Ferencz S. Apor képzőművész, a Székelyföldi Grafikai Biennálé kurátora
Fotó: Borbély Fanni
Hetvenegy ország több mint ezer művésze jelentkezett az idei Székelyföldi Grafikai Biennáléra, amelynek kiállításain az erdélyi alkotók munkái ugyanazon szakmai mérce alapján kerülnek a közönség elé, mint a világ távolabbi részeiről érkező grafikák. A kilencedik kiadás központi témája a torzulás, a művek azonban éppúgy szólnak a közös világunkat alakító változásokról, mint az alkotók személyes tapasztalatairól. Ferencz S. Apor képzőművésszel, a biennálé kurátorával a rendezvény nemzetközi tekintélyéről, az erdélyi grafika változó arculatáról és arról beszélgettünk, hogyan találhat közelebb a közönség ehhez a műfajhoz.
2026. október 07., 14:132026. október 07., 14:13
2026. október 07., 14:142026. október 07., 14:14
Mennyire ismerhető fel egy grafikán, hogy alkotója Erdélyben tanult, és mit jelent egy itteni művész számára, ha munkája több ezer pályamű közül kerül be egy nemzetközi kiállításra? A Székelyföldi Grafikai Biennálé az ilyen kérdésekhez is viszonyítási pontot kínál: a helyi művészek alkotásait olyan mezőnyben mutatja meg, amelyben különböző országok, művészeti iskolák és nemzedékek képviselői vannak jelen.
A megnyitókat és kísérőrendezvényeket szeptember 24. és október 2. között szervezték meg Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön: a Csíki Székely Múzeumban szeptember 30-án nyílt meg a biennálé tárlata, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban pedig október 2-ára hirdették meg a kiállításmegnyitót és a díjátadót.
Ferencz S. Apor szerint a biennálé mai szakmai súlya hosszú, összetett folyamat eredménye, amelynek a kezdeti nehézségek ugyanúgy részei voltak, mint a fokozatos építkezés. A rendezvény más, hasonló kezdeményezésekhez hasonlóan átesett a maga „gyerekbetegségein”, idővel azonban megszilárdult az az értékrend, amely azóta is meghatározza a működését. Ennek köszönhetően a szakma egyre komolyabban vette a biennálét, az alkotók körében pedig nőtt az ismertsége és az elismertsége, míg eljutott odáig, hogy a világ hetvenegy országából neveznek rá művészek, akiknek már a végső válogatásba való bekerülés is presztízst jelent.
A kurátor elmondása szerint a héttagú nemzetközi zsűri két szakaszban dolgozik: először az online beküldött teljes anyagból készít előválogatást, amelyből kialakul a kiállítás anyaga, majd az eredetiben beérkezett művek alapján, közös szakmai megbeszélésen választják ki a díjazottakat.
„Minden pályamű egyforma elbírálásban részesül, beleértve a hazai és a külföldi alkotókat egyaránt” – hangsúlyozta Ferencz S. Apor, hozzátéve, hogy itt elsősorban arra a viszonylag szűk hazai alkotói körre gondol, amely a képgrafika valamely sokszorosító eljárásával foglalkozik, és amelynek különösen sokat jelenthet egy ilyen nemzetközi megmérettetés.
Hetvenegy ország több mint ezer művésze jelentkezett az idei Székelyföldi Grafikai Biennáléra
Fotó: Borbély Fanni
Mint rámutatott, több hazai grafikus ismertségéhez és elismertségéhez is hozzájárultak azok a biennálék és triennálék, amelyek közé a székelyföldi rendezvény is tartozik: ezek révén az alkotók egy tágabb szakmai közegben helyezhetik el saját munkásságukat, és az itthoni kiállítások mellett külföldi szakemberek figyelmére is számíthatnak.
A nemzetközi mezőnyben ugyanakkor a művek mögötti tapasztalatok különbségei is láthatóvá válnak, még akkor is, ha az alkotókat sokszor hasonló kérdések foglalkoztatják. Arra a felvetésünkre, hogy az erdélyi művészek milyen sajátos témákat hoznak magukkal, a kurátor elmondta:
Hogy ezekből milyen művek születnek, azt a helyi körülmények, a tapasztalatok értelmezése és a sajátos nemzeti gondolkodásmód is befolyásolhatja, így a különböző kontinensekről érkező művészek ugyanahhoz a kérdéshez eltérő szemlélettel közelíthetnek.
„A felhívás nem egyetlen meghatározott vizuális megoldást vagy tematikus irányt jelölt ki. Éppen ellenkezőleg: olyan nyitott gondolati teret kívánt létrehozni, amelyben a művészek saját tapasztalataikon és saját vizuális nyelvükön keresztül vizsgálhatják a torzulás különböző formáit” – magyarázta Ferencz S. Apor, hozzátéve, hogy az erdélyi alkotók válaszait ugyanúgy alakítja a közvetlenül megélt valóság, mint mindaz, ami a tágabb világban történik.
„A torzítás eszköze a művész kezében kommunikációs stratégia: a valóság szándékos elhajlításán keresztül új perspektívákat nyit, kérdésfelvetésre készteti a nézőt, és provokálja a megszokott értelmezési keretek átgondolását” – fogalmazott a kurátor.
A bemutatott munkák ennek megfelelően az emberi észlelés törékenységétől a személyes és kollektív emlékezeten át az identitásig számos kérdést érintenek, miközben a test és a természet átalakulása, valamint a társadalmi és történelmi tapasztalatok lenyomatai is megjelennek bennük.
