„A közképviselet előnyére válik, ha az illető hívő” – Diakónussá szentelték Orosz Krisztofer Levente alpolgármestert

Az, hogy diakónus lettem, egy hosszabb folyamat eredménye. Valamikor gondolkodtam a papi szolgálaton – egy külön történet, hogy miért nem lettem pap –, mert mindig is nagyon közel álltam az egyházhoz. Úgy látszik, hogy az, ami eddig éveken keresztül érlelődött bennem, most teljesedett be. És ez örömmel tölt el.

– Mikor érezte az elhívást, és mikor érlelődött elhatározássá, hogy ezt az utat választja?

– A papi hivatás gondolata középiskolás koromban merült fel bennem komolyabban. Aztán másképp alakultak a dolgok. A Gyulafehérvári Római Katolikus Szeminárium helyett a Kolozsvári Római Katolikus Teológiai Egyetemet választottam. Teltek az évek, és egyszer csak olvastam a sajtóban, hogy Nagyváradon állandó diakónusokat fognak felszentelni. Felkaptam a fejem. Érdeklődni kezdtem és a kíváncsiságom egyre csak fokozódott. Addig, amíg a plébánosom megkérdezte, hogy ez komolyabban is érdekelne-e engem. Nem tudtam akkor erre határozott és pontos választ adni. Aztán egyre jobban foglalkoztatott a kérdés.

A döntés meghozatala óta eltelt körülbelül egy év. Ma már diakónusként szolgálom Istent, az egyházat és a közösséget.

Ezen kívül természetesen minden olyan feladatot szívesen ellátok, amivel elöljáróim megbíznak.

– A szomszédos egyházmegyékben az elmúlt két-három évben szenteltek fel diakónusokat, önnel egyetemben mások is választották ezt a szolgálatot a szatmári egyházmegyében?

– A szatmári egyházmegyében én volnék a második felszentelt házas diakónus. 2024-ben Szatmáron szentelték fel Boros Mariust, aki csángó. A nagyváradi egyházmegyében már korábban szenteltek fel házas diakónusokat, idén pedig elindult a képzés a gyulafehérvári egyházmegyében is. (2023-ban a temesvári egyházmegyében három diakónust szenteltek fel – szerk. megj.)

– Volt egyfajta „előképzettsége” a tanulmányai alapján, de a felszentelést megelőző kiválasztás és felkészítés hogyan történt?

– Mint említettem, Kolozsváron, a Római Katolikus Teológia hallgatója voltam öt évig. Azokat a tanulmányaimat elismerték, de természetesen el kellett végeznem egy kiegészítő liturgikus felkészítést is az elmúlt hónapokban. Mivel a szándék és elhatározás részemről megvolt, jelentkeznem kellett a megyéspüspöknél, hogy kérvényezzem a szerpappá szentelésem. Előbb lektorrá és akolitussá kellett avassanak. Ez előfeltétele annak, hogy a szerpapi rendet felvehesse valaki.

– Ki volt a lelkivezetője, és mi az, amit, „útravalóként” kapott tőle?

– Lelkivezetőm Reszler Mihály máramarosi főesperes-plébános volt, aki mindenben mellettem állt. Sokat bátorított és buzdított. De meg kell említenem Ilyés Csaba vikárius urat is, aki szintén támogatott. Nagyon hálás vagyok nekik, mert nekik is köszönhetem azt, hogy ma diakónus vagyok.

A tőle kapott támpontok végül meghatározó szerepet játszottak döntésem meghozatalában.

A mindkét hivatásból származó feladatköröket hitelesen lehet és kell végezni, az ügyeket képviselni. Tevékenységünket át kell hassa a Lélek. Elszomorodom, amikor látom, hogy vannak olyanok, akik kifejezetten sablonosan végzik a feladatukat. Ez nem szolgálat és nem hiteles képviselet. Ez csak egyszerűen funkcionáriuskodás. Adódhatnak néha nehézségek az események, programok egymásra esése miatt, de az ember jó időbeosztással az ilyen jellegű gondokat is leküzdheti.

– Hogyan fogadták az RMDSZ-ben vagy az önkormányzatban a felszentelésének a hírét? Kapott gratulációkat, biztatást, kíváncsisággal vagy elismeréssel viseltetnek az elhatározása iránt?

– Az elején mindenki meglepődött, főleg az RMDSZ-es kollégák. De aztán hamar tudatosult ez mindenkiben, és úgy tűnik, mindenki örömére szolgált a hír. Tudták ezt a kollégák, mert elmondtam nekik korábban, hogy mire készülök. Már akkor is nagyon sok biztatást kaptam.

A legelején volt olyan is, aki rám ijesztett, mondván, hogy ha felszentelnek, le kell mondanom az alpolgármesteri tisztségről, mert összeférhetetlenség áll majd fenn. Egy kis jogászsegítséggel tisztáztuk azt, hogy ez esetben nem áll fenn összeférhetetlenség. És ezt az összeférhetetlenségi ügynökség, az ANI is visszaigazolta. Így a legnagyobb akadály is elhárult.

– A családja hogy viszonyult a döntéséhez?

– Vallásos családban nőttem fel. Hitemet, vallásos neveltetésemet a szüleimnek köszönhetem. Nem voltunk soha bigottak, de komolyan vettük hitünket, vallásunkat. Két gyerek édesapja vagyok, van egy 13 éves fiunk és egy 10 éves lányunk. Eleinte meglepődtek, de nagyon örülnek a felszentelésemnek.

korábban írtuk

Máramarossziget alpolgármestere: összetartó közösség a magyarság, de még van hely az összefogás szekerén

Orosz Krisztofer Levente prioritásnak tekinti a magyar közösség erősítését: emlékjelek állítását, az oktatás támogatását, a kulturális programok bővítését.