Állagrontó restaurálás

Nehéz elhinni, hogy a kastélyon az elmúlt tíz év során felújítási munkálatokat hajtottak végre, amelyek elvégzését az épület akkori kezelője, a megyei múzeum eszközölte ki a kulturális miniszériumtól. A melléképületek még gyatrább állapotban vannak: a két cselédház közül az egyik beomlott – lényegében közvécének használják –, a másik is omladozóban. Az egykori, Ybl Miklós által tervezett grófi lovarda is csak félig van már meg. Egyik részét a helyi lovasegyesület pályázati pénzből felújította, és ma is használja, a másik, mozinak, majd diszkónak használt része viszont négy évvel ezelőtt összeomlott, és csak néhány órán múlott, hogy nem temetett maga alá néhány száz fiatalt. A több mint kétszáz éves nagykárolyi kastély kezelési jogát 1994–ben vette át a Szatmár megyei múzeum a nagykárolyi önkormányzattól. Viorel Ciubotã múzeumigazgató akkor az épület teljes restaurálását ígérte, mondván: sikerült anyagi támogatást szereznie a kulturális minisztériumtól. Mivel a város nem rendelkezett anyagi fedezettel a felújítási munkálatokhoz, átengedte a gondnokságot, amit aztán 2004-ben visszakért, a munkálatok ugyanis közel sem haladtak az ígéreteknek megfelelően.

A szakértők szerint a legégetőbb probléma a tetőszerkezet felújítása lett volna, az épület ugyanis több helyen beázott, de hasonlóan sürgősnek mutatkozott a talajvíz elvezetése is, mert a nedvesség felszívódott a falakba.

Az utóbbi években végzett munkálatok során vízelvezető rendszert építettek az épület köré, ami összegyűjti a talajból a nedvességet, majd egy önműködő pumpa segítségével a városi kanálisrendszerbe juttatja. A tetőcserepek jó részét is kicserélték, az új cserepek azonban 2-3 év alatt mállani kezdtek, és az épület továbbra is beázott. A falakról szinte valamennyi teremben plafonig leverték a vakolatot, új burkolat azonban nincs.

Pingpongozás a felelősséggel

„Az épület állagának romlásához jelentősen hozzájárultak az utóbbi száz, de legfőképpen az utóbbi tíz év során végzett szakszerűtlen beavatkozások” – áll a nagykárolyi önkormányzat által 2004-ben végeztetett állagfelmérési szakvéleményben, amit a kolozsvári FKM cég műépítészei állítottak össze. Viorel Ciubotã múzeumigazgató nem tartja magát felelősnek a kastélybeli állapotok miatt, a felújítást végző céget, a Seres Kft.-t ugyanis a finanszírozó szaktárca választotta ki. „Kérdezze Halász Anna Máriát a műemlékvédelmi hatóságtól, ő felügyelte a munkálatokat – mondta az igazgató. – Mi semmit sem vettünk át, az övék a felelősség.”

Halász Anna Mária ellenben azt állítja, hogy a tervezett beavatkozások végeztével hivatalosan is átadták a munkálatokat a múzeumnak. „Mi elvégeztük azt, ami a múzeummal kötött szerződésben állt – magyarázta Halász. – Nem teljes felújításról volt szó, hanem állagmegőrzési munkálatokról, amelyekre 1997 és 2000 között összesen hétmilliárd régi lejt utaltak ki. A tetőjavítás azért nem ment megfelelően, mert a minisztérium nem engedélyezte a külföldi, minőségi cserép vásárlását, a hazai pedig valóban nagyon hamar tönkrement.” A műemlékvédelmi szakértő állítása szerint a termek vakolatát nem az általa ellenőrzött munkálatok során verték le. „Van az épületnek gazdája, ők mit tettek a kastélyért? Mi 2000-ben befejeztük a munkálatokat, akkor a terveknek megfelelő állapotban adtuk át, a rongálásokért pedig nem vállalunk felelősséget” – jelentette ki Halász.