A szakmai elismertség mellett az is lényeges kérdés, hogy kik lépnek be ezekre a kiállításokra, és a grafika mennyire tudja megszólítani azokat, akik nem alkotóként vagy művészettörténészként találkoznak vele. Ferencz S. Apor tapasztalata szerint a biennálé népszerűsége a szakmai körökön túl is növekszik, közönsége pedig elsősorban azokból a kultúra iránt érdeklődő látogatókból kerül ki, akik nyitottan viszonyulnak a kortárs vizuális művészetekhez.
„A mai művészet, így a kortárs grafika megértését, befogadását is kell segíteni!”
A Székelyföldi Grafikai Biennálé mára rangos rendezvénnyé vált a szakma számára
Fotó: Borbély Fanni
Ennek egyik fontos terepe a művészeti oktatással fenntartott kapcsolat, hiszen Székelyföldön és a környező megyékben is több közép- és felsőfokú művészeti tanintézet működik, amelyek diákjai rendszeresen, akár szervezett formában, tárlatvezetések kíséretében látogatják a kiállításokat. Az egyetemi hallgatók ráadásul már alkotóként is bekapcsolódhatnak a biennáléba, a verseny bemutatkozási lehetőséget kínál számukra, és közülük többen díjazásban is részesülnek. Ferencz S. Apor elmondta, számos művészeti egyetemmel ápolnak szoros szakmai kapcsolatot, és több intézmény saját díjat is alapított, ezzel is kifejezve a rendezvény és a grafikai szakma iránti elkötelezettségét.
A nemzetközi válogatás mellett az idei kísérőprogram arra is alkalmat teremtett, hogy a közönség az erdélyi grafika több nemzedékének munkáival találkozzon. A kolozsvári művészeti egyetem grafika tanszékének Egy és sokszoros című kiállítása szeptember 30-án nyílt meg a Csíki Székely Múzeumban, egykori és jelenlegi tanárok, hallgatók, valamint Kolozsváron képzett művészek alkotásaival. Az egyetem centenáriumi évéhez kapcsolódó tárlat a grafikaoktatás hagyományaira és a műfaj változásaira egyaránt ráirányította a figyelmet, a rézkarctól és a litográfiától a fametszeten át a szita- és linónyomatokig többféle eljárást bemutatva.
– magyarázta Ferencz S. Apor, aki szerint a kolozsvári felsőfokú grafikaoktatásnak valóban létezett egy karakteres iránya, és ennek nyomai talán ma is felfedezhetők. Ezek a jellegzetességek a kilencvenes évekig még számos frissen végzett grafikus munkáiban megjelentek, az azóta végbement változások azonban alapvetően átalakították azt a közeget, amelyben a fiatal művészek tájékozódnak és dolgoznak.
síkszeredában 28 ország 126 alkotójának munkáiból állt össze a válogatás, Sepsiszentgyörgyön 24 ország 129 művészének 142 alkotása szerepel a kiállítási anyagban.
Fotó: Borbély Fanni
A határok megnyitásával, a szabadabb utazás lehetőségével, majd az internet elterjedésével olyan művészeti szemléletek és törekvések váltak hozzáférhetővé, amelyekhez a korábbi nemzedékek jóval nehezebben kerülhettek közel.
Ferencz S. Apor ezt a változást maga is átélte, és úgy látja, az erdélyi grafika arculatának átalakulásában a tudatos választásoknak és a fokozatosan, természetes módon végbemenő folyamatoknak egyaránt szerepük volt:
„Mivel magam is ennek a korszaknak voltam a megtapasztalója, azt gondolom, hogy ez részben tudatos döntés alapú és részben organikusan alakuló folyamatok eredménye volt” – vallotta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A legkisebb jogsérelmet sem szabad elfogadni vagy átsiklani felette, mert a rossz banalitása veszélybe sodorhatja a közösség szabadságát – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Aradon, az október 6-i megemlékezésen.
Nem kell mindig véráldozatot hozni, de a szabadságért mindig, minden korban meg kell harcolni – fejtette ki október 6. üzenetét Kelemen Hunor kedd délután Aradon, az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc megtorlásának 177. évfordulóján.
Rákóczy Parchetich Hugó, Aradon raboskodó nemzetőr őrnagy és országgyűlési képviselő készítette a rajzokat a fogolytársairól.
A magyar–román határ mentén fekvő Gyulán mond beszédet Magyar Péter miniszterelnök a nemzeti gyásznapon. Eközben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a határ túloldalán, Aradon emlékezik a ’48-as vértanúkra október 6-án.
A Vox Juventutis egyike volt a rendszerváltás utáni első magyar kulturális kezdeményezéseknek, működésének tíz esztendeje alatt Erdély-szerte és Magyarországon is hírnevet szerzett.
A vallás- és szólásszabadság védelmében kiállt Osztie Zoltán magyarországi katolikus pap mellett Tőkés László volt református püspök.
Az elkövetkező két hétben országszerte általában meleg marad az idő, bár lesznek átmeneti lehűlések és helyenként eső, derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) hétfőn közzétett, október 5. és 18. között időszakra vonatkozó előre jelzéséből.
Elhunyt 97 éves korában a kolozsvári Mureșanné Kertész Judit Mirjám egyetemi tanár, aki túlélte a holokauszt erőltetett menetét és a pesti gettót.
Több szurkoló szülő is verekedésbe keveredett a lelátón egy junior bajnokságbeli kézilabdameccsen Temesváron.
Két ember sérült meg szerdán a Hargita megyei Gyergyóalfalu községben, miután az autó, amelyben utaztak, lesodródott az útról – közölte a Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU).
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!