„Elfeledett” Kultúrpalota

Több, a megyei tanács fennhatósága alá tartozó művelődési intézmény – a filharmónia, a könyvtár és a múzeum – már jelezte, hogy készül a magyar szecesszió remekművének számító, Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett palota születésnapjára. „Azon túl, hogy a hozzánk tartozó intézmények készülődnek a nagy eseményre, mi még mindig nem tudjuk, miként ünnepelhetünk” – mondta lapunknak Lokodi Edit Emőke.

„Noha a költségvetést még nem fogadtuk el, és az elnök úr sem vázolta az elképzeléseit, én mégis remélem, hogy lesz pénz arra, hogy méltó módon ünnepeljünk” – tette hozzá a megyei önkormányzat alelnöke. Az előjelek nem túl biztatóak, főként ha a kép a Lokodi által elmondottak mellett a jelenlegi tanácselnök időnkénti magyar-, illetve kultúraellenes villongásaival egészül ki. A liberális Ciprian Minodor Dobre nemcsak hogy a leghangosabb román politikus volt azok közül, akik a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés támogatása miatt elbuktatták az Ungureanu-kabinetet, tavaly nyáron végig azzal a jelszóval kampányolt a helyhatósági választásokon, hogy „legyen elég a magyar uralomból a megye élén”. A tanács élére kerülvén több olyan beruházási programot állított le, amely a megye magyarlakta vidékeit érintette volna. Az idei évet a megyeháza folyosóinak az egynyelvűsítésével kezdte. Nacionalista megnyilvánulásain túl, néhány hónappal ezelőtt hadat üzent a kultúrának is, amikor a két nagy múltú irodalmi lap, a Látó és a Vatra önállóságát próbálta felszámolni.

Visszahelyezésre váró ékek

Visszafogott optimizmust tanúsított a közművelődési intézmény ügykezelésével megbízott Maros megyei  múzeum igazgatója, Soós Zoltán is. Annak ellenére, hogy egy korábbi uniós pályázat révén az épület belsejét sikerült restaurálni, néhány munkafázis – a márványlépcsők és bizonyos falrészek kijavítása –, illetve történelmi korrekció még hátramaradt. Miután a koncertterem főbejárata fölé visszakerült a Ferenc József koronázását ábrázoló dombormű, a hallba „visszakívánkozik” a császár és felesége, Sissi fekete márványból készült, évtizedekig dugdosott mellszobra. A helyüket a második világháborút követő újabb impériumváltás óta két kiváló zeneszerző, Beethoven és Enescu bearanyozott gipszszobra vette át. Előbbi az első emeleten is rendelkezik egy szoborral. „A szakmai megbeszélés során mindenki egyetértett, románok, magyarok, hogy a két szobornak vissza kell kerülnie a helyére. Mi kitesszük, de azt nem tudom, hogy az illetékesektől sokszor eltérően és furcsán gondolkodó politikusok miként reagálnak majd” – vélekedett a múzeum igazgatója.

Amint Keresztes Géza műemlékvédelmi szakembertől, a restaurálást vezető tervezőtől megtudtuk, a javítási munkálatok során egy harmadik szobor is előkerült, a gróf Apponyi Alberté. Az eltűnt ékek lajstromát a főpáholyon lévő városcímer „gazdagítja”, melyet az 1960-as években távolítottak el, és a hangversenyterem négy évvel ezelőtti helyreállításakor már nem helyeztek vissza.

Érzékeny téma a palota esetleges elnevezése is. Néhány évvel ezelőtt felmerült, hogy a kultúrintézményt kereszteljék el építőjéről, Bernády György polgármesterről, de az ötlet nem került a megyei önkormányzat elé. Lokodi Edit szerint, ha ragaszkodunk az épület eredeti visszaállításához, akkor az eredeti nevét kellene visszaadni neki. Ugyanezt az álláspontot képviseli Soós Zoltán is, azonban egyáltalán nem valószínű, hogy a román többségű önkormányzati testület támogatná a Ferenc József név megszavazását. „Ha a palota nem is kaphatja vissza az eredeti nevét, egy márványtáblán mindenképpen jelezni szeretnénk, hogy száz évvel ezelőtt Ferenc József Közművelődési Háznak nevezték” – tette hozzá Soós.