Politikai ellenszél fújta el az eurómilliókat?

A kastély sorsát az sem oldotta meg, hogy 2004-ben újra a városi önkormányzat kezelésébe került. „Volt egy nagyszerű pályázati lehetőség a PHARE-program keretében, ebből megoldhattuk volna a restaurálást – magyarázta Veress Anna, a kastély három éve kinevezett gondnoka. – Elvégeztettük a szükséges előtanulmányokat, összeállítottuk a dokumentációt, az önkormányzat liberális frakciójának gáncsoskodása miatt azonban be sem nyújtotta a város a pályázatot. A pozitív döntéshez szükséges politikai háttér megteremtése nem az én dolgom lett volna.”

A pályázatban irodaházak, konferencia- és kiállítótermek, valamint vállalkozásfejlesztési tanácsadó irodák kialakítása szerepelt. Ilie Ciutã, a nagykárolyi liberális párt elnöke azt kifogásolta, hogy az eredeti tervek szerint turisztikai rendeltetést kellett volna adniuk a kastélynak, a pályázatban azonban vállalkozásfejlesztési központ szerepelt. „Nem engedhettük meg azt sem, hogy a pályázatban szereplő 160 parkolóhelyet az épületet övező dendrológiai parkban alakítsák ki, mert ezzel tönkretették volna a város legjelentősebb zöld övezetét” – jelentette ki Ciutã.

Bekő Tamás polgármester, a nagykárolyi RMDSZ-szervezet elnöke nem kívánta kommentálni sem a liberális tanácsosok döntését, sem a múzeum, illetve a műemlékvédelmi hatóság tevékenységét. „Azért döntöttünk a kastély vállalkozásfejlesztési központtá való alakítása mellett, mert a pályázat kiírója, a Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársai ezt a megoldást javasolták – indokolta Veress Anna gondnok. – Volt ugyan egy kiírás turisztikai létesítmények számára is, a prioritás azonban a közfürdők felújítása volt. Mindössze öt évig lettünk volna kötelesek vállalkozásfejlesztési központként működtetni az épületet, ami egy kastély esetében nem hosszú idő, ezután pedig arra használhatta volna a város, amire akarja. És a legfontosabb problémát, a kastély és a melléképületek felújítását is megoldhattuk volna az elnyerhető 3,5 millió euróból.”

Hólé és gombaveszély

Az önkormányzatnak mindössze két termet sikerült rendbehoznia az épületben az utóbbi két és fél év során, a kápolnát, illetve egy kiállítótermet, amelyhez a magyar szaktárca nyújtott 10 millió forintos támogatást. Jelenleg a kastélyban a gondnokon kívül mindössze két ember dolgozik, egy ácsmester és egy takarítónő. Az önkormányzat által kiutalt kisebb összegekből a megrongált ajtókat és ablakokat javítgatják, nagyobb munkálatokhoz azonban sem pénzt, sem munkaerőt nem biztosít a város. A tetőn át becsorgó vizet műanyag edényekben fogják fel a padláson. Az elmúlt években a kastélyban működő városi múzeum alkalmazottjai hordták ki vederszám a lovagteremből az olvadó hólét, ami a fakazettás, festett mennyezeten át érkezett.

Az épület másik nagy problémáját a falakban megtelepedett veszélyes épületkártevő, a könnyező házigomba jelenti, melynek kiirtása ugyancsak költséges beavatkozást igényelne. A gomba jelenlétét már a műemlékvédelmi hivatal is jelezte, azonban – a munkálatvezető tájékoztatása szerint – a minisztérium által kiutalt pénz nem volt elég a fertőtlenítési munkálatok elvégzésére.

