„Legfontosabb, hogy túléljük.” Kilátások a háborús Ukrajnából

Örökre megjegyezzük február 24-et, az orosz hadsereg ukrajnai támadásának dátumát – fogalmazott Pataky István és Rostás Szabolcs újságíróknak kárpátaljai kollégájuk. „Mintha egy katasztrófafilmet néznénk, csak mi vagyunk a történtek elszenvedői. Csütörtökön reggel Kárpátalján is eluralkodott a pánik, a reggeli órákban az emberek megrohamoztak üzleteket, benzinkutakat, próbáltak felkészülni a háborúra” – ecsetelte a drámai történéseket Dunda György.

Az újságíró-lapigazgató szerint, bár a klasszikus háború egyelőre Kárpátalját elkerülte, az ottani magyar közösség máris hatalmas veszteségeket szenvedett el, hiszen sokan igyekeztek elmenekülni az országból, hisz félnek a katonaságba való besorozástól. „Ezt 2014-ben ezt már egyszer átéltük, s ez egy olyan alattomos ütést adhat a közösségünknek, amit nagyon nehéz lesz feldolgozni, hisz a 2014-ösből is alig sikerült felállni” – mutatott rá az újságíró.

Dunda György úgy látja, számukra most a legfontosabb feladat az, hogy „a háborút túl kell élni”. „Rendkívül jól esik a szolidaritás, amit irányunkba tapasztalunk, rengeteg ismerős érdeklődik, telefonálnak, kérdeznek, felajánlanak konkrét segítséget, biztosítanak szállást, ellátást. Ezek nagyon fontos megnyilvánulások, felértékelődnek ezekben a drámai időkben, és jól is esnek” – fejtette ki a lapigazgató. Dunda György kiemelte: nagyon fontos, hogy például a magyar kormány is bejelentette, hogy nemcsak a kárpátaljai magyarok számíthatnak Magyarország segítségére, hanem nemzetiségtől függetlenül bárki, aki Ukrajnából hozzájuk fordul. Érkeznek megkeresések a többi külhoni magyar nemzetrésztől, Erdélyből is, Felvidékről, Délvidékről ők is érdeklődnek, de az is lényeges, hogy „házon belül” is most félretették a nemzetiségi ellentéteket, s összefognak, hogy segítsenek egymáson.

„Ha valami pozitív dolgot ki lehet emelni ebben a szörnyűségben az, hogy hatalmas lelkierőt ad a szolidaritás, a segítségnyújtási szándék, a tolerancia ilyen megnyilvánulása” – állapította meg Dunda György.

A kialakult helyzetet elemezve a sajtós rámutatott: háborúban bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. „A legfontosabb a béke, hogy elhallgassanak a fegyverek, de még nagyon messze van egy diplomáciai rendezés lehetősége. Ami biztató lehet, hogy a második nap már az ukrán hatalom képviselői is a párbeszéd lehetőségét keresték, s a legfrissebb hírek alapján erre Moszkva részéről is fogadókészség mutatkozik, de azért még biztosan idő kell, hogy valóságos párbeszéd kialakuljon. Azt látjuk, hogy Kijev köré egyre nagyobb erővel összpontosulnak az orosz csapatok, s az ukránok is itt készülnek a legjobban, nagyon erős ellenállásra lehet számítani. Hogy mi fog ott történni, lesz-e ott állóháború, és ez a szembenállás vezethet-e oda, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek a felek, nem tudni, de itt már nem csak a donbaszi régió önállóságáról van szó, Putyin világosan jelezte, hogy hatalomváltást szeretne Ukrajnában elérni. Számunkra, Ukrajnában élők számára ez az egész egy kijózanító pofon: nem azt kell nézni, mi van Moszkvában, Brüsszelben, Washingtonban, hanem azokra kell figyelni, akikkel együtt élünk, országként a saját jólétünket, saját jól felfogott érdekeinket kell szem előtt tartani” – fogalmazott Dunda György, hozzátéve: kárpátaljai magyarként ők nagyon is jól tudják, milyen megtámadottnak, kiszolgáltatottnak lenni.

A Krónika Live rendkívüli kiadását a Krónika Facebook-oldalán és a Médiatér Youtube-csatornáján lehet visszanézni.