A hatóságoknak gondot okoz a dési temetők őrzése
A Krónikától tudta meg egy kolozsvári család, hogy őseinek dési sírját ismételten feldúlták. Azt mondják: a sírboltba többször betörtek, egyszer a holtak aranyfogait tépték ki valakik. Désen négy évvel ezelőtt történt a legutóbbi nagyobb sírgyalázás, a tetteseket elfogták, és elítélték. A rendőrök szerint a gazdátlan sírok őrzése a városháza feladata, de a hozzátartozóknak is vigyázniuk kell őseik nyughelyére.
„Még a sírjukban sincs nyugtuk a holtaknak...” – sírja el magát a Kolozsváron élő Fülöp Sándorné Ballai Krémer Gabriella, amikor a Krónikától arról értesül, hogy őseinek dési családi sírboltját valaki megint feldúlta. Amikor megtudja, hogy az 1841-ben épült, majd 1930-ban felújított kripta bejáratával szemben egy bebalzsamozott holttest hever kettétörve, elborzad: „Akkor megint bent jártak... Szegény édesanyámat szedték ki a koporsójából!...” Kiderül: nem ez az első eset, hogy a Ballai Krémer és a Telegdi Róth család negyvennyolc tagjának közös nyughelyét feldúlják. Gabriella asszony elmondja, néhány évvel ezelőtt a Rózsahegyi temetőben levő kriptába akarták eltemetni egyik elhunyt rokonukat, de amikor a temetést előkészítendő bementek a sírboltba, szanaszét heverő holttesteket találtak. „Valakik azt is feltörték, és kitépték az őseim aranyfogait” – meséli Krémer Gabriella, hozzátéve: a család egyik ága sem volt gazdag, valamennyi tagját kultúraszerető, egyszerű értelmiségiként ismerték.
Az első Krémer Hollandiából érkezett a késő középkorban Erdélybe, a Róth családba történt beházasodás nyomán pedig két erős família jött létre. Nemesi oklevelet a 19. század második felében kaptak Ferenc József császártól, azóta a Róthok a Telegdi, a Krémerek pedig a Ballai előnevet használják. A két család őseit Désen temették el a Rózsahegyi, illetve a Nagytemetőben. A család sarja volt dr. Ballai Krémer Sámuel orvos, Gabriella asszony édesapja, aki a hozzá forduló szegényeket ingyen gyógyította. Õ 1939-ben hunyt el, és a nagytemetőbeli családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Magyar, román, cigány, zsidó egyformán megsiratta, de olyan is akadt, aki dúsgazdagnak hitte, és még a második bécsi döntés előtt feltörte a kriptát és a koporsóját. „Mindent rendbe tettünk, de 1944 őszén menekülnünk kellett, és amikor 1945-ben hazatérhettünk, megint fel volt dúlva a sírbolt. Sohasem lesz vége...” – kesereg Gabriella asszony.
A dési temetőgondnokság szerint elsősorban a hozzátartozók kötelessége az ősök nyughelyére vigyázni. A városházához tartozó hivatal három éve tisztségben levő vezetője, Mircea Bocºa azt mondja, két sírásó vigyáz a temetőre, de képtelenek elejét venni a rongálásoknak. A legutóbbi nagyobb dúlás négy éve történt, amikor tucatnyi sírboltba törtek be ismeretlenek. Feldúlták például Szőcs Sámuel volt kórházigazgató nyughelyét, de a Rusnac család Amerikában elhunyt fia, Lucian Greter örök álmát sem kímélték. A rendőrség nyomozást indított, a hozzátartozók pedig rendbe hozták, és újra lelakatolták a sírboltokat.
„Olyan is volt, hogy éjszaka lesben álltunk a rendőrökkel. Elkaptunk egy csoportot, és kiderült, hogy virágot lopó désiek és kolozsváriak voltak” – meséli Nicolae Cizmaº sírásó. Hozzáteszi: a hatalmas temetőket nem lehet áttekinteni, a garázdák mindig megtalálják az alkalmat, hogy rongáljanak.
A dési rendőrség bűnügyi irodájának vezetője, ªtefan Ursu felügyelő a Krónika kérdésére közölte: mint minden más bejelentést, a sírgyalázásokkal kapcsolatosakat is mindig kivizsgálják; a négy évvel ezelőtti bűneset tetteseit elfogták, és az igazságszolgáltatás el is ítélte őket. „A gazdátlan sírhelyek őrzése a városháza kötelessége, de a családok gondozásában álló nyughelyekre mindenekelőtt a hozzátartozóknak kell vigyázniuk” – mondta a felügyelő. Ballai Krémer Gabriella szerint viszont minél nagyobb a lakat, annál nagyobb a rabló számára a kísértés. „Akkor inkább bezáratlan hagyjuk, befalazni nem fogjuk az ajtót – mondja a nyugdíjas asszony. – A családi babona szerint aki a sírboltot rendbe teszi, az következik a sorban.”
szóljon hozzá!