A munkatársak segítenek a pénzszerzésben

Hatalmas ez a műemléknek nyilvánított épület, s törvény kötelezi a tulajdonost, Csíkszereda megyei jogú város önkormányzatát arra, hogy rendben tartsa. Mi, a Csíki Székely Múzeum munkatársai csak üzemeltetői vagyunk az épületnek. Ideje lenne nekifogni a vár teljes rehabilitációjának” – mondta Gyarmati Zsolt múzeumigazgató.
A belső tornácokra ráférne már a pácolás, de a legsürgetőbb tennivaló a tetőcserepek kicserélése, vagy legalábbis átforgatása, és a csatornarendszer felújítása lenne. A külső falakon szabad szemmel is jól felismerhető a több évtizeden át minden alkalommal csak „tűzoltómunkaként” alkalmazott javítgatás: cementes vakolással pótolgatták a leomló faldarabokat. Ez a fajta vakolat szívja a nedvességet, és tovább rongál. A teljes felújítás költségeit a város nem vállalhatja magára, ezért a múzeum pályázati lehetőségeket keres. Folyamodványukra ezelőtt három évvel igenlő válasz érkezett a műemlékvédő hivataltól, de aztán elsikkadt a dolog: a bürokrácia, a folyamatos minisztercserék, valamint a kivitelező cég vezetőjének halála miatt mostanig semmi sem történt. „Bár egyelőre ismét a tervezés fázisában vagyunk, a javításokra újra kiírták a pályázatot. Most készül a megvalósíthatósági tanulmány egy sepsiszentgyörgyi cégnél, és nagyon reméljük, hogy hamarosan kiutalják nekünk a megígért, több milliárd lejes támogatást. A munkálatok előreláthatóan legalább két évig tartanak majd” – véli Gyarmati Zsolt.
Az utóbbi két évszázadban feledésbe merült a csíkszeredai Mikó-vár hadászati jelentősége. Abban a kérdésben, hogy egészen pontosan mikor épült a vár, a kutatók mindmáig nem jutottak közös nevezőre. Az írásos, néha egymásnak ellentmondó feljegyzések egy része arra utal, hogy 1623-ban kezdődött az építkezés. Ezzel szemben más okmányok azt igazolják, hogy Mikó Ferenc (a grófok névrokona), akit Bethlen Gábor fejedelem nevezett ki ebbe a tisztségbe, már 1613-tól csíki főkapitány. Mára már a történészek abban egyetértenek: egészen biztosan téves a Székely Krónikának az a bejegyzése, amely szerint a várat I. Béla uralkodásának idején a Mikó nemesi család építtette. A várat 1714–16-ban restaurálták, majd kaszárnyának használták, s már a madéfalvi veszedelem előtt (1763-tól) itt kezdte meg szolgálatát az első székely határőrezred parancsnoksága.
Szőcs János történész szerint a Mikó-vár azért is egyedinek számít Erdélyben, mert más várat, illetve kastélyt sehol nem használtak ilyen huzamos ideig katonai központnak a csíkihoz hasonló, jelentős kiterjedésű régióban. 1849-ben a Kézdivásárhely felől betörő Gál Sándor csapatai foglalták el az erődítményt. A védelmi rendszerről árulkodnak a külső és belső várárkok nyomai, a bástyákon lévő lőrések pedig azt igazolják, hogy Gál csapatai ágyútűzzel tartották távol az ellenséget a vár falaitól. „Kaszárnya jellegét a szabadságharc bukása után is megőrizte az épület. Annak idején Orbán Balázst sem engedték be a kapun – csak kívülről tekinthette meg a várat” – mondta Szőcs János.
A több száz éves vár történetében a kommunista rendszer éveiben, a megyerendszer létrehozása után következett be gyökeres változás. Hargita megye megalakulása után az akkori hatalom pillanatnyi engedékenysége lehetővé tette, hogy 1968-ban kivonuljon a várból a katonaság, és létrejöjjön a múzeum. Az ezt követő két esztendőben végezték el a vár eddigi legnagyobb szabású felújítását, átalakítását. Akkor vezették be a központi fűtést, s a falak állagán is sokat javítottak. Jakab Lőrinc