Beszélgetés Ráduly Róberttel, az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltjével

– Annak idején úgy nyilatkozott, hogy legtöbb nyolc évig akar polgármester lenni. Most újabb nyolc évben gondolkodik.

– A hosszú távú gondolkodás vezetői filozófia. Azt szeretném elkerülni, hogy rövid távon kelljen döntéseket hozzunk, hogy csak a népszerűséget hajhásszuk, és odakerüljünk, ahová sok ország és önkormányzat: nyakra-főre hitelbe és egyéb adósságba verjük a várost, és ezáltal a jövő városvezetőit olyan kényszerpályára állítsuk, amely nem a fejlesztésekről, hanem a hitelek törlesztéséről szól. Eddig is a saját tudásom mentén vezettem a várost, akárcsak a csapatom. A mértékletességről szól az a kijelentésünk, hogy 2020-ig tervezünk.

– Melyik eddigi megvalósításra a legbüszkébb?

– Arra, amit az imént említettem, arra, hogy Csíkszereda úgy fejlődik jó ütemben, fenntartható módon, hogy egyetlen lejnyi hitele sincs. Azzal a szójátékkal élnék, hogy a város ma attól hiteles, hogy nincs hitele. Ez egyébként nemcsak az elmúlt nyolc esztendő megvalósítása, hanem benne van elődöm, Csedő Csaba és a korábbi önkormányzatok munkája is, illetve az, amit ők ránk hagytak.

– Elmaradt tennivalók?

– Nem lehet mindent megoldani egy élet alatt, két mandátum pedig csak nyolc esztendő, így nyilvánvaló, hogy vannak olyan malomköveink, amelyekkel nehezen boldogulunk. Ilyen a romakérdés, illetve a mélyszegénységben élők felzárkóztatása. Ezek nemcsak helyi feladatok, de tény, a helyi eszköztárunk kimerült. Továbbá ott van az egész Székelyföldön nehéz hagyaték, a földtörvény alkalmazása. Ezek azok a területek, ahol úgy érzem, a rájuk fordított energia nem hozta meg azt az eredményt, amit más, látványos területeken.

– Eddig nem vitték túlzásba a kampányolást.

– Az emberek döntéseiket nem ígéretek, hanem tapasztalatok alapján hozzák. Az elmúlt évek egyértelműen a munkánkat, illetve a 2004-es választói bizalom helyességét igazolja. Másrészt a kampány sok pénzbe kerül, mi pedig saját zsebünkből finanszíroztuk a kampányunkat. Ezért nagyon meg kellett nézzük, hogy hány plakátot teszünk ki, azokat pedig hova. Amúgy sem szeretek villanyoszlopokon lógni, vagy kerítéseken hányódni. Komoly embernek nem ott a helye. Mi nem ötezer csíkszeredait kérdeztünk meg hanem ötezer kérdésre adtunk választ. Ez hatalmas különbség.

Kozán István