A márványtáblák nem kerülhetnek vissza

Lapunk arra is választ szeretett volna kapni, hogy a Kultúrpalota városháza felőli bejáratához viszszakerülnek-e a századik évfordulóra az eredeti márványtáblák. A válasz egyértelmű és lehangoló volt: az idén semmiképp, jövőre talán, és csak részben. Ennek oka jelenleg a pénzhiány, ami 2013-ban lehetetlenné teszi a külső restaurálás elkezdését. „Lehet, hogy egy laikus nem veszi észre, de egy restaurátor szabad szemmel is látja, hogy nagy bajok vannak. A savas esők miatt a homlokzat díszítésére használt kő rétegekben kezdett leválni, a szobrocskák pedig egyre másra csonkulnak. Aki jobban megfigyeli, láthatja, hogy például Bolyai Farkasnak eltűnt az álla. A legnagyobb gondot viszont a tető jelenti, amelynek bizonyos részein folyik be az eső” – hívta fel a figyelmet a műemlékvédelmi mérnök. A restaurálást irányító Keresztes Géza számításai szerint a homlokzatok felújítása legalább 400 ezer lejbe kerülne, ebből a legtöbb pénzt a kőmunkálatok emésztenék fel. Az épület homlokzatát a Körösfői-Kriesch Aladár tervei alapján készített, Hódolat Hungáriának címet viselő mozaik, fémdomborítások és féldomborművek díszítik. Középen Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona és kezében kard található. A baloldali angyal kezében Marosvásárhely címerét, a jobb oldali meg Mátyás király címerét tartja. A főbejárat homlokzatát Kallós Ede Dósa Eleket, Teleki Sámuelt, Bolyai Farkast, Bolyai Jánost, Mentovich Ferencet és Pech Vilmost ábrázoló kő domborművei, valamint négy bronz domborműve – Szent Erzsébet legendája, a két Bolyai, Aranka György és Erkel Bánk bánja – ékesíti. A főbejárat fölött két, román feliratos fekete márvány tábla áll, mely az 1920-as hatalomváltás után került oda – több mint valószínű, hogy az eredeti megfordítása által. Az egyiken az olvasható, hogy „a palota az állam és a megyei jogú város pénzéből Gavril Ugron és Ioan Haller prefektusok, valamint Gheorghe Bernady polgármestersége idején, 1911 és ’13 között épült”. A másik felirat I. Ferdinánd tízéves trónra lépése alkalmából, 1924-ben a román királynak állít emléket. „Egyértelmű, hogy ezek a feliratok nem lehettek ott a Kultúrpalota avatásakor. Nem tudjuk, mi lehetett az eredeti felirat, hisz egyetlen fénykép sem került elő, de valószínűnek tartom, hogy mihelyt megfordítjuk a táblákat, ez is kiderül. Ha meg nem, még mindig ott van a gödöllői múzeum, ahol dokumentálódhatunk” – reménykedik Keresztes Géza.

A belső restaurálás során kiderült, hogy az Erdélybe 1920 után bevonult román hatalom előszeretettel forgatta meg a márványtáblákat és feliratoztatta a hátukat. A külső táblák visszafordítására csak részben mutatkozik esély. Soós Zoltán szerint valóban meg kell vizsgálni, mit véstek száz évvel ezelőtt őseink a két márványdarabra, azonban  úgy véli, hogy a város románságára való tekintettel csak az egyiket kellene visszafordítani.

A külső munkálatok rajtidejét Lokodi szerint a 2014-től kezdődő újabb uniós pályázatok alakulása határozza majd meg. Az elöljáró azt mondja, a jelenlegi helyzetben már az is megvalósításnak számítana, ha májusig teljesen befejeznék a belső munkálatokat.