„A zene gyógyítja a lelket”. Emléktalálkozót tartottak a Vox Juventutis gyerekkórus egykori tagjai

Matekovics Mihály nyugalmazott matematikatanár, Arad megye egykori helyettes főtanfelügyelője a kezdetektől foga bábáskodott a „fiatal hangok” (a Vox Juventutis jelentése latinul) körül, Kiss Anna tanítónővel egyfajta menedzserként egyengették az együttes útját. Ő maga a buszbérléssel, a kiszállások szervezésével foglalatoskodott, míg a mindenki által Babuci tanítónéniként ismert kolléga tűvel, cérnával, tartalékgombokkal, ha kellett vízzel és sebtapasszal biztosította a hátországot, hogy a karvezető csak a kórusművekre és a próbákra koncentrálhasson.

Az emléktárgyakból rendezték be a kiállítást, melynek néhány darabját,

• szórólapokat vagy még csomagolásból ki sem bontott formaruhákat hazavihettek a résztvevők,
• a többi pedig az iskola könyvtárába került, hogy későbbi emlékkiállítások alkalmával felhasználhassák azokat.

A Vox Juventutisból a világot jelentő deszkákra

A Vox Juventutis az egykori aradi 1-es számú általános iskola (egykori zárda) diákkórusa volt, később, amikor az elemi és általános tagozat átköltözött a korábbi Katolikus Gimnázium épületébe, s létrejött a mai Csiky Gergely Főgimnázium (kezdetben Iskolacsoport), annak lett az énekkara.

Fodor-Doba Laura a kórus diákelnöke volt egy időszakban. „Öt évig énekeltem, ötödik osztálytól egészen kilencedik osztályig, és nagy élmény volt” – idézte fel a kérésünkre a szombati találkozón.

Szerinte elsősorban Horváth Tünde személyiségének, kisugárzásának köszönhető, hogy több évtized után is közel százan eljöttek az emlékrendezvényre.

„Mindig nagy szeretettel emlékszem vissza, mindnyájunknak élmény volt ebben a kórusban énekelni, és Tünde nénitől tanulni kottát olvasni. Megtanultuk azt is, hogy felelősséggel és szeretettel kell végezni azt, amit teszünk” – nyilatkozta a Krónikának, kiegészítve azzal, hogy a Vox Juventutis megfelelő alapokat jelentett ahhoz, hogy az éneklést válassza hivatásul. „Egy kórus olyan, mint egy család, ezért integritást nyújt. Nagyon fontos, hogy szeretettel járjanak a gyerekek a kórusba, és merjenek énekelni, merjenek kiállni, legyenek bátrak” – szólt a tanácsa a mostani fiatal erdélyi kórustagoknak.

Dalárdához kötődik az aradi vértanúkultusz is

A rendezvényen Duffner Melinda szólót, majd duettet énekelt Vajdovics Jázmin tizenegyedik osztályos Csiky-s diákkal, zongoraműveket adott elő Szép András, a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium hetedikes tanulója, akinek édesanyja egykor szerepelt a Vox Juventutisban, a jelenlévőket pedig köszöntötte Matekovics Mária nyugalmazott biológiatanár, műkedvelő énekes, Bognár Levente korábbi aradi alpolgármester és Spier Tünde iskolaigazgató is.

A Kölcsey Egyesület és az A13 Egyesület szervezésében megtartott találkozó résztvevői kézhez kapták a 3Havi szemle legfrissebb számát, amely gyakorlatilag a Horváth Tünde által jegyzett 2015-ös Vox Juventutis-monográfia frissített kiadása. Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke beszédében megosztott egy érdekes hely- és kórustörténeti adalékot is, ami Aradhoz és az október 6-i megemlékezésekhez kapcsolódik.

„A legszebben Móra Ferenc: Az első október 6. című írásában emlékezik erre vissza. 1867-ben, alig egy-két héttel Ferenc József koronázása után Aradon országos dalárda-találkozót tartotta, és az egyik kórus tagjainak eszébe jutott, hogy kimennének a vesztőhelyre. Az aradiak körében elég nagy pánikot keltett ez, hiszen pontosan senki sem tudta, hol van. Hagyakoztak valamilyen vízimolnárok visszaemlékezéseire… A lényeg, hogy hatalmas tömeg ment ki a vélt kivégzési helyre. Barabás Béla, a »legnagyobb magyar« apjának az udvaráról egy 13 ágú eperfát vittek ki, amit elültettek, de a legenda szerint mindenki vitt egy kis gallyat belőle emlékül, majd elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, s ezzel tulajdonképpen megalapozták az aradi vértanúkultuszt.