Aggódó nagykárolyiak

A környék legszebb épületének sorsát aggodalommal követik a nagykárolyiak, sokan attól tartanak, hogy előbb-utóbb a romba dőlt melléképületek sorsára jut. „Teherautószám hordták el innen az építőanyagokat – dohogott ez egyik arra járó idős férfi. – Hová vitték, ha egyszer a kastélyon kellett volna dolgozniuk? Több ezer beton járólapot is öntöttek az itt dolgozó munkások, azokat is mind egy szálig elvitték. Inkább rongálásnak nevezem, ami itt folyt, semmint felújításnak.” Az egyik cselédháznak már csak a romjai vannak meg, pedig az épület húsz évvel ezelőtt még lakható volt. „Mióta nincs gazdája semminek, széthordták az épületet” – világosított fel egy arra sétáló hölgy.

A kastélykertben található hajdani grófi lovarda épülete valamivel jobban mutat. A hátsó részt uniós pályázaton nyert pénzből felújította az Equus Lovasegyesület, a padlástérben pedig vendégszobákat alakított ki, ahol elsősorban gyerekeket szeretnének táboroztatni. Az épület első része viszont romokban áll. Bekő Tamás polgármester tájékoztatása szerint ez a mai napig nem került a városi önkormányzat tulajdonába, az országos mozivállalat nyilvántartásában szerepel mint jó állapotban lévő filmszínház. A mozi épülete négy évvel ezelőtt, egy januári reggelen omlott össze, a hivatalos álláspont szerint „a félméteres hó súlya alatt”. Többek egybehangzó állítása szerint azonban a hótakaró vastagsága a tíz centit sem érte el akkor, és az épület a tulajdonos, illetve a bérlő hanyagsága miatt jutott ilyen állapotba. A mozivállalat ugyanis bérbe adta az épületet egy helyi vállalkozónak, aki hétvégenként diszkót tartott az átalakított nézőtéren. „Az összeomlás estéjére is diszkót hirdettek – mesélte Veress Anna. – Ha nem reggel dől össze, este maga alá temette volna az oda járó fiatalokat.” Az összeomlás ügyében végül a mozivállalatot tették felelőssé, megbírságolták 17 millió régi lejre, a bérlő pedig – állítása szerint a kárpótlásként a befektetett pénzéért – elhordta az építőanyagokat.

Augusztusi remény

A kastélyban ma múzeum és könyvtár működik, hétvégéken tánctanfolyamokat tartanak, néhanapján a grófok korát idéző bált rendeznek benne. A város vezetői egyetértenek abban, hogy kulturális és turisztikai központot kellene kialakítani az épületkomplexumban, viszont a szükséges pénzt nem tudják saját költségvetésükből biztosítani. „Létrehozunk egy önkormányzati bizottságot, amely a kastély ügyeivel foglalkozik majd – fogadkozott Bekő Tamás polgármester. – Úgy tudjuk, augusztusban EU-s pályázatot írnak majd ki műemlék épületek restaurálására, ebből szeretnénk pénzt szerezni a felújítási munkálatokra.”

B. K.

Kastélytörténelem

A nagykárolyi Károlyi-kastély helyén 1482-ben építtetett Károlyi Lancz László egy kőházat. Ezt 1592-ben Károlyi Mihály várrá alakíttatta, amely menedékéül szolgált a környék lakosságának a török betörések idején. 1699-ben Károlyi Sándor megerősíttette és átalakíttatta, majd 1794-ben gróf Károlyi József a régi vár helyén felépíttette a ma is álló kastélyt. A legutolsó átépítést 1894-ben gróf Károlyi István végeztette az épületen, lovagvárrá alakítva a család nyári rezidenciáját. Az épület belső udvarát befedték, így alakították ki az impozáns lovagtermet, és ebben az időszakban épült a bástya, illetve a hét torony is. A kastélyban az első világháború után kórház, leventeoktató iskola működött, 1945 után pedig állattenyésztési középiskola. A rendszerváltás előtt a város kulturális központjaként szolgált, szinte valamennyi termében tevékenységek zajlottak.