Transparency International: Romániában nem hatékony a korrupció elleni harc

„A korrupcióellenes küzdelemmel megbízott hatóságok és egyéb jogi szervek folyamatos nyomásnak vannak kitéve, amelyek célja, hogy kevésbé hatékonyan fejtsék ki tevékenységüket, illetve hogy oly módon járjanak el, hogy nyomozásaiknak ne csupán jogi, hanem politikai következményei is legyenek. A törvények érvényesítésével megbízott intézményekkel kapcsolatosan gyakran merül fel kritikaként, hogy passzívan viszonyulnak a feltárt korrupciós ügyekhez, így a közvéleményben az a kép alakult ki, hogy a közélet bizonyos szegmensei és egyes intézmények védettek a bűnügyi vizsgálatokkal szemben” – fejtette ki Alistar.

A TI Románia vezetője szerint a gazdasági válság növelte a korrupcióra való hajlandóságot. „A legtöbb korrupcióellenes intézkedés elsietett volt, nem képezte részét koherens politikának. A korrupcióellenes intézkedések jórészt inkább kirakatintézkedésnek minősíthetők, és propagandacélt szolgálnak ahelyett, hogy megteremtenék a közélet normalizálódásának feltételeit” – hangoztatta Victor Alistar.

A jogvédő szervezet elemzése szerint nem lehet a vonatkozó törvényeket, stratégiákat és politikákat érintő átlátható döntési folyamatokról beszélni, mivel hiányoztak az előzetes egyeztetések és hatástanulmányok, amelyek ahhoz vezethetnek, hogy az eredetileg jó szándékú politika előre nem látható eredményeket hozzon.

Victor Alistar szerint egyfelől a kormány formális és inkoherens döntései, másfelől a polgárok beletörődése eredményezte azt, hogy Romániában még mindig nem hatékony a korrupcióellenes küzdelem. A polgárok passzivitása ugyanakkor a közintézmények átláthatatlanságának és párbeszédtől való elzárkózásának az eredménye.

Az is probléma, hogy egyre kisebb mértékben hajtják végre az átláthatóságot biztosító törvényeket, például a közérdekű információkhoz való hozzájutást biztosító 544/2001-es jogszabályt vagy az átlátható döntéshozatalt rögzítő 53/2003-as törvényt.

A jogvédő szervezet vezetője arra is rámutatott, hogy a sajtó és a civil szervezetek is gyakran szembesültek azzal, hogy az érintettek jogsértő módon korlátozni kívánták a helyzet javítására tett kísérleteiket.

„Lejárató kampányokat indítottak egyes civil szervezetek ellen, nyomást gyakoroltak a sajtótrösztökre. Ehhez hozzáadódott a gazdasági nyomás, amelyet leginkább a helyi sajtó szenvedett meg, de a központi média is megérezte. A civil szervezetekre a strukturális alapokat kezelő hatóságokon keresztül gyakoroltak gazdasági nyomást. Ezek mind hozzájárultak a civil szféra és a sajtó társadalmi befolyásának csökkenéséhez” – mutatott rá Victor Alistar.

A jelentés egyik lényeges megállapítása az, hogy a vizsgált időszak jellemzője az volt, hogy a kormány a gazdasági válság minden áron való leküzdésére koncentrált, anélkül, hogy figyelt volna a következményekre. Ennek nyomán aggasztóan nőtt a polgárok közintézményekbe vetett bizalma, és azonnal romlott az általános erkölcsi szint.