Önfejlesztő életforma a cserkészet: számos tevékenységet szervez a romániai magyar szövetség

Ezt sokféleképpen el lehet magyarázni, bemutatni, de átélni és megélni csak akkor, ha valaki már évek óta aktívan gyakorolja. A mozgalomnak tekintélyes múltja van világszerte és Erdélyben is: a több mint negyven aktív csapatot, körülbelül kétezer tagot számláló Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, a csíkmadarasi Bálint Lajos Lóránt a hazai cserkészetről beszélt a Krónikának.

Miért jó cserkészkedni?

Bálint Lajos Lóránt – aki egyébként a csíkmadarasi tűzoltócsapat parancsnoka – két éve vezeti a szövetséget. A Krónika megkeresésére elmagyarázta,

Bálint Lajos Lóránt feladata felügyelni a csapatok működését, számontartani aktivitásukat, valamint tisztában lenni a szövetség költségvetésével – ezzel egyébként külön személyt bíznak meg. A csapatvezetők kötelesek tájékoztatni az elnököt arról, hogy milyen a csapatélet,  milyen tevékenységeket rendeznek hazai szinten.

A Krónika kérdéseire Kocsis Zsófia, nyolcéves szatmárnémeti kiscserkész lelkesen válaszolt. Ő csupán két hónapja cserkészkedik, de szerint nagyon szereti, mert „mindig olyan jó dolgokat szoktunk csinálni”. Természetesen Zsófi is a játékokat és az énekléseket élvezi a legjobban, így az elemi iskolás korosztály számára ilyen jellegű programokat szerveznek a cserkészcsapatok. Szántó Réka tizedikes szatmári cserkész kifejtette, ő már 2011 óta aktívan részt vesz a rendezvényeken, és ezáltal az élete szerves részévé vált. „Az idei nyári táboromban szereztem meg mindazt a tudást, élményt, közösségépítő szeretetet, amire szükségem volt eddig az életben, és ez az élmény nem fizikai, hanem inkább lelki hatást gyakorolt rám”– fejtette ki Réka.

Tizenöt éves cserkészmúlttal büszkélkedhet Tóth Zsejke szatmári kémia szakos doktorandusz, aki jelenleg Szegeden folytatja tanulmányait, ő a 2002-es nyári táborban kapta meg a cserkészet szimbólumát, a nyakkendőt. Azt ecsetelte a Krónikának, hogy számára a cserkészet már életforma.

A békeláng és a mobiltelefon-mentes nyári tábor

Egy átlagos cserkészév ugyanúgy szeptemberben kezdődik, mint a tanév, és az a jellegzetessége, hogy nem csupán csapatszintű programokat szerveznek, hanem országosakat is. Ezekre a romániai magyar csapatok jönnek, így egy-egy ilyen rendezvényre akár 200-300 cserkész is érkezik.

Az RMCSSZ vállalkozó kedvű tagjai elhozzák Erdélybe is, a cserkészeknek pedig az a feladata, hogy eljuttassák a városok templomaiba, ahol ezt igénylik. Ezáltal a békeláng behálózza és összeköti egész Erdélyt. A farsangi időszakban minden városi csapat jelmezbált szervez, és ezt országos szinten is megünneplik egy cserkészbál keretében. Ilyenkor nem cserkészinget és bakancsot viselnek, hanem estélyi ruhát és öltönyt.

Az áprilisi rovásírásverseny hatalmas népszerűségnek örvend, amikor a cserkészek az ősi írás használatáról és történetéről szerzett tudásukat kamatoztatják. A dobogósok továbbjutnak a Kárpát-medencei szintű fordulóra, amelyet nyáron szerveznek meg Budapesten. A májusi hónap csapatok közti versengéssel telik, ahol különböző csoportépítő, ügyességi és kvízfeladatok gazdagítják a szövetségi vetélkedőt. Júniusban sem hagyja cserben a résztvevőket a versenyszellem, hiszen métaütőkkel és labdákkal felszerelkezve vágnak neki a sportnapoknak, amikor métabajnokságon szurkolnak saját csapatuknak.

A mozgalom kezdeményezője angol katonatiszt, Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell – Bi-Pi, ahogy a cserkészek maguk között nevezik. Kezdetben csak fiúk cserkészkedhettek, 1912-től a lányok is bekapcsolódtak. Ettől kezdve a cserkészet Európa-szerte elterjedt. Bi-Pi élete során különböző háborúkban vett részt az ázsiai, afrikai és amerikai kontinensen, miközben a cserkészet ezeken a helyeken is teret hódított. Mára már az összes ország rendelkezik cserkészcsapatokkal, kivéve azokat, ahol diktatorikus rendszer uralkodik.