokra bottal felfegyverzett tömegek, mert a magyarok visszakérték, amit tõlük elvettek: a magyar nyelvet és a magyar iskolát. „Azóta sem kért ezért bocsánatot senki, és most már Sütõ Andrástól nem is kérhet bocsánatot soha senki, mert immár második éve nincsen velünk, innen is hiányzik, errõl az ünnepségrõl. De akik akkor ott szervezkedtek és uszítottak a sötétben, azóta is sunyítanak, azóta sem derült fény az igazi tettesekre. Elõbb-utóbb kiderül minden, és nekünk nem szabad elfelejteni, ami akkor történt, nekünk tudnunk kell az igazságot. Nem a revans kedvéért, hanem éppen azért, hogy soha ne ismétlõdhessék meg a történelem, hogy utódaink és a románok utódai is tanuljanak abból, ami volt” – szögezte le.
Az összegyûlt tömeg tapssal jutalmazta Cãlin Popescu-Tãriceanu román miniszterelnök üzenetét, és – mindössze néhány füttyszóval megszakítva – fegyelmezetten hallgatta végig Gyurcsány Ferenc magyar kormányfõ a határon túli magyaroknak címzett levelét.
Az idén a legtöbb marosvásárhelyi magyar, félretéve politikai meggyõzõdését, több helyszínen is ünnepelt. Amint a Petõfi szobránál szónokló Ötvös József református esperes is mondta, „a marosvásárhelyi magyar ember március 15-én a Bernády tér, Székely Vértanúk emlékoszlopa és Petõfi-szobor háromszögében zarándokúttal rója le háláját a szabadságharc élõ emlékének, mert amíg emlékezünk, élünk”.