Bákó megye prefektusa törvénytelennek tartja az úzvölgyi katonatemető dormánfalvi vagyonná minősítését

Dormánfalva a katonatemető közvagyonná nyilvánításával indította el a köztudatban magyar katonatemetőként élő sírkert román parcellájának kialakítását, amellyel pattanásig feszült helyzetet teremtett a magyarok és románok között. A kormányt Bákó megyében képviselő, és az önkormányzati határozatok törvényességét felügyelő prefektus arra hivatkozott, hogy a Dormánfalva által közvagyonba vett temető már 2007 óta a Hargita megyei Csíkszentmárton közvagyonában szerepel, és ezt egy 2010-es kormányhatározat is megerősítette. A prefektus azt is megállapította, hogy a temetőt Csíkszentmárton 5000 négyzetméteres területtel tartja számon, Dormánfalva pedig 7979 négyzetméteressel.

„Nincsen a helyszínen pontosan azonosítva a két terület, ezért fennáll annak a lehetősége, hogy ezek a területek egymást átfedik” – áll a prefektusi indoklásban. A dormánfalvi önkormányzat március 29-i ülésén – amint az ülés videofelvételén látszott – a felszólaló helyi képviselők is úgy tudták, hogy Úzvölgyén magyar katonatemető van és az nem tartozik a városhoz, de Constantin Toma polgármester biztosította a tanácsot, hogy sikerült tisztázni a temető hovatartozását, és úgy vélte: a sírkertnek vissza kell adni a nemzetközi jellegét. A prefektus által kifogásolt határozatot korábban Csíkszentmárton önkormányzata is megtámadta a közigazgatási bíróságon. A per első tárgyalását pénteken tartják.

Az erdélyi magyarság április végén szembesült azzal, hogy Dormánfalva önkormányzata önkényesen román parcellát alakított ki az úzvölgyi első világháborús sírkertben, félszáz betonkeresztet és egy emlékművet felállítva benne. Az egykori államhatár mellett fekvő, lakatlan Úzvölgye település közigazgatásilag a 33 kilométerre fekvő Csíkszentmártonhoz tartozik, de Hargita és Bákó megye kataszteri hivatala 2001-ben a település területét a 25 kilométerre fekvő Dormánfalvának juttatta. A Bákó megyei kisváros önkormányzata március 29-i határozatával a város közvagyonába sorolta, április közepén pedig a településre telekkönyveztette a katonai temetőt. A településről 2017-ben költözött el az utolsó lakos.