Böjte Csaba összefogásra buzdította a csíksomlyói zarándokokat

Szombaton ugyan már a hajnali óráktól kezdve rövid megszakításokkal esett az eső, a hagyományoknak megfelelően zarándokok százezrei indultak el a csíksomlyói kegytemplomtól a Kissomlyó és Nagysomlyó hegye közötti hágó felé.

A papság alkotta úgynevezett kordon a szentmise kezdete előtt két órával indult el a kegytemplomtól, ennek a búcsújárás rendjében megkülönböztetett szerepe van. A kordon az a mozgó kötélkeret, amelyet a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium népviseletbe öltözött diákjai visznek tanáraik felügyelete mellett. Arra hivatott, hogy biztonságos védelmet nyújtson a tradicionális egyházi jelvények hordozóinak és a papságnak.

Hagyományosan elöl népviseletbe öltözött fiú viszi a Kisbazilika-jelvényt, mögötte két pár székely ruhás fiú és lány halad, utánuk a Labarum (a nép által labóriumnak nevezett győzelmi jelkép), amelyet az említett gimnázium két végzős növendéke visz. A kegytemplom felé vezető úton idén kevesebb árus volt látható, a szervezők ugyanis csak kézműves mestereknek és élelmiszerárusoknak adtak engedélyt. A búcsún összesen 318 csendőr felügyelte a rendet, akiket 245 rendőr és négy, készenlétben álló tűzoltócsapat egészített ki.

A mise kezdetén Orbán Szabolcs erdélyi ferences tartományfőnök, José Rodríguez Carballo, a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója és Francisco Javier Lozano bukaresti apostoli nuncius köszöntötte a zarándokokat, utóbbi Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel együtt celebrálta a misét.

Nem elkeseredni, imádkozni kell!

Böjte Csaba szentbeszédében elmondta, hogy az igazi keresztény a nehézségek közepette nem elkeseredik, hanem imádkozik. Jézus alakját idézte fel, aki új világot teremtett az emberek számára annak ellenére, hogy az ő korában is számos nehézséggel kellett megküzdenie. Az ember gyenge és kicsi, de Isten kitartó szeretete vigasztalja őt – hangoztatta Böjte Csaba. A továbbiakban Szent István példájával élt, aki nem azon siránkozott, hogy milyen sok a pogány ember, hanem hatalmas életerővel, munkával és szeretettel új világot teremtett a Kárpát-medencében.

„Jó lenne, ha mi is a Szent István-i hozzáállással viszonyulnánk saját feladatainkhoz. Van jövő, van remény, bízzunk az élő Istenben” – hangoztatta a szónok. Mint emlékeztetett, a XVIII. században Domokos Kázmér erdélyi ferences szerzetes, a két világháború között pedig Márton Áron püspök is a kitartásról tett bizonyságot. Örömtelinek és óriási dolognak nevezte, hogy a magyarországi magyarok a kettős állampolgárság révén kinyújtják a kezüket a határon túliak felé. Böjte Csaba bejelentette, hogy a csíksomlyói ferencesek a magyarországi árvízkárosultaknak ajánlják fel a szentmise idején kihelyezett perselyekben összegyűlt pénzt.

Emléktáblát avattak Gyimesbükkön

A csíksomlyói búcsún részt vett zarándokok egy része vasárnap Gyimesbükkön ünnepelt, ahol a háborúkban elesett magyar hősök emlékművét avatták fel az egykori ezeréves határon. Az ünnepségen több ezer erdélyi és magyarországi zarándok volt jelen. A rendezvénysorozat délelőtt kezdődött a mintegy 1800 anyaországi zarándokot szállító Székely, valamint Csíksomlyó nevű vonat megérkezésével.
A gyimesbükki kápolnánál szentmisét mutattak be, majd felavatták az emlékművet, amely az egykori határőrségnek a kápolna előtt lévő romjai között található.

A XVIII. századi romok között kereszteket és fekete gránittáblákat helyeztek el. Az emlékhely a két világháborúban elhunyt csaknem ötszáz hősi halott nevét örökíti meg, a névsort kiegészíti az 1848-as, az 1956-os és az 1989-es forradalmak gyimesbükki áldozatainak neve. Az emlékművet a gyimesbükkiek, valamint a Budakeszi Kultúra Alapítvány és adományozók anyagi támogatásával állították fel. Az ünnepségen részt vett Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is.

Becze István, az RMDSZ csíki területi szervezetének ügyvezető elnöke szerint a háborús emlékmű felállítását a gyimesbükki római katolikus egyház, a helyi önkormányzat és fiatalok kezdeményezték, hisz a Gyimesi-szorosban sok ütközet volt az évszázadok során, az itt elesett hősöknek mostanig nem volt emlékművük.