Újabb feljelentett pribék

A tartalékos századosi rangú Cormoş jelenleg 87 éves és Nagyváradon él. Az intézet szerint aktív korában emberiesség elleni bűncselekményeket követett el, amikor 1952 decembere és 1953 áprilisa között a cernavodai munkatábort irányította.

Muraru közölte: az IICCMER-nek egyértelmű bizonyítékai vannak arra nézvést, hogy a Cormoş által meghonosított bánásmód – az ellenzékiek fizikai megsemmisítésében érdekelt hatóságok hallgatólagos beleegyezésével – a politikai foglyok elpusztítására irányult, parancsnoki mandátuma alatt 115 halálesetet jegyeztek fel – ez naponta egy halottat jelent. Emellett az életben maradottak közül sokan maradandó egészségkárosodást szenvedtek.

A történészek kutatásai alapján kiderült, hogy Cormoş igazi terrort honosított meg Cernavodán. A foglyokat kínozták, összeverték, több napra magánzárkába csukták, áramot vezettek beléjük, de volt, akit lovakkal tapostattak össze.

Életkörülményeik embertelenek voltak: hidegben és szennyben kellett dolgozniuk, illetve aludniuk. Aki megbetegedett, azt hagyták meghalni, sem gyógyszereket, sem orvosi ellátást nem biztosítottak a számára. Az élelmezés is szegényes volt, sokan éhen haltak.

Cormoş ugyanakkor tagad. Szerinte Paul Ştefan akkor belügyminiszter adott utasítást 1954 januárjában arra vonatkozóan, hogyan kell a börtönökben őrzött foglyokkal bánni, így ő a felelős a halálukért.

A dokumentumokból ugyanakkor kiderül, hogy még elvtársai sem nézték jó szemmel a működését. 13 rab panasza nyomán vizsgálóbizottság szállt ki a munkatáborba, és az ott tapasztaltak miatt Cormoşt húsz napra bezárták.

Mivel ezt követően sem szűntek meg a visszaélések, végül 25 év kényszermunkára ítélték – nem feltétlenül az elkövetett bűnök miatt, hanem azért, mert az ügy nyilvánosságra került, és mert szinte felére csökkentette a Duna–Fekete-tenger csatorna építésén dolgozó tábor kapacitását –, ám már három év után szabadlábra helyezték, és a poarta albă-i börtönben alkalmazták. Nyugdíjazásáig több büntetés-végrehajtási intézményben is dolgozott.

Mint arról beszámoltunk, az IICCMER tavaly augusztus elején jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista rendszer 35 egykori, népirtással gyanúsítható börtönparancsnoka és büntetés-végrehajtási tisztje ügyében, a vizsgálat eredményei alapján pedig ügyészségi feljelentést tesz az érintettek ellen.

Az első kiszemelt Alexandru Vişinescu, a Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnoka, aki 1956 és 1964 között állt a fegyintézet élén, ez idő alatt pedig a terror légkörét honosította meg. Az IICCMER vizsgálatai szerint ez idő alatt tizenkét politikai fogoly halt meg a börtönben a Vişinescu által bevezetett kegyetlen bánásmód, a rossz élelmezés, az állandó verések és a magánzárkában eltöltött idő miatt.

A most 88 éves egykori börtönparancsnok volt az első, aki ellen hivatalosan ügyészségi feljelentést tettek a bukaresti területi katonai ügyészségen több rendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. A legfőbb ügyészség szeptemberben népirtás miatt indított bűnvádi eljárást ellene.  A másik, immár ismert egykori lágerparancsnok Ioan Ficior nyugalmazott ezredes, aki a peripravai büntetőtábor parancsnoka volt.

Egy negyedik nevet is nyilvánosságra hoztak, de nem azért, mert feljelentést tettek ellene, hanem azért, mert időközben meghalt. Őt először Iuliu Sebeştinként emlegették, de azóta Sebestyénként hivatkoznak rá, és a szamosújvári börtön egykori alkalmazottja volt, aki az ötvenes években a politikai foglyok átneveléséért felelt, és tevékenysége nyomán mintegy tizenöt politikai fogoly vesztette életét.

Az alkotmánybíróság december 12-én úgy döntött: az emberölés – így a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben az egykori büntetés-végrehajtási alkalmazottak által elkövetett politikai gyilkosságok – nem évül el, így a pribékek továbbra is felelősségre vonhatók.