A digitalizáció megkönnyíti a vakok életét: a teológusnak tanuló Kovács Tamás mesélt mindennapi kihívásairól

Hat év után azért költöztek haza, mert annak az oktatási intézménynek az igazgatója, ahol tanult, úgy vélte, semmi szükség arra, hogy halmozottan sérült gyerekekkel együtt tanuljon, illetve megbírná az integrált oktatást, vagyis azt, hogy látókkal együtt haladjon a tananyaggal.

A család hazaköltözött Székelyudvarhelyre, ahol Tamás megismételte a harmadik osztályt, hogy behozza lemaradását román és angol nyelvből. A székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskolába, majd a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba minden egyes nap elkísérte az édesanyja is, végigült vele minden órát, segített neki átadni az anyagot.

Kovács Tamás kiemelte, akkoriban a tananyag még nem volt elérhető digitális formában, így édesanyjának kellett beírnia a szöveget a számítógépbe, hogy a fia tanulhasson.

így azokat át tudja alakítani az igényei szerint. Mint rámutatott, a tanulásban és a mindennapi életben is a Voice Over nevű, telefonon és számítógépen egyaránt elérhető képernyőolvasó alkalmazás könnyíti meg a dolgát. Az applikáció már gyárilag rajta van a készülékeken, így tulajdonképpen bárki számára elérhető, de interjúalanyunk elmondása szerint sajnos a drágább Apple-termékeken sokkal jobban működik, mint más eszközökön.

amit úgy kell elképzelni, hogy a képernyő szélein számok jelennek meg, és ezek kombinációjával tudnak a vakok és gyengénlátók írni. Természetesen ma már kiegészítő készülékek is léteznek, a technika fejlődése nagy segítséget jelent. Ennek kapcsán a teológia szakos diák megemlítette, épp tervezi, hogy beszerez egy színfelismerő készüléket: a kis, távirányítószerű kütyü közel száz színt képest beazonosítani úgy, hogy az ember az adott felületre teszi. Első hallásra banálisnak tűnhet, de – mint Kovács Tamás elmagyarázta – neki például bevásárolni segít az anyukája, de a mindennapokban, amikor reggel felöltözik, csak azt tudja, hogy melyik polcon vannak a pólói, melyiken a nadrágjai vagy épp a pulóverei, de azt nem, hogy milyen színű darabokat vesz fel aznap.

A fiatal azt is elmesélte,

Hozzátette, hogy ő személy szerint nagyon szereti és követi a technikai, technológiai újításokat, a telefonját is szívesen „nyomkodja”.

Míg a könyvek, az internet világában jól elboldogul egyedül, illetve a kollégiumban, ahol lakik, szintén képes az önállóságra, Kovács Tamása a zárt világon kívül segítségre szorul. Hiszen például fehér bottal nem tud jól közlekedni egyedül, csak az alaptechnikákat ismeri, mivel épp akkor költöztek haza Magyarországról, amikor ebben elmélyülhetett volna. Szerencséjére édesanyja is Kolozsváron tartózkodik, egyetemre jár, így ő segíti a bevásárlásban, ügyintézésben.

A fiatalember amúgy azt tervezi, hogy visszatér Magyarországra, ahol a budapesti rehabilitációs központban behozza a lemaradását, úgy véli, ott néhány hónap alatt megtanulna önállóan közlekedni.

A jövő kapcsán szakmai szempontból nagyon optimista a teológus. Elmondta, már a felvételi nyomán beszélgetett Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, aki leszögezte, hogy például az Udvarhelyen létesülő, vakokra specializálódott iskolában biztosan lesz helye vallástanárként, de az elmúlt években a tanárai többször leszögezték, hogy egy gyülekezetben másodlelkészként is megállná a helyét.

korábban írtuk

A vakok és a kisebbségi lét – Saját iskolától remélik identitásuk megőrzését a romániai magyar látássérültek

Származásuk miatt nem jutnak megfelelő képzettséghez és tudáshoz a Romániában élő magyar vakok és gyengénlátók – kongatja meg az asszimilációs vészharangot a lapcsaládunknak adott interjúban Buttu Arnold Csaba. A Romániai Magyar Nemlátók Egyesületének projektvezetője szerint közösségükben alig vannak értelmis&