Kockázati tényezők a magyarok a Maros megyei prefektus szerint

A legfelsőbb bíróságnak címzett beadványában a kormánymegbízott rámutat, hogy az efféle perek tétje „nyilvánvalóan hatalmas”.

„A restitúciós perek során sokféle indoklással találkoztam a törvényt betartani nem hajlandó állami szervek részéről, azonban eddig még egyetlen okiratban sem hozták fel így, szó szerint, hogy mi, magyarok, mint a grófok leszármazottjai, veszélyforrást jelentenénk az erdélyi és főként a szászrégeni bíróság függetlenségére” – jegyezte meg lapunknak a felperes Bánffy-örökösöket – Bethlen Anikót, Bethlen Zsuzsát és Szentkuti Évát – képviselő Rózsa József.

A marosvásárhelyi ügyvédet egyébként nem lepte meg, hogy a prefektúra ismét az etnikai kártyát próbálja kijátszani, annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban a legfelsőbb bíróság három azonos kérését utasította vissza.

Lapunk kíváncsi volt, miért tartja egy restitúciós per kapcsán kockázati tényezőnek a magyarok jelenlétét Maros megyében és Erdélyben Vasile Liviu Oprea, a prefektus azonban nem volt hajlandó válaszolni. Szóvivőjén, Dragos Bardosin keresztül azt üzente: nem hajlandó egyetlen folyamatban lévő ügy periratát sem kommentálni.

Ehhez képest egy nappal korábban egy másik – szintén Bethlen Anikó, Bethlen Zsuzsa és Szentkuti Éva ellen indított – erdőperben nyilatkozott a sajtónak, eldicsekedve, hogy a belügyminisztériumtól megkapta a fellebbezéshez szükséges pénzösszeget.

Válasziratában báró Bethlen Dániel leszármazottjainak jogi képviselője leszögezte, hogy ők megbíznak a régeni bírákban, és felvállalják annak „kockázatát”, hogy román nemzetiségű döntéshozókra bízzák az ítéletet. Az egykori szász városka bíróságán ugyanis egyetlen magyar bíró sem dolgozik, mint ahogy a Maros megyei törvényszék polgári részlegén sem. 

Levelében a prefektus nem csak a magyar lakosság erdélyi jelenléte által okozott veszélyre hívja fel a figyelmet. Oprea hazafiasságra inti a bírákat, hogy döntésükkel „mentsék meg a haza erdőit”. Ugyanakkor egy sor olyan újságcikket is a bíróság figyelmébe ajánl, melynek szerzői közismerten magyarellenes politikusok vagy újságírók. 

Mint ismeretes, a prefektus azon a címen szeretné megakadályozni a több mint kilencezer hektár erdő tényleges visszajuttatását az örökösöknek, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös lett volna. Egy 1946-ban született végleges bírósági ítélet viszont kimondta a néhai politikus ártatlanságát.

A kor dokumentumai szerint Bánffy Dániel már csak azért sem lehetett háborús bűnös, mert szemen tartva az erdélyi érdekeket, 1944 szeptemberében haladéktalan fegyverszünetet követelt. Ezért a nyilasok halálra ítélték, és csupán a nyilas álruhába öltözött barátainak köszönhetően tudott kiszabadulni a budapesti Margit körúti fogházból. Származása miatt a kommunisták is megvetették: hat évvel a háború befejezése után, 1951-ben családjával együtt a rózsadombi házából egy húsraktárba telepítették.